Keresés

Nagyvilág


Nagyvilág - Steak&Cheese, Bagel with Garlic…

Hát akkor Maloschik Robi unszolására elmondom, hogy: nemrég értünk haza az USA-turnéról a kvintettemmel és nagy élmény volt!

Más volt Washington DC „nyugija”, más New York pörgése és New Jersey levegője. Mindegyik helyszín másképp volt inspiráló, egy valami volt közös a 3 koncertben: mindenhol nagyon lelkesen fogadtak minket! A sajátos zenekari felállásnak (cselló, ütőhangszer, vonós bőgőszólók stb.) külön örült az amerikai, illetve Washingtonban és New Jersey-ben a magyar-amerikai közönség, a saját kompozíciók is egyértelműen meggyőzték a jelenlévőket: úgy érzem, sikerült közel hozni a hallgatókhoz, azt, amik vagyunk…

Ismét bebizonyosodott: a külföldi, így az amerikai közönség is, azt értékeli a leginkább, ha a magyar jazz-zenészek játékában, darabjaiban meg tudja találni a személyes, a mi földrajzi és kulturális környezetünkből is táplálkozó hangvételt, ízt. A fellépések utáni informális beszélgetések során többen kiemelték, hogy a produkciónak milyen erős volt számukra a karaktere, és hogy ennek köszönhetően az est a „maradandó élmény” kategóriájába tartozik.


jazz-gallery-quintet.jpg


Ennek természetesen mi nagyon örültünk, annak meg pláne, hogy Chris Potter a New York-i Jazz Gallery-ben a tőle megszokott természetes eleganciával, és persze hihetetlen szólókkal kapcsolódott bele a zenei folyamatba, úgy játszott, mintha évek óta ezeket a számokat gyakorolta volna. A Jazz Gallery óriási hely, a new york-i underground jazz egyik fellegvára, nagy hatással volt ránk a hangulata – aki arra jár, nézze meg közelebbről, csak ajánlani tudom!

Ha már ott voltunk, meghallgattuk Gilad Hekselman zenekarát Mark Turner-rel, Joe Martin-nal és Marcus Gilmore-ral a Jazz Standard-ben, majd a Smalls-ban több formációt is hallottunk, jó volt megint beleszagolni az ottani klub-élet levegőjébe! Az az igazság, hogy New Yorkban még mindig a sokat emlegetett pozitív energiák (ez nem azt jelenti, hogy ott könnyű lenne az élet…) vannak túlsúlyban, - felháborító, nem?

Zenekarral, pláne ilyen messze, akkor jó utazni, ha a kollégákkal jól kijön az ember, és fordítva… Ez nálunk szerencsére abszolút működött, mivel mindannyian rigolyás, kattant figurák vagyunk, így jól megvoltunk, a normálisokat az ilyen közeg kiveti magából, de erre ezúttal nem volt példa J (elnézést, ha valaki közülünk mégis normálisnak tartja magát, nem akartam senkit megsérteni!)

Az már önmagában nagy dolog, hogy nem oszlottunk fel, mire hazaértünk…

Így aztán, minden jel arra mutat, hogy megmaradunk, sőt, közös lemezt és újabb fellépéseket is tervezünk, pl. novemberben Bayreuth-ba utazunk a Liszt-fesztiválra, de addig is, október 25-én a Mika Tivadar Mulató jazz-sorozatában hallhat minket a hazai közönség!


Vissza az összes cikkhez