Adventi várakozás Karosi Júliával/Júliára a 63. tatabányai DzsesSzerdán

Hagyomány, hogy a decemberi DzsesSzerdára énekesnőt hívnak a szervezők.

„Várhatok még” a címe a Karosi Júlia Quartet Gershwin estjének, és ennek jegyében a közönségnek is várnia kellett egy picit a művészekre, akik a közlekedési nehézségeket leküzdve végül csak néhány perc késéssel kezdték műsorukat, amelyre – mint kiderült – érdemes volt várni.

Emlékeim szerint Karosi Júliát most hallottam másodszor. Az első alkalom a szép emlékű Zsámbék Jazz Open keretében volt, jó néhány éve. Az akkori ismeretlen, de figyelemre méltó kezdőből mára (el)ismert jazzénekesnő lett, aki most látogatott először Tatabányára. Nem úgy a kísérői, akik különböző formációkban már nem egyszer jártak nálunk vagy játszottak a Tatabánya Big Bandben. Tehát az est folyamán Varga Bendegúz dobolt, Bögöthy Ádám bőgőzött és Tálas Áron zongorázott.

Néhány taktus „Rhapsody in Blue”, majd megérkezik Júlia, elegáns feketében, megtisztelve a közelgő ünnepet és a közönséget, és jönnek az ismert és kevésbé ismert Gershwin szerzemények Fenyvesi Márton hangszerelésében: „Our Love Is Here to Stay”, „’s Wonderful”, „Who Cares”, „He Loves and She Loves”. Egy kis ismeretterjesztésben is részesülünk Gershwin-ről Toscaninitől és Prokofjevtől származó idézetek formájában, és zene, zene, zene… „Slap That Bass” – gyönyörű „voice and bass” előadás, „But Not for Me” – pedig ez is nekem való, és a „Summertime”, amely lehetne elcsépelt, de egyáltalán nem az, mert Áron drámai játéka energikus dobkísérettel megvadítja, hogy az ének visszatértével megszelídüljön. Áron – aki önmagához képest visszafogott, nehogy „ellopja a show-t” – szerényen mosolyog, de a taps most elsősorban neki szól. „I Got Rhythm”, és megint a zongoráé a főszerep, majd maradva a ritmusoknál „Fascinating Rhythm”, de olyan lassan, ahogy még sohasem hallottam. Mert ilyen a jazz – nem számít, mit játszanak, az számít, hogyan. Ezért nem lehet megunni. „Biding My Time”, azaz „Várhatok még”, magyarul, és Júlia a közönséget is megénekelteti. A „férfikórus” szól jobban, de legalábbis hangosabban, mint a női hallgatók.

A ráadás „az évszaknak megfelelő”: „I’m Dreaming of a White Christmas”.