Keresés

Lemezpolc kritika:
Vas Bence - Organic Impressions


Vas Bence: Organic Impressions 2017. december 04., Horváth László

organism-organic-impressions.jpg

Organism & Big Band – Organic Impressions (MusicFashion)


Vas Bence, a kiváló orgonista újra lemezt adott ki Organism nevű zenekarával, ezúttal azonban egy big band is a segítségükre volt a kiváló hangzás és zenei anyag létrehozásában. Amikor az első lemezük, a „Praise the Notes” felkerült a JazzMa.hu virtuális lemezpolcára, arról is nekem volt szerencsém írni. Mint önjelölt Hammond-rajongó, talán nem véletlenül esett most is rám a választás.

Vas Bence korábban is a hátán vitte a zenekart, és javarészt az ő ötletei, zenei világa bontakozott ki előttünk, amikor az Organism zenekart hallgattuk, akár koncerten, akár a már említett lemezen. Itt azonban véleményem szerint nagy szintet lépett, és ez viszonylag ritka, két lemez között ilyen változás. Míg az első albumuk a Hammond orgona populárisabb, inkább a blues felé hajló területeit járta be, addig itt a big band adta különleges hangzásvilág, a darabok hossza, felépítése a klasszikus jazz és a komolyzene irányába közelít. Korábban dalokat játszottak, most zenei darabokat játszanak. A lemezborítón a hozzájuk megadott rövid jellemzések is a klasszikus zenei felépítésre hajaznak (pl. a 3. rész: Rubato – Interlude – Hymn – Reprise of Chasin’ – Coda). Ennek megfelelően nyilvánvalóan a célközönség is változik, és akiket az első lemez bevezetett a jazz (és a jazzorgona) világába, azok most be vannak dobva a műfaj mélyebb vizeibe, de talán ezt nem bánják annyira.

A big band fúvós szekciója Fekete-Kovács Kornél vezénylete mellett nagyon szépen kíséri a zenekart, a második részben egy remek szólót is hallhatunk tenorszaxofonon, Ávéd Jánostól. A fúvósok éles hangzása mellé nekem jobban tetszik a lágyabb, tompább Hammond hangzás, amivel Bence sokszor él is. Az Organism, mint zenekar, talán kicsit kevesebb szerepet kap, inkább az első darabban tűnnek fel, ami még jobban emlékeztet a korábbi zenei világra. Emiatt lehet akár hiányérzet is az emberekben, de véleményem szerint ez egy ilyen koncepció, a trió hangzása kicsit háttérbe szorul, vagy akár úgy is mondhatjuk, kibővül. Mindenesetre Möntör Máté (gitár) és Szabó Sipos Ágoston (dob) hozzák a kötelezőt, és jól is játszanak, csupán a reflektorfény ezúttal nem rajtuk pihen elejétől a végéig.

Nekem tetszik ez az irány, amikor megkaptam a CD-t, nem tudtam, mire számíthatok, de hasonlót képzeltem el. Bence ezúttal a hangszeres tudása mellett zeneszerzői képességeit is megcsillogtatta, és véleményem szerint van is neki bőven. Mivel az első két lemezük más-más zenei irányvonalat követ, kíváncsian várom, hogy innen hova tovább: vajon egy arany középút lesz a jövő, vagy esetleg további kísérletezések irányába haladnak? Ezt alighanem csak a következő lemez megjelenésénél tudhatjuk meg, addig viszont hallgassuk ezt élvezettel…



Vissza a lemezhez