JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. április 25.
Pacsirtasirató a Muflonban2024. április 15.

Lemezpolc kritika:
Parisien, Émile - Sfumato

Parisien, Émile: Sfumato 2016. október 27., Csuhaj Barna Tibor

emile-parisien-quintet-sfumato-with-joachim-kuhn.jpg

Émile Parisien Quintet – Sfumato with Joachim Kühn (ACT – Hangvető)


Émile Parisien a 34 éves francia szaxofonos igazi „jövőbelátó”, bár lábaival az ősi földön jár, de tekintete a jövőt fürkészi. A Le Monde egyszerűen így ír róla: „régóta a legjobb dolog, ami történt az európai jazzben”.

Parisien zenei térképe meglehetősen tág: hazája népzenéjét ugyanolyan jól ismeri, mint a kortárs klasszikus zenét, vagy a free jazzt. Bármit is csinál, az autentikusnak és természetesnek hat. Ügyesen ötvözi az anarchikus, sokszor provokatív zenét a swinggel. Ezen az albumon a jónevű német zongorista, Joachim Kühn a vendége, aki olyan szaxofonosok társa volt már, mint Ornette Coleman, vagy Archie Shepp, most egy nálánál majd 40 évvel fiatalabb muzsikussal lép kreatív szimbiózisba. A különböző generációk zenéje játékosnak, és hallgatónak is teljes szabadságot kínál és megtapasztalhatják az új zene felfedezésének örömét.

A lemez címe – Sfumato – jelentése fátyolost, füstös, olasz reneszánsz festészeti módnak az a technikája, mely észrevétlenül vezet át a sötétből a világos árnyalatba, azaz feloldja a kontúrokat.

A nyitó szám (Preambule) nyugodt, melankolikus bevezetés a későbbi erőteljesebb kompozíciók felé. A muzsikusok már itt is ízelítőt adnak a zenei szabadság és alázat mibenlétéről. A „sfumato”-szerű változások a „Poulp” című darabban merész tempóváltásokkal, polimetrikus modulációkkal, igazi virtuóz előadással talán a lemez egyik legértékesebb részét képezi.

Ezt követi a 3 tételes, tematikusan felépített és sokat sejtető című „Le clown tueur de la fete foraine”, azaz „A gyilkos bohóc a vásárból”.

Vincent Peirani akkordion-jával megidézi a francia vásár hangulatát, mely felett a gyönyörű szaxofon-klarinét (Parisien - Portal) duó újra becsempészi a MELÓDIÁT a szabadabb, atonálisabb kompozíciók után. A több tételes rész szinte a filmszerűség képzetét kelti a hallgatóban.

„Duet for Daniel Humair” – a lemez másik csúcspontja: két kiemelkedő muzsikus zenei párbeszéde, benne vitatkozás, érvelés, meggyőzés.

A CD utolsó harmadában lehet leginkább kitapintani a szerzők kapcsolatát a folk zenével.

Ostináto-basszusra, majd orgonapontként monotonságot árasztó statikus zenei alapra szabadon szárnyaló nagyívű szólók itt is a vizualitás érzetét keltik.

Számomra meggyőző, igen erőteljes hatású az album, a kötött-szabad, a melodikus-atonális ellenponttal ügyesen bánnak, valamennyi muzsikus rendelkezik önálló hanggal. (Talán a gitáros játékmódja és hangszínei emlékeztetnek a kelleténél erősebben Bill Frisell-re.)

A felvétel minősége és hangzása is remek.

Mindenkinek csak ajánlani tudom!


Émile Parisien Quintet: Sfumato

with Joachim Kühn


1, Preambule

2, Poulp

3, Le clown tueur de la fete foraine I

4, Le clown tueur de la fete foraine II

5, Le clown tueur de la fete foraine III

6, Duet for Daniel Humair

7, Arome de l’air

8, Brainmachine

9, Umckaloabo

10, Balladibiza I

11, Balladibiza II


Émile Parisien – szoprán- és tenorszaxofon

Joachim Kühn – zongora

Manu Tailleu – bőgő

Mario Costa – dob


Km.:

Michael Portal – basszusklarinét

Vincent Peirani – tangóharmonika


Vissza a lemezhez