Keresés

Lemezpolc kritika:
Landgren, Nils - Unbreakable


Landgren, Nils: Unbreakable 2017. július 10., Csapó Krisztián

nils-landgren-funk-unit-unbreakable.jpg

Nils Landgren Funk Unit – Unbreakable (ACT-Hangvető)


A svéd harsonás, Nils Landgren zenekara, a Funk Unit 4 év után jelentkezik új albummal. Az együttes néhány hete a német NDR csatornán közvetített ECHO JAZZ díjátadón már betekintést adott a címadó dalba (Unbreakable), ami tőlük szokatlan módon kislemezen is megjelent.

A lemez egyik különleges vendége az együttessel többször turnézó tiszteletbeli tag, Ray Parker Jr. gitáros, de az albumon közreműködik a fúziós jazz legmeghatározóbb testvérpárjának még élő tagja, a trombitás Randy Brecker, valamint kollégája, a Stan Kenton zenekarból ismerős Tim Hagans.

Landgren szeret kísérletezni, de nem ezzel a formációval. A Funk Unit megbízhatóan szállítja a jól megszokott groove-okat és a nyers amerikai funky fúvósokhoz hasonlítva lágyabb és könnyedebb hangzást. Nincs ez másképp az új lemezen sem, a megrendelt skandináv lazac steak helyett nem kapunk bélszínt, de ez így is van jól.

Az első dal Ray Parker Jr. „sikálós” gitár játékával kezdődik, mielőtt belép az egész zenekar. A zenekarvezető, harsonás gyakran dalra is fakad, jellegzetes, rekedtes hangját hallhatjuk az ’Unbreakable’ című szerzeményében is. A szóló kör a James Brown, vagy épp Maceo Parker zenekarából jól ismert recept szerint zajlik, Landgren egy álló harmóniára főleg pentaton skálákat játszik és a hangsúly inkább a ritmizáción van. A szóló második felére kitér a harmónia, és elégedetten bólintunk mi is, ez az igazi Funk Unit hangulat.

Másodikként egy középtempós blues kezd zakatolni. A „Just a Kiss Away” Landgren egy korábbi lemezének világára emlékeztet, amit a Crusaders nagyszerű billentyűsével, Joe Sample-lel vett fel.

A „Get Down on the Funk” egy picit izgalmasabban kezdődik, mint az első két dal, két ütem vokál után egy unisono fúvós bevezetővel indul. A magasabb regiszterben megszólaló harsona és a tenorszaxofon együttes játéka fület gyönyörködtetően homogén. A vokális részek után a hetvenes éveket idéző elektromos zongora-szóló is került a dalba, Petter Bergander ízléses játékát is csak dicsérni tudom.

A lemez talán leghosszabb és legjobb harsona szólója a „Stars in Your Eyes” című track-en hangzik el. A „Rockin’ After Midnight” indokolatlan és túlzó auto-tune ének effektezését ellensúlyozza, hogy ebben a dalban csatlakozik Randy Brecker. Neki nemcsak megbocsátjuk az effektezett trombitaszólót, de élvezettel hallgatjuk annak ellenére, hogy talán izgalmasabb számot is találhattak volna neki.

A korábban említett Tim Hagans trombitás az „Nlfu Funk” című szerzeményben kap lehetőséget, a fúvós szekció erősítése mellett egy szóló formájában is kifejezhesse magát. Teszi ezt kiválóan, talán ő csempészi a legtöbb jazzt a lemezre.

A záró track, a „Bow Down” intrója közben az jut eszembe, hogy ezt biztosan jól szólna big band átiratban is. A vokális részek inkább a zenekar „Funky ABBA” lemezét idézik, poposabb dal egy nagyszerű Ray Parker Jr. gitárszólóval, méltó lezárása egy szerethető albumnak.

Aki a Funk Unit legújabb lemezét elindítja, pontosan azt kapja, amire számít. A funk, a jazz és a pop határmezsgyéjén mozgó dalok színvonalas szólókkal, gyönyörű hangon megszólaló harsonával és ritmikus alappal.


Nils Landgren Funk Unit:
Nils Landgren / harsona & vokál
Magnum Coltrane Price / basszusgitár & vokál
Andy Pfeiler / gitár & vokálok
Jonas Wall / szaxofonok
Petter Bergander / billentyűs hangszerek
Robert Ikiz / dob

Tiszteletbeli Funk Unit tag - Ray Parker Jr / gitár & vokál

Vendégek:

Randy Brecker / trombita
Tim Hagans / trombita


Vissza a lemezhez