Keresés

Lemezpolc kritika:
Gunnlaugs, Sunna - Unspoken


Gunnlaugs, Sunna: Unspoken 2017. október 28., Dr. Nagy Sándor

sunna-gunnlaugs-maarten-ornstein-unspoken.JPG

Sunna Gunnlaugs-Maarten Ornstein – Unspoken (Sunny Sky Records, 2016)

Két Thelonious Monk ("Misterioso" és "Little Rootie Tootie"), valamint egy népdal-feldolgozás ("Rehavi") mellett saját darabok a "nagyon" európai duó stúdiólemezén. Egyedülálló kettős: izlandi zongorista nő és holland basszusklarinétos férfi - ilyen még nem volt! És most, október 31-én az Opus Jazz Club vendégei lesznek!

Emlékeimben (és a polcon) kutatva rájöttem: azonnal javítani kell magam. Volt már ilyen összeállítású duó: Aki Takase / Rudi Mahall - "Evergreen" (Intakt Records, 2009) - standard-ek feldolgozásai.
Vagyis más, mint a szóban forgó CD. (Kapásból nem jut eszembe több hasonló.)
Induljon a lemez: teljesen mai, valóban (észak) európai jazz-t kapunk, elképesztően egyéni kivitelben! Ez is modern mainstream, leginkább a közép felé "húzva" - és nem átlagos színvonalon.
Még egy kis előzetes. Meghallgattam Sunna Gunnlaugs előző lemezei közül kettőt: a "The Dream" (2010) és a "Cielito Lindo" (2015) című alkotásokat. Egy quartet és egy trio. Kerestem a mélységet (vagy a magasságot - ahogy tetszik), de nem igazán találtam. Mindkettő jó - de nem több... Sőt, még valamit mindig figyelek: a számomra (addig) ismeretlen jazz zenész játéka hasonlítható-e a nagy elődökéhez?
Jelentem: Gunnlaugs művésznő eredeti előadó - témái, improvizációi egy önálló zongorista "magánútjain" járnak.
Vissza a "Hallgatólagos"-hoz ("Unspoken"). Gyorsan kiderül: itt megvan az a plusz, amit sokszor szeretnénk hallani.

Minimális magyarázat: rengeteg "jó" lemezt ismerünk meg, de néha (vagy nemcsak néha?) hiányzik "valami". Tovább megyünk, jöhet a következő. Hátha az majd "megfog". Az "Unspoken" ilyen lemez, folyamatos figyelmet igényel - de megéri a fáradságot.
Ha a duó együtt szól - akkor (igazán) gyönyörűséges. Ha csak az egyik muzsikus játszik - akkor "várjuk" a másikat... De nem azért, mert kevés az egyik, hanem, mert úgy (még) teljesebb a kép. Az északi, kietlennek tűnő, mozdulatlan tájra egy (nyugat-)európai, nagyvárosi hangfestő színeket visz. Igaz: sötétbe hajló pasztell-színeket - távol a harsányságtól, de így szép. A zongora visszafogott motívumai keverednek a basszusklarinét mélázó, messze nem tolakodó szólamaival. Monk szögletes kompozícióiban - és a saját darabokban is.
Végig csodás az összhang, különleges a (főleg saját) dallamvilág, elsőrangú a hangszertudás. Elfogynak a jelzők. Nagyszerű lemez (ezt a szót talán még nem használtam...) - kiváló felvétel - és mi is még? Nem tudom, de aki nem hiszi, jöjjön el kedden, október 31-én az Opus Jazz Clubba!

1. One O'Clock
2. Lucky
3. Misterioso
4. Unspoken
5. Crab Canon
6. Three O'Clock
7. Rehavi
8. Later There Will Be Cake
9. Tear (as in Wear)
10. Compliments
11. Little Rootie Tootie
12. Six O'Clock

Sunna Gunnlaugs - zongora
Maarten Ornstein - basszusklarinét



Vissza a lemezhez