Keresés

Lemezpolc kritika:
Wright, Lizz - Grace


Wright, Lizz: Grace 2017. október 17., Hevesi Lia

lizz-wright-grace.jpg

Lizz Wright – Grace (Concord Records/Universal Hungary)


For Your Info! Lizz Wright 2018. április 8-án meglátogat minket, így nem árt, ha Te, kedves jazzkedvelő, felkészülsz a fogadására! Az amerikai, pontosabban Georgia állambeli Lizz egy háromgyermekes, hívő család tagjaként a templom zongorája mögött ülve lett végleg rabja a zenének. Édesapja a templom hivatalos zenei vezetőjeként, és a gospel zene szerelmeseként kellő löketet adott leányának, aki a mai napig méltán viseli a jazz és a blues legkiemelkedőbb alakja címet. 37 évesen 6 lemezt tett le az asztalra a jazzrajongók legnagyobb örömére. Első sikerét „Salt” című albumával aratta 2003-ban, amikor a Billboard Top Contemporary Jazz verseny 2. helyezettje lett, két évvel később pedig az elsőnek járó díjat vihette haza, a „Dreaming Wide Awake” című lemez sikerének gyümölcseként. A Verve Records-szal közös munkák során többen felfigyeltek rá, hogy előadói stílusa, szerzeményei és énektechnikája emlékeztet Norah Jones-éra. Stílusa a gospel zene gyökereiből és mondanivalójából táplálkozik, kiegészülve a jazz, a soul, a pop, az R&B és a blues elemeivel. Annak dacára, hogy dalai változatos eredettel rendelkeznek, Wright mégis megőrzi bennük az egységet. Erőteljes egyéniségét visszatükrözik a számok, pedig kevés előadó mondhatja el magáról, képes úgy összeszőni a különböző zenei stílusok fonalait, hogy közben, a vezérszálként, önmaga maradjon.

Mostani lemeze, a „Grace” másfél hete, 2017. október 7-én a New York-i Jazzlista 3. helyén nyitott!

John Henry, zenei producer, patronálása alatt kiváló alapanyagokból dolgozott az énekesnő, mivel a dalok eredete olyan nagy nevekhez köthető, mint Ray Charles, Allen Toussaint, Nina Simone, Sister Rosetta Tharper, k.d. lang, Bob Dylan, Frank Perkins stb... Ékkövekből csiszol ékszereket Wright, pedig nem egyszerű feladat új köntösbe öltöztetni egy, a maga nemében páratlan szerzeményt, nem hogy még egy egész albumnyit. 10 ragyogó dal menedzseli a folyamatot, ami során a hallgató átszellemül, és maga mögött hagyja a realitást. Pont ezért értékes állomása, vagy akár kellemes zárása egy nehézkes napnak az album meghallgatása. Az énekesnő déli gyökereinek állít emléket az album, aminek borítója és képei is szemet gyönyörködtető déli tájakra kalauzolnak minket. A zene érzékisége és a képek hangulata is az impresszionizmus művészeti mozgalmát juttatja eszembe, amiben nagy hangsúlyt kapnak a pillanatnyi benyomások, érzékek és érzések, elég, ha Monet-ra, vagy Manet-ra gondolunk.

„Barley” bemutatja, milyen is az otthon, az élet a farmon, a természet ölében, és mindezt teszi egy ritmikus blues keretein belül. Az, ahogyan az életképek sorakoznak az ismétlődő dallamokban, a zsoltárok verseit juttatja eszembe.

A "Seems I'm Never Tired of Lovin' You" egy személyes hangvételű fohász, amit eredetileg Nina Simone tolmácsolásában is meghallgathatunk. A háttérben megszólaló kórus visszarepít a gospel zenéhez, és áhítatos atmoszférát kölcsönöz a dalnak.

Ezt követően átswingelünk a "Singing in My Soul" karcos gitár akkordjaihoz.

A "Southern Nights" képei mesélnek a vágyott délvidék tájairól, a lágy hangzás és a percussion hangszerek kellemes játéka érdekes, misztikus hatást kelt, mintha megelevenednének az ezeregy éjszaka meséi.

Ugyanúgy a déli kultúrához, és a meginghatatlan keresztény hithez és a hagyományokhoz szól az "Every Sand Grain".

"What Would I Do, Without You?”, teszi fel a kérdést a következő, eredetileg Ray Charles nóta, amelyben a kórus ismét visszatér, és a zongora játéka is idézi a templomokban felcsendülő gospeleket.

A címadó dalban („Grace”) szintén a kórus teszi magasztosabbá, bensőségessé és még meghatóbbá az Úr felé forduló könyörgést, imát.

A lemez legpuhább dallama a „Wash Me Clean” személyében köszönt rám. Egyszerre vágyakozó, érzékeny, andalító. Furcsa érzés a sokszor érzéketlen valóságból belecsöppeni ennyi gyengédségbe.

A lemez zárása egy saját szerzemény, az “All the Way Here,” ami Wright személyes utazását meséli el, keresztül a kihívásokkal teli éveken, amik erősebbé és bölcsebbé tették őt.

Önző módon a végére hagytam a számomra legkedvesebb dalt, ami a „Stars Fell on Alabama” címet viseli. Látatlanban szeretnék gratulálni a hangszereléshez, plusz Chris Bruce-nak és Marc Ribot-nak ezért a csodálatos gitárjátékért! Ezek a beúsztatott akkordok tökéletesen mennek a dallam ringatózásához. A harmóniák izgalmas váltakozása indukálja az izgalom fokozódását, feloldását, majd a megnyugvást.

Így az írásom végén azt kívánom, bárcsak az élet is ilyen nyugodt, békés, reménnyel és hittel teli lenne, de ha most és itt ezt megvalósítani nem is tudjuk, én örömmel fogom elővenni Lizz Wright „Grace” című albumát!


Track List: Barley; Seems I’m Never Tired of Lovin’ You; Singing in My Soul; Southern Nights; What Would I Do; Grace; Stars Fell on Alabama; Every Grain of Sand; Wash Me Clean; All the Way Here.


Lizz Wright: ének

Jay Bellerose: dob, ütőhangszerek

David Piltch: basszusgitár

Chris Bruce: gitár

Marvin Sewell: gitár

Kenny Banks: zongora, Hammond orgona



Vissza a lemezhez