Keresés

Lemezpolc kritika:
Csányi István - Sax-O-Funk


Csányi István: Sax-O-Funk 2017. december 03., Révész Richárd

sax-o-funk.jpg

Sax-O-Funk – Sax-O-Funk (Digitális szerzői kiadás)


Előre bocsájtom, hogy nem vagyok a funky zene avatott szakértője. Ettől függetlenül nagyon szeretem a jó húzós, groove-os zenéket. Nos, az a megtisztelő felkérés érkezett, hogy a szaxofonos Csányi István Sax-O-Funk nevű formációjának első albumáról osszak meg néhány gondolatot.

Éppen lefekvéshez készültem, amikor feltettem a fülhallgatót és lenyomtam a play gombot. Közel 40 perc őrület következett. Mondanom sem kell, hogy az alvásból nem lett semi, mert kétszer is végig hallgattam az albumot. Amit ezek a srácok művelnek, az bárhol megállná a helyét a világban. Ismét bebizonyosodott, hogy tehetségben, zeneiségben, kreatívitásban bizony itthon nincs hiány.

Pistit - ahogy zenészkörökben hívjuk - Isten tudja hány éve ismerem. Megszámlálhatatlan azon előadók sora, akikkel együtt zenélt és zenél ma is. Aki ismeri őt, pontosan tudja, hogy olyan lelkesedéssel tud a zenéről a zenélésről beszélni, hogy már az önmagában egy élmény. Ennek a sok évnek okán is már igenis kikívánkozott, hogy legyen egy saját lemeze.

Így készült el a SAX-O-FUNK, melyen tíz dal hallható. Vegyünk is sorra néhányat ezek közül a remekművek közül. Az első dal rögtön a zenekar nevével kezdődik és kőkemény amerikai funky-val találjuk magunkat szemben. A remek téma és szóló után igazi világszínvonalú gitározást hallhatunk. amely Dajka Krisztián keze munkáját  dícséri. Egyébként a világszínvonal jelző az egész lemezre elmondható. Zene van!

A második dal a First song - az egyik kedvencem - egy nagyon jól eltalált dallam és harmónivilágba kalauzolja el a hallgatót. Funky is, jazz is. Talán ezért is tetszik nekem. Kardos Norbi olyan billentyűszólót rajzolt a dalba, hogy az ember szíve leszakad a gyönyörtől. (Ez is olyan zenész zsargon.)

A Riffness egy lassabb hangvételű darab, melyben egy rövid swinges rész is feltűnik, ami nagyon feldobja a számot.

A negyedik dalban Pisti végre megcsillantja csodás hangját. Ezek után egy "Átvezető" Interlude következik, ami szerintem egy felvezetés a következő dalhoz,  (After Over), melyet Radics Gigi énekel. Gyönyörű a dal, gyönyörű az éneklés és Gigi is gyönyörű.

Az Esztertánc egy nagyon érdekes dal.  Ülök egy kabrióban és Miami-ben a tengarparti úton autókázom a napsütésben.  Ezt szerintem mindenki nagyon élvezné. A dal is pont ilyen. Képzeljék el és adják át magukat az érzésnek.

A D.S egyfajta tisztelgés David Sanborn felé. Tudom, hogy nagy kedvence Pistinek, és persze sokunknak is. Ebben a számban Temesi Berci vendégeskedik és örvendeztet meg minket basszusgitár játékával.

A kilencedik dal a Sax-a-pella egy állati jó ötlet. Ahogy a címéből is kiderült ez egy acapella kompozíció, és Pisti készítette teljesen egyedül. A hangján kívűl csak a szaxofon hallható a számban. Helyenként az embernek olyan érzése van, mintha a Take 6-et hallaná.

Az utolsó dal a Waning Moon egy gyönyörű zongorabevezetővel kezdődik. Olyan, mintha egy füstös bárban ülnénk hajnalban, amikor már mindenki hazament és csak az énekes és a zongorista vannak még talpon.

Milyen jó, hogy egy újabb zseniális lemezzel lettünk gazdagabbak! A dalokat és a koncepciót Csányi István találta ki, és akik segítettek neki ezt életrekelteni, azok a művészek, akik bárhol a világban is megállnák a helyüket. Említsük meg őket név szerint is.

Dajka Krisztián - gitár

Kardos Norbert - billentyűs hangszerek

Takács Donát - basszusgitár

Balogh László - dob

Radics Gigi - ének

Temesi Bertalan - basszusgitár

Talamba ütőegyüttes.

Szívből ajánlom mindenkinek ezt az albumot, aki szereti a funky zenét sok-sok hozzávalóval megfűszerezve.

Gratulálok!



Vissza a lemezhez