Keresés

Lemezpolc kritika:
Frisell, Bill - Small Town


Frisell, Bill: Small Town 2017. június 13., Möntör Máté

bill-frisell-thomas-morgan-small-town.jpg

Bill Frisell-Thomas Morgan – Small Town (ECM – Hangvető)


Az 1951-ben Baltimore-ban született gitáros, William Richard „Bill” Frisell legújabb korongja május 26-án (2 hónappal és egy héttel Mr. Frisell hatvanhatodik születésnapja után) jelent meg az ECM Records gondozásában. Az új album egy 2016 tavaszán, a Village Vanguard falai között megrendezésre kerülő koncert felvételéből született.

A lemezen közreműködik:
Bill Frisell - gitár
Thomas Morgan – bőgő

Mivel az elmúlt napokban épp az egyik örök kedvenc lemezemet, a szintén gitár-bőgő felállással megszólaló „Beyond the Missouri Sky”-t (Pat Metheny/Charlie Haden) hallgattam újra, nagy várakozással álltam az új Bill Frisell anyaghoz.

A korongon nyolc szám található, saját szerzemények és feldolgozások vegyesen:

1. It Should've Happened a Long Time Ago (Paul Motian)
2. Subconscious Lee (Lee Konitz)
3. Song for Andrew No. 1 (Bill Frissel)
4. Wildwood Flower (Joseph Philbrick Webster)
5. Small Town (Bill Frissel)
6. What a Party (Dave Bartholomew, Fats Domino, Pearl King)
7. Poet – Pearl (Bill Frisell, Thomas Morgan)
8. Goldfinger (John Barry, Anthony Newley, Leslie Bricusse)

Kezdésként az It Should've Happened a Long Time Ago-t hallhatjuk, mely egy olyan Paul Motian szerzemény, amit Frisell már 1984-ben, 33 évesen lemezre játszott a szerzővel, valamint Joe Lovano-val.  Elgondolkodtató és gyönyörű hallgatni, mit gondol ugyanarról a szerzeményről, több mint három évtizeddel később a gitáros.

A második dal egy középtempós swing, a Subconscious Lee címet viselő Lee Konitz szerzemény. Apró érdekesség, hogy egy 2012-ben felvett albumon Frisell már játssza együtt a szerzővel azt a „What Is This Thing Called Love” című örökzöldet, amelynek harmóniamenetére az említett a „Subconscious Lee” íródott. (A gitárszólóban is többször felbukkan a standard témája.)

A harmadik szám a gitáros saját kompozíciója, egy gyönyörű, lassú, mollos dal: Song for Andrew No. 1. A szememben csodálatos példája annak, hogy milyen őszinte és érzékeny Frisell zenéje, és gondolatai. Az egyik kedvenc felvételem a lemezről.

Frisell-nek a country zenéhez fűződő közeli viszonya az életművében számtalan felvételéből visszaköszön, új lemezén ez számomra a Wildwood Flower című negyedik feldolgozásban a legjobban megfigyelhető. Jazz, country, blues találkozik ezen a felvételen, remek gitározás és öröm formájában.

Az ötödik dal szintén saját kompozíció, mellesleg az album névadója: Small Town. Az én szememben egy végig gyönyörű lemez legszebb pillanatai közé tartozik ez a felvétel: meghatóan tiszta, pentaton köré épülő zene, majd később a kezdethez képesti „disszonanciába” hajlás. Magával ragadó szerzemény.

A hatodik szám egy könnyedebb hangvételű feldolgozás, a What a Party című Dave Bartholomew, Fats Domino, és Pearl King szerzemény. Szintén jazz, country, blues találkozik benne a Frisell-re jellemző szabadságon keresztül.

A hetedik dal a gitáros és a bőgős közös szerzeménye Poet – Pearl címmel. A 3/4-es lüktetésű, szárnyalóan melodikus gitár és bőgőszóló számomra szintén az album legszebb fénypontjai közé tartozik.

A lemez utolsó momentuma John Barry sokféle feldolgozást megélt Goldfinger című műve. (Az egyik James Bond film főcímzenéje!) Mindig izgalmas egy jól ismert művet új felfogásban hallgatni, pláne két ilyen művésztől.

Személy szerint biztosan gyakori társam lesz ez a lemez az utazásaim során, úgy a csodálatos gitárjáték, mint a mindenre kiterjedő magával ragadó atmoszféra miatt. Mindezeken túl számomra Frisell saját szerzeményeinek mélysége koronázza meg igazán ezt a remek albumot. A legjobb szívvel ajánlom minden zene- és művészetszerető embernek.


Vissza a lemezhez