Keresés

Lemezpolc kritika:
Szendőfi Péter - Péter Szendőfi Meets Bartók & Ligeti


Szendőfi Péter: Péter Szendőfi Meets Bartók & Ligeti 2017. november 14., Horváth László

szendofi-meets-bartok-ligeti.jpg

Péter Szendőfi - Meets Bartók & Ligeti (Tom Tom Records)


Milyen szép is az, amikor a jazz és a klasszikus zene találkozik. Milyen szép is az, amikor ezt nagyszerű zenészek művelik. Akármelyik oldalról is közelíti meg egyik a másikat, jó esetben fantasztikus eredménye lesz, mint például ez a lemez. Szendőfi Péter dobos (és alkalmanként billentyűs) a fő kapocs a lemezen, ő gyűjtött maga köré fantasztikus zenészeket, akikkel a 20. század kiemelkedő magyar zeneszerzői, Bartók Béla és Ligeti György előtt tisztelegnek.

Bartókék a klasszikus zene progresszív zeneszerzői voltak, így aztán adja magát, hogy ez jazz zenébe ültetve is progresszív jazz lesz. Akinek ez kevésbé tetszik, annak nem ez lesz a kedvenc lemeze. Persze az ember nagyjából sejti, hogy egy ilyen CD alapján mit reméljen: nagyon összetett, bonyolult zenét. A 4/4 ritmusképlet és a fülbemászó dallamok kedvelői le se vegyék a polcról. Aki tudja értékelni az egyéni hangszeres tudást, a fantasztikus szólókat, és a többszörösen összetett kompozíciókat, az viszont bátran hallgasson bele.

Hét dal fért fel a lemezre, ebből négy Bartók, két Ligeti és egy népdal feldolgozás.

A vendégek listáján található Chris Hunter amerikai szaxofonművész, Szentpáli Roland tubán, Révész Richárd és Tálas Áron billentyűn, Romhányi Áron szintetizátoron, Kézdy Luca hegedűn, Kormos János és Birta Miki gitáron, Szuna Péter basszusgitáron, Zahár Fanni fuvolán csatlakozik, Orsovai Reni pedig énekel.

A zenét jobban átdolgozták, mint sok hasonló zenésztársuk. A dallamvezetés elsősorban a szólóhangszerek feladata, a kíséretet néha kicsit egyszerűbbre, könnyebben befogadhatóra hangolták. Így aztán sok helyütt inkább progresszív rock hangulata van a daraboknak. Emiatt aztán kicsit könnyebben értékelhető már első hallgatásra is. Aki nem igazán tapasztalt ilyen téren, annak biztosan kell néhány végighallgatás, mire valóban értékelni tudja a lemezt.

A kezdeményezés nagyon jó, Bartók és Ligeti zenéje pedig valóban elég sokrétű ahhoz, hogy a jazz műfajára átdolgozva is megállják a helyüket. Nagy falat ez bármilyen zenész számára, ráadásul több fiatal tehetséges jazz muzsikus is szerepel az albumon, akik rendkívül jól játszanak. Szendőfi Péter eleve otthonosan mozog a fúziós jazz világában, és most még ezzel is megfejelte a saját repertoárját is.

Nekem nagyon tetszett a zene, örülök, hogy én kaptam a feladatot, hogy felkerüljön a JazzMa virtuális lemezpolcára…



Vissza a lemezhez