Keresés

JazzUp


JazzUp – Várallyay Petra 2015. augusztus 05., Maloschik Róbert

Várallyay Petrát (23) kb. másfél évvel ezelőtt a Bartók konzi tanszaki vizsgáján hallottam először játszani. Olyant zongorázott, hogy csak kapkodtam a fejemet. Azonnal gratuláltam neki, látszott rajta, hogy jól esik neki, meg az is, hogy kicsit zavarban van, mert szerintem nem tudta, hogy én ki vagyok. Aztán fél évvel később nagy nehezen rábeszéltem, hogy jelentkezzen az AlbaRegiaFeszt Jazz Tehetségkutató Versenyére. Az idén tavasszal pedig én javasoltam a Zsolnais Kacsányi Évának, hogy hívja meg a Várallyay Petra Triót Pécsre! És rövidesen a debreceni közönséget fogja elbűvölni!

petra-varallyay-picture2.jpg


1) Először is engedje meg, hogy gratuláljak ahhoz, hogy felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz tanszékének zeneszerzés szakára!

Köszönöm szépen! Én is örülök neki, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog tetszeni az egész.


2) Mesélje el, hogy történt, mi volt a folyamat?

A felvételi vizsgán klasszikus zongoradarabok és jazz standardek mellett saját kompozíciókat kellett bemutatni. Én egy szóló zongorára és egy zongoratrióra írt darabbal készültem, valamint egy hegedűre és csellóra komponált duóval, aminél külön élmény volt, hogy ott játszottuk el a darabot először közönség előtt, és hogy ebben az előre megkomponált műben helyet kapott a szabad improvizáció, így a teljesen spontán gondolatok és érzések is megmutatkozhattak.


3) Kik voltak a vizsgáztató tanárok?

Binder Károly egyetemi docens, tanszékvezető, Oláh Kálmán egyetemi adjunktus,  Faragó Béla főiskolai docens, Márkus Tibor főiskolai adjunktus, művésztanár, valamint Regály György művésztanár. A vizsgáztató tanárok többsége akkor hallott először, de szerencsére semmi görcsös megfelelési kényszer, vagy negatív izgulás nem volt bennem, éreztem a nyitottságot és az érdeklődést a hozzáállásukban, inspirált a tudat, hogy ilyen zenészeknek játszhatok.


4) Mikor tudta meg, hogy felvették?

Július 23-án, éppen barátokkal nyaraltunk vidéken, és hatalmas bolognai spaghetti-főzésben voltunk, amikor megérkezett a központi sms a jó hírrel.


5) Mikor és hol született? Volt-e a családban előzménye a zenélésnek?

1992. április 6-án születtem Budapesten. Szüleim mindig nyitottak voltak a zenére, mindketten zongoráznak és énekelnek. Már kicsi koromban természetes volt a közös zenélés, hat testvérem közül is mindenki játszik valamilyen hangszeren. Katus nővérem a háromszoros nemzetközi verseny-győztes Jazzation acappella együttes vezetője, Benedek öcsém, aki a Bartók konziban tanult jazz gitár szakon, szintén zenésznek készül.


6) Klasszikus hegedűsből hogyan lett jazz zongorista?

Kicsi korom óta hegedűművésznek készültem, de a gimnáziumi évek alatt egyre erősebb késztetést éreztem arra, hogy a klasszikus művek tanulása  mellett a szabadabb, improvizatívabb zenében is elmerüljek. Érettségi után egy sokak számára meglepő döntéssel a Bartók konzi jazz-zongora szakán tanultam tovább, ami hatalmas változás volt zenei tanulmányaimat illetően. Persze ettől még nem nevezném magamat jazz-zongoristának, csak intézményes keretek közt pont azt az oldalamat erősítettem. Reményeim szerint ezt a tudást szélesíthetem ki és mélyíthetem el a Zeneakadémián is, ahol a zeneszerzés mellett a jazz-zongorázásra is nagy hangsúlyt fektetnek. Persze a hegedülést sosem fogom abbahagyni, ráadásul most már sokkal szabadabban közelíthetem meg, mint amikor például komolyzenei versenyek elvárásainak kellett megfelelnem... Azt tartom a legfontosabbnak, hogy műfaji és hangszeri behatárolódás nélkül minél több zenét tanuljak, és emellett meg tudjam őrizni azt az ösztönösséget, amit számomra leginkább a szabad improvizáció hoz elő.


7) Mikor kezdett el zenélni, és kik voltak a tanárai? Mióta énekel?

Ahogy már meséltem, egy nagyon zeneszerető családban nőttem fel, kicsi korunktól kezdve bármikor odaülhettünk-állhattunk a zongorához. Sokat hallottam idősebb testvéreimet gyakorolni mind klasszikus zenét, mind jazzt, és boldogan énekeltem, játszottam utánuk a darabokat hallás után, időnként apukám, vagy testvéreim instrukcióival kiegészülve. Mivel mindenki zongorázott, én négyévesen kitaláltam, hogy hegedülni szeretnék, így szüleim beírattak zeneiskolába, ahol Nagy Dóra volt az első tanárom. A következő 19 évben Baranyai Valéria, Vermes Mária és Soltész Ildikó voltak mestereim, mindegyiküknek nagyon sokat köszönhetek. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zongora tanszakán Márkus Tibor, Révész Richard, Neumann Balázs és Pozsár Máté tanított, mindegyiküktől mást tanultam, és szerencsére nyitottak voltak egyéni zenei világomra, amelybe a tőlük kapott technikai és zenei eszközöket is beépítettem.

Az éneklés is kicsi korom óta életem fontos része. Mesélték, hogy már másfél évesen népdalokat énekeltem a vendégeknek, amire persze én nem emlékszem, de biztos úgy volt… Iskolás koromban sokat jártam népdalversenyekre, amikre mindig Katus nővérem készített fel. Gimnázium alatt néhány évig klasszikus énekeltem Hantos Andrea tanárnőnél, a Bartók konziban pedig Urbán Orsolyánál tanultam jazz éneket, nekik is nagyon sokat köszönhetek.

Idén tavasszal Grencsó István tartott hetente szabad improvizáció órákat a Bartók konziban, ami újabb kapukat nyitott meg a zenélésemben. Egy egészen más megközelítéssel foglalkoztunk zenével. Nem volt sok konkrétan megoldandó feladat meg kötött szabály, mégis azt éreztem, hogy az egész hegedülésem megújul azáltal, hogy a határtalan szabadság ellenére tudatosan fókuszálok olyan dolgokra és belemélyedek olyan lehetőségekbe, amik mindig is ott voltak valahol, csak éppen el voltak fojtva, a tanult eszközök háttérbe szorították. Éppen ezért nagyon hálás vagyok, hogy belekerültem ebbe a világba is.


8) Mikor írta első önálló szerzeményét, hogyan szerez zenét?

Olyan öt-hatéves lehettem, már nem is emlékszem, hogy konkrétan melyik volt az első… Hegedűre, zongorára írogattam darabocskákat, és hatalmas gombócokkal kottáztam le őket… Nyilván nem annyira szakszerűen, tehát simán csináltam olyat, hogy egy bé és egy kereszt az előjegyzés… Nagyot nevettem, mikor előkerült egy ilyen régi szerzemény, de így belegondolva valahol tökre logikus, ha valaki g melodikus mollban ír, és nem akar feloldójelekkel és keresztekkel szórakozni. Ez akkor persze, hogy nem volt tudatos, ahogy kb. semmi sem volt az a zeneszerzésemben, és ez volt benne a szép. Persze aztán rám ragadt mindenféle zeneelméleti dolog, de a különböző szabályok megtanulása leginkább azok megszegésére volt inspiráció. Mindig a dallamból indultam ki, meg abból, hogy nekem éppen mi tetszik. Az, hogy utána (akár évekkel később) megfejtettem, hogy ez most miért jön ide, az meg miért megy oda (merthogy pont arról tanultunk jazz-elmélet órán), csupán egy boldog felismerés volt, amiből aztán ezáltal eszköz lett. Ezek az eszközök néha nagyon hasznosak, néha viszont csak arra jók, hogy tudatosan használva őket egy kicsit rosszabb új darab szülessen, mint az, amiben még ösztönösen alkalmaztam azt a megoldást… Persze nagyon fontosnak tartom, hogy minél többfélét tanuljak, és hogy tudatosan is alkalmazzak eszközöket, nem véletlenül jelentkeztem erre a szakra. Néha kifejezetten szórakoztató különböző elborult, talán sokkal inkább matematikai, mint zenei eszközzel "játszani" zeneszerzés néven, de vigyázok arra, hogy a tanult tudást bármikor kizárhassam, és teret tudjak engedni a valóban ösztönösen áradó zenének, olyannak, ami éppen nekem tetszik. Ez felőlem lehet csúnya, hogyha őszinte, és lehet hallgathatatlan, ha éppen az esik jól.


9) Mikor és kikből alakította meg a Várallyay Petra Triót? Meséljen a zenekarról!

A triót 2014 nyarán alakítottuk meg Berta Zalán basszusgitárossal és Szikora Balázs dobossal, már a kezdetekkor is hatalmas élmény volt együtt zenélni. A nagyközönségnek 2014 októberében mutatkoztunk be a Müpa mellett felállított CAFe sátorban a CAFe Budapest Kortárs Zenei Fesztivál fellépőiként. Máig is boldogan gondolunk vissza arra a koncertre; hihetetlen hangulat, sok jó barátunk a közönség soraiban, kezdeti izgalom és lendület a számokban… Számomra azért is volt nagy áttörés, mert rengeteg olyan ismerősöm ott volt, aki azelőtt csak komolyzenét hallott tőlem koncerten. Itt viszont saját feldolgozásaimat és szerzeményeimet zongoráztam, énekeltem és hegedültem. Szüleim és barátaim is láthatták és hallhatták, hogy Zalánnal és Balázzsal elindultunk egy olyan úton, ahol jól érzem magam, és ez az a jazzben gyökerező progresszív zenei világ, amiben ki tudok teljesedni. Örömmel tapasztaltuk, hogy az emberek mennyire nyitottak voltak a zenénkre, és ennek köszönhetően Bércesi Barbara meghívta a triót a Művészetek Palotája által szervezett Jazz Showcase-re idén januárban, ahol nagy megtiszteltetés volt játszani. Májusban pedig Marosvásásárhelyen jártunk, ahol a Nemzetközi Stud Jazz Versenyen elnyertük a ''Best Musician'' díjat, és életreszóló élményekkel gazdagodva tértünk haza. Idén ősszel-télen tervezzük felvenni első kislemezünket, amire már nagyban készülnek a számok.


10) Hol és mikor lépnek fel legközelebb?

Következő koncertünk a Debreceni Jazz Napokon lesz most szombaton augusztus 8-án, Budapesten pedig legközelebb a Szimpla Kertben játszunk augusztus 11-én. Szeretettel várunk mindenkit!


Vissza az összes interjúhoz