Bágyi Balázs: Continuity Jazz Suite 2016. május 09., Gáspár Károly
Bágyi Balázs New Quartet - Continuity Jazz Suite (Tom-Tom Records)
„Balázs hídjai”
2014 nyarán jelent meg kritikám a Bágyi Balázs New Quartet „Easy Landing” című albumáról, természetesen itt, a JazzMa.hu-n. Már akkor is hangot adtam azon félelmemnek, ha azt látom egy zenekar esetében, hogy dobos a vezető, ráadásul minden dal az Ő munkája, hát, jeges félelem fut át gerincemen, egészen derekamig. Nem véletlen ez, hiszen néhányszor belefutottam olyan anyagokba -akár amerikai világsztárok esetében is!- , melyek megalapozták „parázásom” az ütősök fémjelezte felvételek kapcsán. No de, a „Könnyű landolás” nagy megnyugvás volt számomra, hiszen nagyszerű kompozíciókkal állt elő Balázs. Viszont a végtelen energiákkal rendelkező muzsikus, pedagógus, és vezető tisztségviselő (mert, hogy Bágyi a Magyar Jazz Szövetség elnöke) „nem nyugodott”, és írt egy nyolc tételes jazz szvitet, mely CD formájában néhány napja látott napvilágot, és a „Continuity Jazz Suite” nevet kapta a keresztségben. Partnerei a „megszokott” nagyszerű művészek, Ávéd János szaxofonos, Oláh Dezső zongorista és Oláh Péter bőgős.
A belső borítón olvasható rövid ajánlóban megtudhatjuk Balázstól, hogy a klasszikus zene mellett, Sonny Rollins „Freedom Suite”-je, és John Coltrane „jazzkölteménye”, a „Love Supreme” voltak Rá inspiráló hatással, így született meg a mű.
Na most, ha a hírhedt magyar „be-bop rendőrség” tagja lennék (távozz tőlem, Sátán!), valami ilyen csúszna ajkaim közül.
- Mit képzel ez a Bágyi gyerek?! Még, hogy „Lávszupréme”, hát ilyet!!! Még mi sem merünk ilyet kijelenti, nem, hogy más...
Azonban -Hála istennek, és tán kicsit nekem is...- az utóbbi időben kezd leáldozni a magyar jazz-t megmételyező, rosszindulatú, irigy klikk(ek)nek, és szavukra maximum néhány tehetségtelen, és igen részeg jelentéktelen illető hallgat.
OK, valóban nagy teher ilyen neveket és darabokat említeni, de nézzük, volt-e alapja Balázsnak ehhez. A szvit részeit a klasszikus zenében használt, tempóra utaló megnevezéssel illette a szerző, tehát „Allegretto”, „Tempo Rubato”, „Moderato”, stb. Azt gondolom, jó választás volt ez a forma, hiszen nagyszerűen kifejezik a témák karakterét. A klasszikus vonal esetében elsősorban Bartók Béla jutott eszembe. A melódiák mellett nagyban hozzájárult ehhez Oláh Dezső játéka, akinek szólói és kísérete is jócskán „tartalmaz” bartóki ihletettséget. Ha a jazz oldalát nézzük a dolognak, valóban Coltrane „Love Supreme”-je ugrott be, és akkor is így lett volna, ha nem utal rá Bágyi a szövegben.
Balázs kiválóan egyensúlyozta a tempók váltásait. Kapunk középtempójú, „groove”-os lüktetést, gyönyörű, szabadon eljátszott melódiát, feszes, „dögös” swing-et, Steve Reich-re hajazó minimalista, repetitív meditációt, és standard-szerű balladát egyaránt.
Külön kiemelném, hogy Bágyi Balázs szinte már túlságosan is hátrahúzódik a „Continuity Jazz Suite”-en. Nem akar villogni, kérkedni tudásával, nem játssza a nagy „zkv”-t. Alázattal a zene, tisztelettel és szeretettel társai iránt, csak annyit dobol, amennyit kell, amennyi erősíti és megemeli a produkciót. Tökéletesen tisztában van vele, hogy hangszere nem szólisztikus, és ehhez tartja magát, még egy olyan anyag kapcsán is, melynek teljes mértékben Ő az atyja.
Ávéd János tenor- és szopránszaxofon játéka -mint mindig- egyéni és utánozhatatlan, Oláh Dezső a legmodernebb akkordok, ritmusok, figurák tengerében is tud arra figyelni, hogy a szív-lélek megjelenjen általa, plusz gyönyörű billentés, Oláh Péter pedig újra bizonyítja, legyen szó a jazz bármely vonulatáról, világszínvonalon interpretálja azt. Fiúk, barátaim, yeah és yeah!
Hogy saját kérdésemre válaszoljak, nem volt nagy az a bizonyos „mellény”! Bágyi Balázs és csapata ismét nagyot alkottak, tovább emelve a hazai jazz -így is- magas presztizsét!
Bágyi Balázs New Quartet: Continuity Jazz Suite
1. Allegretto
2. Tempo Rubato
3. Moderato
4. Presto
5. Largo
6. Andante
7. Allegro
8. Adagio
Ávéd János – tenor- és szopránszaxofon
Oláh Dezső – zongora
Oláh Péter – bőgő
Bágyi Balázs – dob
