Keresés

Sztárinterjú


Sztárinterjú – Fekete-Kovács Kornél 2011. március 03., Maloschik Róbert

Friss sztárinterjú a friss Fonogram győztessel Fekete-Kovács Kornéllal

Ma 0 óra 10 perckor, a Millenáris Fogadó emeleti részén a hídon állva találtam meg a jazz kategória Fonogram-díjasát, Fekete-Kovács Kornélt, aki a jótékony homályban álldogált feleségével, Bujtor Balázzsal és BMC-s kiadói főnökével, Gőz Lászlóval. Már a díjkiosztón bejelentettem, Sztárinterjú rovatunkban lesz olvasható egy beszélgetés a győztessel. És azt is jelenthetem, hogy a www.jazzma.hu volt az első és az egyetlen, aki ott a helyszínen meginterjúvolta, mert más zenei szakújságíró nem tette tiszteletét. (Most jut eszembe, én nem is vagyok újságíró.) Miután Kornélt elragadtam körükből, kissé féltem, hogy a légtérben tök hangerővel bömbölő diszkómuzsikát túlkiabálva, érteni fogjuk-e egymást és ez a beszélgetés hogyan rögzül majd a diktafonra.
 

fekete-kovacs-kornel-crop.jpg

MR: Talán kissé meghökkentő lesz első kérdésem. Épp hogy megkaptad a díjat, milyen érzés ez?
FKK: Nagyon jó érzés természetesen.

MR: Gondolom, már az nagyon jó érzés volt, mikor megtudtad, lemezed bekerült a jelöltek közé.
FKK: Az első igazán jó érzés már ezelőtt megvolt. Amikor tulajdonképpen kiderült, hogy ebből a szimfonikus zenekari jazz anyagból lemez lehet. Az volt az első nagyon jó érzésem ezzel az egész dologgal kapcsolatban. Ezt aztán egy nagyon hosszú és nagyon kemény munka követte. A felvételek előkészítése, a stúdió, és az utómunkák, a keverés. Nagyon sok energia ment bele és sok időt vett igénybe. A következő jó érzés az volt, amikor elkészült a lemez. Illetve a master. És decemberben, amikor már kézzel foghatóvá vált, az is egy nagy öröm volt. Ehhez képest január közepe lehetett, amikor leesett nekem a tantusz, hogy vajon a MAHASZ nominálta-e a 2010-es CD között ezt az utolsó pillanatra elkészült lemezt? És akkor onnantól kezdve jött az a fajta izgalom, hogy hogy lesz, mint lesz. Bevallom abszolút későbbre számítottam, mert nekem valaki azt mondta, hogy március végén lesz ez a díjkiosztó. És teljesen véletlenül láttam februárban a Facebook-on, hogy már meg vannak a jelöltek. Rákattintottam, lapoztam lefelé, amíg oda nem értem a jazzhez és legnagyobb örömöre ott volt a lemez.

MR: Akkor ennyit az izgalomról, most beszéljünk arról, hogyan született ez a mű? Volt rá felkérés, vagy pedig…?
FKK:  Nem. Tulajdonképpen 2007 vége felé fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy a különböző  szimfonikus zenekari darabjaim már olyan számban vannak, hogy ebből érdemes lenne valami külön produkciót létre hozni a Quintet és a Modern Art Orchestra mellett. Ehhez elkezdtem partnereket keresni. És 2008-ban a Pannon Filharmonikus Zenekar volt az első olyan partner, aki fantáziát látott az együttműködésben. 2008 áprilisában Pécsen az akkori Quintet-emmel és az ő közreműködésükkel  adtuk először elő ezt a zenei anyagot. Kétszer 50 perces koncert volt, kizárólag saját darabokból. Az a koncert annyira jól sikerült, hogy a Horváth Zsoltban, aki a szimfonikus zenekar igazgatója, megfogalmazódott, hogy ezt az anyagot lemezre kellene rögzíteni. Aztán telt-múlt az idő és végül csak 2010 októberére körvonalazódott, hogy ez lehetséges. Persze én már előtte pályázatokat írtam és adtam be, hisz ez a produkció pénzigényes, nem egy hétköznapi költségvetésű dolog. Forrásokat kerestem hozzá, de az ő segítségük és pozitív hozzáállásuk nélkül nem jöhetett volna létre. Ha nem vállalják föl, mint saját produkciót, esélye se lett volna ennek a dolognak.

MR: Na de a Pannon Filharmonikusoknak Hamar Zsolt a karmestere és Te hosszú évek óta egy másik karmesterrel, Kovács Lászlóval dolgozol. Ez nem zavart bele az ügybe? Abba ők szó nélkül belementek, hogy a Kovács Laci legyen a karmester?
FKK: Igen. Sőt, már az előbb említett 2008 áprilisi koncerten is a Laci dirigált. Ugyanis Zsoltinak épp egy külföldi felkérése volt és Horváth Zsolt megkérdezett, beleegyeznék-e abba, hogy a Kovács Laci legyen a karmester. Boldogan mondtam igent. Annál is inkább, mert akkor még nem igazán voltam tisztában azzal, hogy én, mint szólista, vagy mondjuk így inkább, vendégművész ragaszkodhatom-e egy karmesterhez, pláne akkor, amikor annak a zenekarnak van egy saját karmestere. És az élet valahogy úgy alakította, hogy azóta akár hányszor játszottam a Pannon Filharmonikusokkal, mindig a Kovács Laci volt a karmester.

MR: Jól emlékszem arra, hogy ezt a pécsi koncertet továbbiak követték országszerte? És minden helyszínen a helyi szimfonikus zenekar működött közre?
FKK: Ez nem teljesen fedi a valóságot. Ugyanis ez a turné a Magyar Jazzművészek Társaságának szervezésében zajlott. Három szimfonikus darab járta körül az országot és a teljes programból az egyik volt az én művem. Ezzel szemben a lemez és a 2008-as pécsi koncert is az én műveimből állt össze.

MR: Ahogy az a TV adásban is elhangzott a 40. Debreceni Jazz Napokon fellép a Fonogram-díjas produkció. Ha pénzügyileg ez a szimfonikus zenekar miatt nem valósulhat meg, akkor áthangszereled a szimfonikus műveidet jazz quintetre?
FKK: A darabok többségének van olyan verziója, amelyeket csak a quintet-tel játsszuk, tehát megoldható. De természetesen én nagyon örülnék neki, ha a Pannon Filharmonikusok is ott lehetnének Debrecenben.

MR: A díjért nem egyedül jöttél fel a színpadra, hanem Bujtor Balázzsal. Ő hogy került a képbe?
FKK: Tulajdonképpen, annak a jó kapcsolatnak, ami köztem és a Pannon Filharmonikusok között létre jött, ő a magja. Nekem nagyon régi, nagyon jó barátom és a Pannon Filharmonikusoknál ő az első számú koncertmester. És az első ajánlást az érdekemben a Balázs tette a zenekar vezetése felé.

MR: Mivel én kiváncsi vagyok az elkövetkezendő hónapok terveire is, írtál már új szimfonikus darabokat azóta, vagy az elkövetkezendőkben inkább a Quintet-re és a MAO-ra összepontosítasz?
FKK: Először még a lemezanyag keretein belül szeretnék egy kis promóciót. Nem egy hétköznapi dolog egy ilyen nagy formációval élőben hangversenyezni. Hála Istennek, azt tudom most Neked mondani, hogy két lemezbemutató koncert is lesz a közeljövőben.  Március 22-én Pécsett az új Kodály Központban és április 15-én pedig a MüPában. Szeretném a közönséget buzdítani arra, hogy minél nagyobb létszámban jöjjenek el megnézni bennünket, mert ha csak a debreceniek fel nem vállalják a szeptember eleji felléptetésünket, akkor hosszú időre valószínűleg csak ezen a két koncerten láthatják ezt a nagy létszámú produkciót.

fekete-kovacs-kornel-cd.jpg


Vissza az összes interjúhoz