A Beatles és a jazz – Why Don’t We Do It in the Road?
2016. november 13., Maloschik Róbert
Ezt a dalt Paul McCartney írta 1968 elején, mikor Indiában voltak.. 1968. október 9-én és 10-én vették fel a londoni Abbey Road stúdióban, és ez lett a másfél hónappal később megjelent „The Beatles” (White Album) dupla LP második oldalának 7. track-je.
A történethez tartozik, hogy amikor a Beatles és hozzátartozóik/barátaik Mahareshi Mahesh jógi meditációs táborában voltak, egyik nap Paul kiment ebből a táborból és azt látta Rishikesh-ben az utcán, hogy egy kanmajom hátulról ráugrik egy nőstényre, és alaposan „aláver”. De ez a művelet nem tartott tovább 10 másodpercnél. Utána a kanmajom leugrott a nőstény hátáról, s mint aki jól intézte dolgát, tovább állt. A nőstény visszanézett a válla fölött, és látta, hogy ennyi volt az egész… A nőstény pedig tovább kapirgált az út porában… Aztán Paul visszament a táborba, elővette gitárját és megírta a dalt, aminek mondanivalója az, hogy az emberek mennyire bonyolultan csinálják ugyanezt… Úgy kellene nekünk is csinálni, ahogy az állatok teszik, és akkor nem lennének lelkiproblémáink. Legalább is a szex miatt nem!
A felvétel is különleges volt, hisz amíg John és George a saját dolgaikkal piszmogtak két Abbey Road-i stúdióban, addig Paul átment egy másikba (a Studio One-ba), és ott egyedül feljátszotta a „Why Don’t We Do It in the Road”-ot. Aztán 10-én szólt Ringo-nak, hogy kellene dob is, így aznap már ketten dolgoztak a nótán.
Így a Beatles összeállítása ezen a felvételen a következő: Paul McCartney – szólóének, akusztikus gitár, zongora, szólógitár, basszusgitár, taps; Ringo Starr – dob, taps.
A „White Album” néven elhíresült „The Beatles” című dupla LP Angliában 1968. december 7-től 1969. február 8-ig volt listavezető, két részletben nyolc héten át. Végül 22 hetet töltött a listán és ez alatt több mint másfél millió példányt adtak el belőle. Mivel azonban ez duplalemez volt, így háromszoros platinalemezként regisztrálják Nagy-Britanniában.
Amerikában Karácsony és Újév között, azaz 1968. december 28-án került Number One pozícióba és 1969. március 29-ig, vagyis két részletben 9 hétig vitézkedett. Viszont a Billboard 200-as listájáról csak 155 hét után „múlt le”, és a nagyjából három év alatt több mint hétmillió darab kelt el belőle.
A jazz feldolgozások időrendben: a „Why Don’t We Do It in the Road””-ből az elmúlt 48 évben mindössze 4 jazzváltozat készült. (Abból is egy az én kérésemre!) Legalább is én ennyiről tudok…
Toxic Audio 1’20” (a capella!) (Word of Mouth 2005 CD)
Mohay András és barátai 12’47” (Márványterem - 2008. december 5.)
(Mohay András – dr, Fekete-Kovács Kornél – tp, Tűzkő Csaba – ts, Szakcsi Lakatos Róbert – p, Orbán György – b)
Tok Tok Tok 3’07” (Revolution 69 2010 CD)
(Tokunbo Akinro – voc, Morten Klein - ep, ts, dr, Christian Flohr – b)
John Di Martino’s Romantic Jazz Trio 5’17” (The Beatles in Jazz 2 2012 CD)
(JDM – p, Boris Kozlov – b, Alvin Atkinson – dr)
