Bad Plus, The: The Bad Plus Joshua Redman 2015. június 30., Varga Bendegúz

The Bad Plus Joshua Redman - The Bad Plus Joshua Redman (Nonesuch – Magneoton)

Június 8-án jelent meg a The Bad Plus zenekar 13. nagylemeze, amely azért különleges, mert ez csupán a második album, amelyen vendég csatlakozik az immáron huszonöt éve együtt dolgozó (de csak 2000 óta The Bad Plus néven működő) együtteshez. Ebben az esetben talán nem is vendégszereplésről kellene beszélnünk. Joshua Redman inkább negyedik tagként csatlakozik az amerikai jazz fekete bárányaihoz, hiszen a szaxofonos minden számban szerepel, a lemez megjelenését követően pedig hosszú amerikai és európai turnéra is indulnak így négyen.

A szerzemények közel felét a bőgős, Reid Anderson jegyzi. A dobos, David King egy számmal, míg a zongorista Ethan Iverson és a világsztár vendég 2-2 kompozícióval járult hozzá a zenei anyaghoz. A kilenc szám közül hét teljesen új kompozícó, a többi pedig két The Bad Plus "klasszikus" újra hangszerelt változata (Dirty Blonde, Silence Is the Question).

A sajátos, kategóriáját tekintve talán avantgarde rock-free jazz stílusúnak nevezhető zongoratrióhoz csatlakozó Redman hozza maintsream-jazz játékát. Így együtt egy igen érdekes, sokszor explozív elegyet alkotnak.

A lemez műfaja jazz, amely legfőképpen az improvizatív előadásmódnak köszönhető, amelyet óriási, a csúcsokig, és még annál is tovább fokozott dinamikák jellemeznek. A kompozíciók szempontjából viszont azt figyelhetjük meg, hogy az alkotók sokszor a pop-rock stílusból vagy a klasszikus zenéből merítenek ihletet, de néha kortárs zenei hatások is felbukkannak. Kivétel ez alól Redman „Mending” című balladája, amely harmóniailag jazzesnek, vagy "standard-szerűnek" mondható.

A lemez csúcspontja számomra egyértelműen David King „Beauty Has It Hard” című kompozíciója. Mintha ebben az egy számban kicsit benne lenne az egész album esszenciája.  A dobos nemcsak szerzeményével, hanem játékával is emeli az album fényét, amelyet főként a „Faith Through Error” című Iverson féle, avantgarde mini-eposzban csillogtat meg.

A „Dirty Blonde”, amelyet először még 2004-ben rögzített a The Bad Plus, érdekes módon akár a 2011-es, vagyis hét évvel későbbi James Farm lemezen is szerepelhetne... Ez a megállapítás éppúgy igaz a „Friend or Foe” című, "tipikus" Redman számra is, amely David King szerzeménye mellett a másik nagy kedvencem a lemezről.

Ezen izgalmas, sokszor élvezetes album hangulatát véleményem szerint egy kesernyés, nyugtalanító érzet járja át. Sokadszorra való hallgatás után arra a véleményre jutottam, hogy ez a lemez matt, fénytelen hangzása mellett talán Ethan Iverson neutrális hangszínű, bizonyos esetekben kissé tenyeres-talpasnak nevezhető zongorajátékának köszönhető (Silence Is the Question, County Seat).

1. As This Moment Slips Away (Reid Anderson)

2. Beauty Has It Hard (David King)

3. County Seat (Ethan Iverson)

4. The Mending (Joshua Redman)

5. Dirty Blonde (Reid Anderson)

6. Faith Through Error (Ethan Iverson)

7. Lack the Faith But Not the Wine (Reid Anderson)

8. Friend or Foe (Joshua Redman)

9. Silence Is the Question (Reid Anderson)

Ethan Iverson: zongora

Reid Anderson: bőgő

David King: dob

Joshua Redman: tenorszaxofon