Keresés

Sztárinterjú


Sztárinterjú – Gyafi 50! 2012. május 15., Maloschik Róbert

Magyarország egyik legjobb jazzgitárosa, Gyárfás István május 14-én lett 50 éves.

gyarfas-istvan-uj-kalappal.JPG


Hogyan lett belőled zenész?

Gyerekkoromban hegedülni tanultam, de már akkor is a gitár volt az a hangszer, ami igazi izgalommal töltött el. A dolog a középiskolás éveim alatt kezdett komolyabbra fordulni, majd a főiskolás (Kandós) évek alatt pecsételődött meg. Ekkor ittam magamba minden információt, és zenei élményt. A konzi már csak hab volt a tortán, feltette a pontot az ü-re.


Mikor váltottál jazz-re?

Amikor a gitárt felvettem. Egy rövid ideig ugyan hódított a Beatles és más gitárzenekarok, de gyorsan beköszöntött a jazz korszak. A Marczibányi térre jártunk Interbrassra és Deseő Csaba jazz disco-jába, de hamar bevettük a többi klubot is. És persze az orsós magnó is állandóan forgott…


Ki a kedvenc jazzgitárosod? Csak nem azt akarod mondani, hogy Wes Montgomery?

Talált, süllyedt, Wes az egyik. De az első Barney Kessel volt, aztán jöttek a többiek Charlie Christiantól – Kenny Burrellig. Sokat olvastam róluk, imponált, hogy ezek az emberek ilyen barátságosak és meleg szívűek. Lehet, hogy a hangszer durúzsoló hangja teszi, de ez a megállapításom a mai magyar gitárosok zömére is elmondható.


Hogyan ismerkedtél össze a nálad több generációval idősebb és azóta sajnos elhunyt Zágon Ivánnal?

Regős Pista barátom (és mesterem) elhívott a zenekarába, amellyel éveken keresztül játszottunk parázs bulikat a MEDICOR jazz klubban. Az esték gyakran örömzenébe fulladtak, sok muzsikus jött le, és csatlakozott hozzánk egy-két dal erejéig. Iván volt az egyik. Ilyen örömmel játszani kevés embert láttam.


És a lányát rajta keresztül ismerted meg és aztán vetted feleségül, vagy pont fordítva volt?

Vesztére Iván egyszer magával hozta Esztert... Szerelem volt első látásra! Az esküvőnk utáni bulit is a klubban tartottuk, stílszerűen jam session-nel összekötve. Együtt ünnepelt  a sok jazz muzsikus, mesterfodrász és kozmetikus. Igazi „fúziós” buli volt!


Szerinted prognosztizálható volt, hogy nektek csak zenész gyerekeitek lehetnek?

Én sosem gondoltam erre. Mint apa, úgy éreztem, hogy támogatnom kell őket abban, hogy minél több területen megpróbálhassák magukat, mielőtt eldöntik, hogy milyen pályát választanak. Persze azért szólt otthon a jazz. A korrektség miatt persze szembesítettem őket a szakma árnyoldalaival is, fontosnak tartom, hogy tisztán lássák a magyar valóságot. (You know…)


Mint büszke Apa, miről tudnál velük kapcsolatban jelenleg beszámolni?

A kisebbik, Péter a Szent  István konziban tanul klasszikus zongorát, jelenleg harmadéves. Attila pedig a hágai királyi akadémia jazz dob szakára jár. Sokat koncertezik (többet, mint az apja…), gyakran hívják tanárai is. Játszik Phil Harper (Art Blakey Jazz Messengersének egykori trombitása) együttesében, és az ottani jazz tanszak egykori alapítója, a nemrég elhunyt Frans Elsen is alkalmazta őt élete utolsó évében.


Mióta vagy "much more bigger in Rumania than Hungary"?

Hahaha! Én ott se vagyok olyan nagyon „big” (persze itt se…). Örülök, hogy játszhattam olyan nagyságokkal, mint Ed Thigpen, Herbie Mann, Scott Hamilton, Benny Green, Warren Vaché, George Duke vagy Alvin Queen. Ők a nagyok! Amire büszke vagyok, hogy ezek közül többen jelezték, hogy szívesen játszanának újra velem. (hm...)


És hogyan indítottad el a Román-Magyar Jazzmozdonyt?

Valójában nem is én indítottam el, én csak a masiniszta vagyok. Bartha Csaba, a Budapesti Román Kulturális Intézet igazgatóhelyettese keresett meg a Jazzmozdony gondolatával. Megkért, hogy vállaljam el a sorozat művészeti koordinálását. Ez abból áll, hogy a Romániából meghívott muzsikusok mellé segítek választani olyan magyarokat, akikkel leginkább működőképesnek tűnik az alkalmi formáció. Örömmel kötélnek álltam, mivel az elmúlt években elég jól megismertem a román jazz életet, és sok személyes jó barátra tettem szert.


Van-e olyan társművészet, ami inspirálólag hat a zenédre? Ha igen, akkor ki a kedvenc költőd, íród, festőd?

Talán leginkább a festészet. Szívesen emlékszem vissza azokra a performance-ekre, mikor mialatt mi játszottunk, az általam igen nagyra tartott Gyémánt László vászonra vetette az akkor, a zene hatására megfogant impresszióit. Szeretem látni, amikor megszületik valami! Néhány kedvenc: Ady, Ken Kesey, Allen Ginsberg, van Gogh, Dali, Antonioni, Bunuel…


Az utóbbi időben többször is láttalak/hallottalak vallási rendezvényeken. Ha nem titok, hogyan kerültél ebbe a közösségbe?

Egyáltalán nem titok: Évek óta a Budapesti Autonóm Gyülekezet (egy teljes evangéliumi, pünkösdi-karizmatikus gyülekezet) tagja és zenei vezetője vagyok, egyúttal hangszerelem és vezetem a BPA Gospel Team-et. Hogy hogyan kerültem ide? Nos, ebben a közösségben megtaláltam a tágabb értelemben vett családomat. Az embereknek élő hitük van Istenben, mindenféle fölösleges ceremónia, hókusz-pókusz nélkül. Valójában a Biblia tiszta, világos tanításaiban találtam meg az igazi és számomra megnyugtató választ az élet igazán fontos kérdéseire.


gyafi-dij.JPG

Forrás: Interjú


Vissza az összes interjúhoz