Keresés

Lemezpolc kritika:
Battaglia, Stefano - Pelagos


Battaglia, Stefano: Pelagos 2017. október 06., Gányi Miklós

stefano-battaglia-pelagos.jpg

Stefano Battaglia – Pelagos (ECM/Hangvető)


A múlthéten jártam Maloschik Robi bácsinál, méghozzá azért, hogy elvigyem neki a trióm első lemezét.

Mikor átadtam a lemezt, én is kaptam egyet cserébe, a következő mondatok kíséretében: “Kedves Miki, kipróbáljuk magát, mint lemezkritikust, mit szól?”

Hát meglepődtem, de egyből felkeltette az érdeklődésem három betű a lemezen: ECM…

Lévén, hogy a kiadó igazi rajongójának mondhatom magam, alig vártam hogy behelyezzem a korongot a lejátszómba.

Stefano Battaglia - Pelagos, ez állt a lemezen. Azonnal be is gépeltem a Google-ba a művész nevét és elkezdtem keresgélni.

Az 1965-ös születésű milanói zongorista egyfelől kiváló komolyzenei előadó. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1986-ban megnyerte a düsseldorfi “J.S. Bach Festival” legjobb zongoristájának járó díját.

Eközben elindult a lemez… Track 01: Destino….

Igazi ECM hangzás. A bal kézben valamilyen tárgy, amivel ütőhangszerként használja a zongora húrjait. Eközben a jobb kézben gyönyörű melódiák szólalnak meg. A frazírozásban némi kelet-európai fűszert is érezni. Közben azonnal rájöttem, hogy Battaglia, Keith Jarrett művészetéből rendkívül sokat merít. Persze, én egy olyan típusú ember vagyok, aki mindig igyekszik megerősítést keresni a gondolataira. Ismét az internet segítségét használva bukkantam rá videókra, ahol a művész Jarrett-ről tart előadásokat….

Eközben el is érkeztünk a kettes track-hez “Pelagos”. A lemez címadó dala. Harmóniák csendülnek fel. Hol teljesen atonális, hol gyönyörűen letisztult tonális hangzások. Közben elgondolkodtam hogy Manfred Eicher, aki az ECM zenei producere, mekkora géniusz. Hosszú évek óta fedezi fel a művészeket, akik mintha egyazon megfoghatatlan dologról szeretnének mesélni nekünk, hallgatóknak.

"Migralia" a következő track címe. Ostinato bal kéz,  hangközök a jobb kézben. Bataglia játéka nagyon tetszik, folyamatosan mesél. Modulál - visszatér, gyorsít - lassít, de ugyanazt a témát feszegeti, és folyamatos érdeklődésben tartja a hallgatót.

"Lamma Bada Yatathanna” - Arab/Andalúz népdal.

Fenséges zene, szinte, mint imádság. Nagyon kifinomult billentést hallhatunk. Egyértelmű, a cél az érzelmek átadása.

Az ötödik darab “Processional”, melyben a húrokon való játékot hallhatunk. Nagyon különleges hangzások, ilyeneket még nem hallottam soha, pedig rengeteg kortárs zongoristát szoktam hallgatni. A ritmusokon felül, itt is érezni a történetet. Gyönyörű darab!

“Halap”, ismét egy ostinato. Keleties melódiák és ritmusok keverednek a flamenco-val, mindez Bartók Béla behatásával.

“Dogon” - Ritmikus darab a húrokon. Páratlan ritmusok, akár egy filmbe is beillene.

Az utolsó darab címe “Life”, azaz élet. Gyönyörű dallamvezetés. Azt érezzük, hogy egy utazás végére értünk…

Összességében egy nagyon egységes és fantasztikus lemezt hallhatunk Stefano Battaglia-tól, de ez nem is lepett meg, hiszen az ECM nem igazán szokott mellényúlni.



Vissza a lemezhez