JazzMa - Lemezpolc - Kritika - Mette Henriette: Mette Henriette

Mette Henriette: Mette Henriette 2016. április 15., Karosi Júlia

Mette Henriette – Mette Henriette (ECM – Hangvető)

Mette Henriette zenéje, akár egy északi fuvallat a fjordok felől. Igazi hangfestés. Lefesti nekünk a természet hangjait: jég csikorgását, szél süvítését, madarak zaját, fogak vacogását, fény suhanását a havas táj felett. Utaztat, repültet, varázsol. Meglepő hangok ezek a törékeny szaxofonos hölgytől, mint ahogyan az is meglepő, hogy valakit ilyen fiatalon a világ egyik legnagyobb kiadója karol fel. A teljesítmény viszont magáért beszél. Érett zene, kiérlelt szaxofon sound, és radikálisan új felfogás a jazz combo zenélésről. Jazz? Combo? Valahogy már megszoktam, hogy az ECM lemezek kapcsán el kell felejtenünk a megszokott kategóriákat. Mette Henriette zenéje sem tűri a konvencionális sémákat. Talán a “kortárs zene” címkéje illik rá a legjobban a maga általánosságában.

Már abból is sejthetjük, hogy nem egy szokványos hölggyel van dolgunk, hogy debütáló lemeze rögtön egy dupla lemez az ECM-nél. Az első korong dalai intim hangszerelésben szólalnak meg: szaxofon, zongora és cselló. A szólamok egymást keresztezik. A minimalizmus nem elég markáns jelző, hiszen van, hogy egyetlen hang repetitív folytonossága a zongora szólam. A zajzene is kétségtelenül fontos irány. Mind a cselló, mind a szaxofon különféle zaj effektekkel színezi a kortárs zenei témákat.

Felmerül egy fontos kérdés, hol a helye az improvizációnak ebben a zenében? Nagyon nehéz ugyanis elkülöníteni a megírt és a rögtönzött részeket. Jóformán nem is lehet. Nincs kimondott szóló egy adott harmónia körre, ami a téma után szólal meg. Az improvizatív részek nem is szólisztikusak. Egyszóval ezen a téren is megdőlnek a tradíciók. Egy jól edzett kortárs jazz-rajongó is nehezen tájékozódhat ebben a zenei anyagban.

A címek tömörsége is magával ragadó. Van hogy egy kérdőjel, vagy egy “I” (én) szócska jelöli az adott szerzeményt. Izgalmas megközelítés. Mindannyian tudjuk, hogy a zene nem írható le szavakkal, a verbalitással címkézhető valóságon túlmutat. Ebben rejlik talán a legmisztikusabb, legsejtelmesebb, legizgalmasabb volta. Mette Henriette mintha direkt ezt hangsúlyozná címválasztásaival. “Emberek, miért adtok banális címeket a zenéteknek, ami sokkal messzebbre utaztat, sokkal nagyobb mélységeket tár fel, mint sem, hogy azt egy-egy címmel zárhatnánk asszociatív keretek közé?”

A második lemezen gazdagabb a zenei hangzás, de a meghatározó irány ugyancsak a minimalizmus. A hangfestés itt is egyedülállóan érvényesül. A vonósok éteri hangzása eszünkbe juttatja, ahogyan a hó csikorog a talpunk alatt, és a jég pattog az ablak ereszen. A fúvósok repetitív szólamai és a dob seprű lágy fuvallatot idéző hangja tovább színezik az előttünk lepergő képeket.

Kíváncsian vártam ezt a kiadványt, mondván mit tudhat ez a fiatal norvég szaxofonos lány (Mette Henriette Martedatter Rølvåg – 1990, Trondheim), hogy rögtön egy dupla lemezzel debütál az ECM-nél? A választ megkaptam. Kiérlelt zenei gondolkodás, egyedi, kategorizálást nem tűrő megközelítés, ahol a zene önmagában, önmagáért létezik. Pontosan emiatt olyan nehéz írni róla. Mette Henriette lemeze igazi zenei kirándulás. Ajánlom mindenkinek, aki nyitott az ilyesfajta konvenciókon túli, utat kereső, magának utat törő művészetre.

Mette Henriette – Mette Henriette (ECM 2016)

Mette Henriette Saxophone

Johan Lindvall Piano

Katrine Schiøtt Violoncello

Henrik Nørstebø Trombone

Eivind Lønning Trumpet

Sara Övinge Violin

Karin Hellqvist Violin

Odd Hannisdal Violin

Bendik Bjørnstad Foss Viola

Ingvild Nesdal Sandnes Violoncello

Andreas Rokseth Bandoneon

Per Zanussi Bass

Per Oddvar Johansen Drums, Saw

Track list

CD 1

1. so (Mette Henriette)