JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. április 24.
Blue Wednesday2024. április 24.
Névnaposok – György2024. április 24.
Pacsirtasirató a Muflonban2024. április 15.

Lemezpolc kritika:
Berki Tamás - Minden délibáb

Berki Tamás: Minden délibáb 2014. december 07., Dr. Nagy Sándor

berki-tamas-minden-delibab.jpg

BerkiSárik - Minden délibáb (Berki Produkciós és Oktatási Betéti Társaság)


1. Búcsú blues

2. Én az egó

3. A Bika
4. My Funny Valentine
5. So Danco Samba
6. Minden délibáb
7. Kötelező blues
8. Várj
9. The Days of Wine and Roses
10. Love for Sale
11. Legyen egy dal, ami mindig a végén van

Berki Tamás - ének
Sárik Péter - zongora, billentyűs hangszerek
Közreműködik Gyémánt Bálint (gitár) - 7., 10., 11.


Koncertfelvétel, 2014-ben, 3 hónap alatt, különböző helyszíneken hangzottak el a dalok; 7 Berki szerzemény mellett 4 standard található a CD-n.
Itt a bizonyíték: van élet a Berki Tamás Band után is! 68 évesen ekkorát váltani - ez a "nem semmi". Persze, Sárik maradt, de a duó azért más. Sokkal jobban érvényesülnek az egyéni képességek, nehezebb a zenét élettel "megtölteni". Hát, nekik sikerült!
Berki módra indul a lemez: "Búcsú blues". Abba a gondolatkörbe tehetjük, ahova a "Minden délibáb"-ot is: ez igaz, de, ha kell, megmagyarázom az ellenkezőjét! "Tegnap még súgtam, holnapra ordítok." Mert, ugye, "minden fordított"... És: "Hiába ordítok, nem hallja senki már!" De, a címadó, (talán) legfontosabb felvétel előtt még "történik" egy-két dolog: például megújul "A Bika"; aztán két csodálatosan előadott standard jön: a "My Funny Valentine"-ba még a "Felszállott a páva" is belefér – Sárik gyönyörű játékával együtt. Jobim "So Danco Samba"-ja a koncerten jobban tetszett, de itt is játékos. Két hagyományos Berki dal következik: a "Kötelező blues"-ba beszáll Gyémánt Bálint is - színesen, emelve az amúgy is magas színvonalat; és a "Várj", amely humorával, lüktetésével változatosságot biztosít. Újabb két hosszú standard - már szinte el sem hisszük, hogy mindez "ráfér" egy CD-re (79:45), de továbbra is marad a szint. Ott, fent! A "...mindig a végén van..." - dallal búcsúznak.
Figyelem: egy magyar jazz-ikon megújulásának lehetünk fültanúi, aki már nem huszonéves (bocsánat!). És újra kiemelném: ahogy oda-vissza vált a szöveges és a scat-éneklés között, lazán, természetesen - azt csak kevesen tudják! A stílus változatlan, de a motíváció, a frissesség kétségtelen. Jó döntés volt duóra "szűkíteni" a Band-et.
Mindehhez kiváló partner Sárik Péter: akár kísér, akár szólózik - elsőrangú az összes billentyűn.
A vokális jazzt kedvelőknek kötelező, de mindenkinek ajánlom a CD-t!


Vissza a lemezhez