Egy asztalnál - Váczi Eszter az iF-ben
2017. december 12-e, szürke, esős kedd este az iF kávézóban. "Rengeteg ember", valamint Váczi Eszter (ének) és a Quartet (Gátos Iván - zongora, Schneider Zoltán - gitár, Gátos Bálint - basszusgitár, Gyenge Lajos - dob). Három hónapja jelent meg a negyedik album "Egy perc" címmel - a régi és az új dalokból kaptunk "ajándékcsomagot" a közelgő ünnepekre való tekintettel.
A Ráday utca kicsi, de nagyon hangulatos étterme-kávézója minden este élő zenét (főleg jazz-t) kínál - a különleges ételek és italok mellett. Színpad nincs, a zenészek közvetlenül nekünk játszanak-énekelnek. Ez adja a hely (egyik) varázsát. A másikat a fellépők: most éppen Váczi Eszter és a Quartet. A beszámoló címe nem véletlen: asztalunk túloldalán ült az énekesnő - aki ismeri az iF-et tudja, hogy otthonos, családias a légkör.
Az énekesnő alkotásait ismerve minimális kétségeim voltak: átjön-e az "üzenet", összepasszol-e a hely és a VEQ? Az üzenet nem biztos, hogy idézőjel - de maradjon így...
Az első részben a régi dalok jöttek sorban: "Vissza hozzád", "Ott leszek", "Tegnap", "Így utazom", "Jules és Jim", "Carrousel" - az első három lemez gyöngyszemei.
Aztán - a második részben - az új "Egy perc" (talán) mélyebb értelmű darabjai következtek.
Mi is a mondanivaló, a tartalom? Nem venném a bátorságot, hogy megmagyarázzam Váczi Eszter költeményeinek lényegét, inkább – egy kis segítséggel - néhány gondolatomat közölném. Ehhez Jean-Paul Sartre (francia író-filozófus) "A szavak" című alkotásából 1-2 mondatot "vennék kölcsön".
Ebben a könyvben az "Egy perc" című új lemezhez kapcsolódó teóriákat (is) találtam - megpróbálom "lefordítani". (Mert a dalok nem arról szólnak, hogy ki kit szeret - vagy kék-e az ég...)
Az énekesnő "belső tengere" lelki hullámokat vet. Kérdés: a múlt hajt előre bennünket - vagy a jövő húz tovább? Eszter szövegei ezt a témát (is) feszegetik. A visszapillantás csalóka ábrándjai azért nem mindig kellemes emlékeket hoznak - és a jövő sokszor valószerűbbé válik a jelennél. Mert aki üres illúziókat kerget - összetéveszti a kiábrándulást az igazsággal.
Eszter dalai nem rugaszkodnak el a valóságtól - sőt. Arról, és az elmúlt időkről szólnak leginkább. És nem akarnak a jövőbe menekülni. Azt sugallják, hogy az élet még bánatban is szép!
Az új lemez (egyik) csúcspontja a "Kerkyra". Az ember ne csak a bajait tartsa számon, hanem a boldogságát is! A "képet" látjuk; az érzelmek, gondolatok nesztelenül mélyülnek el. Majd a címadó "Egy perc". Rövid hallgatásban fogant bölcsesség - mert "jó most a csendben ülni"...
A vissza-visszatérő fogalom. Talán furcsa, de igaz: jobb a tartalmas magányosság, mint az üres társaság.
Életképek, történetek: "Őszi dal", "Ők is elindulnak" - ragaszkodunk-e vágyakhoz, elmúlt ünnepekhez; mennyire őrizzük meg az emlékeket?
Lelkünk érzelmei és indulatai a korábbi érzelmek és indulatok eredményei? "Mégsem múlik el" nyomtalanul a sok régi fájdalom?
Költői kérdések - a választ mindenkinek magában kell keresnie. Ha akarja...
Váczi Eszter mostani koncertjén sem tombolt a vidámság - aki ismeri a zenekar műsorát - nem is számíthatott másra. De a látszólagos szomorúság mélyén ott van az élet szeretete, a művészet tisztelete és a zene kifejező ereje.
Először hallottam az iF-ben Váczi Eszteréket. Máshol már sokszor.
Mit is írhatnék még? Talán azt, hogy továbbra sem unom a régi dalokat.
És nagyon szeretem az újakat. Jelent ez valamit?
