Subicz Gábor újra Debrecenben

Tegnap este (december 14.) hazalátogatott Subicz Gabi Debrecenbe, mivel innen indult a pályafutása, de jó időben útját keresve távozott Budapestre.

Hozzászoktunk, hogy a tehetséges fiatal zenészeknek menni kell tovább, bármennyire is sajnáljuk, hogy megint kevesebbek lettünk egy ígéretes muzsikussal. Jelenleg a fejlődésük szempontjából a főváros sokkal több tanulási  lehetőséget ad, jobban be tudnak a nemzetközi vérkeringésbe is kapcsolódni. És ha már jött, akkor nem egyedül, magával hozta a Sikk Klubba korosztályának legtehetségesebbnek tartott tagjait.

Rögtön meg kell említeni a Subtones csapat névsorát: Subicz Gábor - trombita, szárnykürt, Benkő Dávid - billentyűk, Csókás Zsolt - gitár, Fonay Tíbor - basszusgitár, Csízi László - dob.

Stílusukat nehéz lenne egyetlen szóval kifejezni. Egy biztos, hogy a mai modern zene szinte minden fegyverarzenálját felhasználják elképzelésük megvalósításához.  Lehet soulos, funkos stb. elemeket felfedezni a modern groove-okkal tarkított megoldásokban. Subicz Gábor játékában akarva akaratlanul is erős Miles Davis hatásokat észleltem, szárnykürtön való játéka számomra világszámnak tekinthető. A szordínós trombitajátéka szintén csodálatos élményt jelentett.

Műsoruk főleg Subicz Gábor saját szerzeményeiből állt össze, ami azt jelentette, hogy Gábor igen ígéretes zeneszerzői és hangszerelői korba lépett be. Felsorolni is nehéz lenne, hogy ki melyik formációban érdekelt még a hazai jazz életben, hiszen az együttes minden tagja számtalan más igen jelentős összeállítású zenekarban működik közre.

Az egyik kérdésem az volt hozzájuk, soroljátok fel, hogy melyik zenekarban nem működtök közre…

Teljes megértést tanúsítok irántuk, hisz a jelenlegi helyzet nem engedné meg, hogy leragadjanak egy zenekarnál, mert számos egyéb egzisztenciális problémát is felvetne. A zenekarnak nincs gyenge pontja. Subicz Gábor szerzeményeit kiválóan kísérték le, azonosulva a szerző elképzeléseivel. Szólóikat nagy tapssal jutalmazta a közönség.

Benkő Dávid játéka alatt volt olyan gondolatom, hogy vajon hogyan oldaná meg egy igazi Hammond orgonán. Játéka és stílusa nagyon közel áll az igazi hammondosokhoz. Apró kis csiszolások és finomítások után megérdemelnének Gábor szerzeményei egy jó minőségű lemezfelvételt. Remélhetőleg a jövő évben össze fog jönni. Külföldi fesztiválokat hallgatva akár a Mezzon, vagy ha sikerül személyesen elmenni, sajnálattal állapítom meg, hogy mennyire gyengébb színvonalat képviselnek, mint a hazai élmezőny. Nagyobb figyelmet érdemelnének ezek a fiatalok az európai fesztiválokon is.

Végezetül érdemes a műsorukat felsorolni:

1. Oliver Nelson: Stolen Moment (Az LGT „Kotta nélkül” című számot a végén beillesztették…)

2. Subicz Gábor: Little Church

3. Subicz Gábor: Insert Love

4. Subicz Gábor: Evidence in the Lens

5. Subicz Gábor: The Call

6. Subicz Gábor: Shelter

7. Subicz Gábor: Again & Again

8. Subicz Gábor: Octopus

9. Ráadás: Michael Sembello: Maniac

Fazekas Csaba-Hajdúszoboszló