Borstlap, Michiel: Solo 2010 2014. szeptember 15., Dr. Nagy Sándor

Michiel Borstlap - Solo 2010 (Gramercy Park Music)

1. Moscow
2. Crazy Love
3. BlueSyl
4. My Dear
5. Bengt
6. You're Wanted
7. Destin Fabuleux
8. Haiku
9. Yokohama
10. Cherish Your Sunshine
11. Fughetta
12. Four in One
13. Clear Water
14. This Can't Be You
15. Adieu!

A holland zongorista és zeneszerző (2014. szeptember 16-án az Opus Jazz Club vendége) szólófelvétele a GP Stúdióban (Hilversum) készült - CD-n és DVD-n is megjelent 2010-ben. A 15 darab között csak egy Monk kompozíció van (Four in One), a többi saját szerzemény. Borstlap 1992 óta ad ki lemezeket (20-nál jár), köztük több szóló, trió és szextett is található.
30 évesen megnyerte a "Thelonious Monk Composition Competition"-t a "Memory of Enchantment" című számával, amit később Herbie Hancock és Wayne Shorter a „1+1” című duólemezen (is) eljátszott. Jazzkompozíciói mellett operát, film- és balettzenét is szerzett.
A CD első hallgatásakor (aztán utána is, többször...) úgy éreztem magam, mintha Kölnben lennék, azon a bizonyos Keith Jarrett koncerten (1975.01.24.). (Ha valaki nem ismerné: Keith Jarrett: The Köln Concert, ECM 1064/65 )
Ez még jót is jelenthetne, de nem így van - (sajnos) a nagy előd szelleme mindvégig ott lebeg felettünk - sőt időnként Corea és Hancock neve is "beugrik". Félek, hogy egy "vakrepülésnél" őket nevezné(n)k meg!
Pedig a "Moscow" (és Borstlap) szerintem nem is rossz, sőt! A "Crazy Love" líráján merengünk, majd a "BlueSyl" lendülete már a vége felé megtörik, hogy aztán a "My Dear" elringasson. Folytatódik a "jarrettes" ringató: "Bengt" - érezhetően élvezi Borstlap a játékot, elemében van. A virtuóz "You're Wanted" után meditálunk egy kicsit ("Destin Fabuleux" és "Haiku"). Úti élmény lehet a "Yokohama": hosszú (7:35), gondosan felépített opusz - ez tetszik a legjobban, bár a "szellem" most is itt van... A vidám "Cherish Your Sunshine"-t egy rövid "Fughetta" követi; majd jön Monk szerzeménye, a komponistára nagyon jellemző stílusú "Four in One". Szinte érezhető a "Clear Water" tisztasága, frissessége - "csörgedező", ismétlődő dallamokkal. A legvirtuózabb "This Can't Be You" "lelassulása" után elköszön a zongorista ("Adieu!") - hosszú búcsú, melankolikus hangulat, a lemezhez méltó záró szám.
Gyönyörűen szóló hangszer; kiváló felvétel (dicséret a hangmérnöknek /is/); képzett, nagy tudású muzsikus; könnyen befogadható, kimondottan szép zene (és még sorolhatnék ilyeneket...) - mi kell még?
Az igazi egyéniség, a mindent felperzselő tűz és a sugárzó tehetség!!!
Mindezek ellenére (vagy mellett) szívesen hallgatom a CD-t; és még az is jó hír a Művésznek, hogy nem vagyok zenekritikus, sőt még zenész sem...