Keresés

Világsztárok Magyarországon


Világsztárok Magyarországon – Pat Metheny 2000. május 19-én a Magyar Rádió Márványtermében a magyar zsűritagok és a gitárosokat kísérő muzsikusok szemével

Megkértem a Zoller Attila Jazz Gitár Tehetségkutató zsűritagjait és a kísérő muzsikusokat, elevenítsék fel, milyen benyomást tett rájuk Pat Metheny!

Snétberger Ferenc, a zsűri elnöke


untitled-2.jpg


(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy miután Pat Metheny a zsűri díszelnöke a Márványterem VIP szobájában azt mondta: Nem kell pontozni és számolgatni, szerintem Pusztai Antal győzőtt!" - a magyar zsűri tagok arcára kiült a döbbenet... Erre mondtam, nincs semmi baj, Ti szavazzatok úgy, ahogy érzitek. Az ő szavazata is csak egy! Feri és Gyafi mert egyedül rám hallgatni, és Pat ellen szavazni! - A szerk.)


László Attila, zsűritag (a Magyar Jazz Szövetség akkori elnöke)

Pat Metheny a verseny döntőjében a zsűri elnöke volt, igazán emelve ezzel a Zoller Attila Jazz Gitárverseny rangját.

A verseny maga is doppingolta a fiatal résztvevőket, és ahogy a többi hangszeres versenyen a Magyar Rádióban, itt is nagy volt a készülődés.

Nagyszerű gitárosok versenyeztek a Márványteremben, különösen Pusztai Antal és Nagy Laci akkori játéka maradt meg bennem. A végén a zsűrivel félrevonultunk az értékelésre és Pat Metheny nagyjából a következőket mondta: sok jó gitárost ismert meg a versenyen, de olyan gitár bevezetőt, amilyet Pusztai Antal játszott a „Stella by Starlight” elé, ő még nem nagyon hallott...

De nagy szó! Ezt az eredetiséget, színvonalat mindenek elé helyezte! Érdekes volt ott helyben is megtapasztalni a jazz zenész óriástól, hogy mennyire fontos a számára az egyéni hangvétel.

Amikor pedig Metheny-t a saját koncertjén egy Yamaha akusztikus gitáron hallottam játszani az egyik számában, annyira megtetszett a hangszer hangja, hogy elhatároztam, veszek egy ilyent. Nem is volt nehéz megtalálni, mert az itteni Yamaha képviselet vitte számára a koncertre ezt az akkor vadonatúj modellt.


yamaha-acoustic-guitar-with-piezo-pickup.jpg


Az üzletből aztán azt a darabot hoztam el, amelyiken Pat Metheny játszott először. Igazán jó ajánló egy hangszer számára... Azóta is megvan és nagyon kedvelem a hangját, több lemezfelvételen is használtam.


Gyárfás István, zsűritag (a Magyar Jazz Szövetség akkori elnökségi tagja)

Amikor a sajtótájékoztatón Maloschik Robi „Bácsi“ (Kovács Gyula mondaná: „Bácsi az öreganyád!!!“) bejelentette, hogy a Zoller Attiláról elnevezett gitárverseny zsűrijének tiszteletbeli elnöke, és a döntőt követő nagyszabású hangverseny sztárja Pet Messzíni lesz, akkor nekem még nem esett le, hogy ez ugyanaz az általunk rendkívül sokra tartott gitáros, akit mi a keleti-pályaudvari dialektus alapján egyszerűen csak Pet Metényiként emlegettünk...

Igen nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy Robi felkért, hogy legyek tagja a zsűrinek. Csupa általam nagyrabecsült kolléga között, mint László Attila, vagy Snétberger Feri. És akkor a döntőben még Pat is! Ajaj! Kicsit kivert a víz...

A döntőt megelőző készülődésben sikerült életemben először szemtől-szemben találkoznom a legendával, akinek felejthetetlen Kongresszusi Központbeli koncertje még ma is frissen él bennem. Ő egy csodás gitárt nézegetett, melyet a „gitárguru“-ként emlegetett hangszerkészítő barátom, Medgyesi Tibi ajánlott fel az egyik dobogós helyezett számára. Pat-nek szemlátomást tetszett a hangszer, elégedetten mosolygott.

Ekkor barátságosan üdvözöltem a gitárhőst. Elmondtam, ki vagyok, és hogy mennyire örülök a találkozásnak. Ő nálam is barátságosabb hangot ütött meg, és kifejezte, hogy számára megtiszteltetés, hogy megismerhet engem. Azt hiszem szerepet cseréltünk... De hiszen megszokhattam már, hogy ezek az igazi hősök nem attól nagyok, hogy nagynak tüntetik fel magukat. Sőt! Így volt ez az életemben már jónéhány amerikai legendával: Ed Thigpen-nel, Herbie Mann-nel, Scott Hamilton-nal, vagy akár George Duke-kal. Azt hiszem, van mit tanulnunk tőlük...

Egyébként Pat nem szokott zsűrizést vállalni, elmondta, hogy kizárólag Zoller miatt tett kivételt, akinek személy szerint nagyon sokat köszönhet. Általa ismerte meg egyik legnagyobb példaképét, Jim Hall-t is. És úgy tűnik, hogy ő ezt akkor sem felejtette el, amikor népszerűsége már messze felülmúlta az előbb említett két művészét. Érdekes! Pályája csúcsán is megmaradt tisztelete a gyökerei, példaképei, mentorai iránt. Nagy ember!!!


Borbély Mihály, zsűritag (a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazztanszékének tanszékvezető tanára)

Inkább nyilatkozzanak azok, akik játszottak vele másnap a BKK-ban!


Csányi Attila (1941-2016), zsűritag (a Magyar Jazzkutatási Társaság akkori alelnöke)

Sajnos, mivel ő tavaly augusztus 4-én a jazz égimezőkre távozott, így már nem tudtam megkérdezni tőle...


Tzumo, a gitárosokat kísérő trió vezetője (az 1998-as Füsti Balogh Gábor Jazz Zongora Verseny győztese)

Pat Metheny-vel személyesen a Zoller Attila gitárversenyen kapcsán találkoztam, mivel Pat benne  volt a zsűriben, és a saját triómmal kísértük a verseny gitárosait.

Szünetben odajött hozam és gratulált. Nagyon zavarban voltam, meg kell mondanom. Nagyon aranyos egyszerű embernek tűnt, első látásra.

Teljesen bele voltam zúgva, amiket éppen akkor csinált. Nekem nagyon nagy dolog volt, hogy előtte játszhattam.
Aztán 2004-ben, vagy 2005-ben találkoztam vele, mondtam, hogy kint tanulok a Thelonious Monk-on a Herbie-től. Mondta, hogy milyen jó dolog ez, amit Herbie és a Ron kitalált.
Mondta, hogy ő is volt ott, amikor megalakult az elején. Megemlítettem, hogy ott volt a Charlie Haden is és, hogy nekem az egyik kedvenc bőgősöm, meg, hogy milyen jó fej volt a Charlie. Mondta, hogy Charlie neki is a kedvenc muzsikusa.

Röviden ennyi a Story!


Barcza Horváh József, a gitárosokat kísérő trió bőgőse

2000-ben a Magyar Rádióban rendezett Zoller Attila Jazz Gitárverseny adott nekem alkalmat arra, hogy Pat Metheny-vel találkozzak. Én a versenyzőket kísérő zenekar tagja voltam Cumóval és Mohay Andrissal. Metheny a döntő zsűrijének díszelnöke volt, így aztán az öltözőben lehetőségem adódott, hogy megszólítsam, aztán kicsit hosszabb beszélgetés kerekedett ebből, - mint utóbb megtudtam Maloschik Róberttől, kedvére volt, hogy jól beszélek angolul (volt egy Magyarországon élő amerikai barátom, Bruce Lewis gitáros-énekes, aki ugyanazt a közép-nyugati nyelvjárást beszélte, mint Metheny:)).


gitarverseny-2000.JPG


Miután föltettem neki a szokásos kérdéseket, - hogy utazott, mi lesz a következő állomás stb.-  elkezdtem kérdezősködni, például a zeneszerzői, hangszerelői munkamódszereiről. Elmondta nekem, hogy legtöbbször zongorán komponál, ha teheti, de váltogatja a hangszereket. Ha úgy érzi, kifogyott az ötletekből, átvált gitárra, vagy akár basszusgitárra, hogy új inspirációt szerezzen. Persze útközben gitáron ír, és a laptopon hangszerel. Ezután viszont már nem bírtam tovább várni, és elkezdtem faggatni a „Secret Story” című CD-ről, ami életem talán legmeghatározóbb lemeze volt. Elmondta nekem, hogy ez a lemez az ő életében is nagyon fontos volt, mert személyes háttere van, de csak annyit mondott el, hogy a szüleinek készítette ezt a lemezt, és két évig dolgozott rajta. Kérdeztem tőle, hogy mi volt a felvétel metódusa, együtt játszották fel a lemezt, vagy pedig külön-külön, úgynevezett "overdub" módszerrel. Számomra akkor egy kicsit meglepő volt, de most már nagyon is értem. Elmondta, hogy mindent együtt játszottak fel élőszerűen, hogy meglegyenek a zenei ívek, csak a szintetizátorokat, illetve a szimfonikus zenekart játszották utólag fel, és egyedül a „Secret Story” lemezen a gitárszólókat utólag játszotta fel, mert elmondása szerint itt a felvételek során rengeteg dologra kellett figyelnie. A többi Metheny Group lemezen egyébként ő is a zenekarral együtt játszott. Említettem neki, észrevettem a lemez booklet-jében, hogy köszönetet mond az inspirációért Jim Hall-nak és Steve Reich-nek. A Jim Hall inspiráció számomra egyértelmű volt, de rákérdeztem, hogy hogyan jött neki a Steve Reich inspiráció (amit egyébként sokszor lehet hallani a Metheny Group hangszereléseiben). Mondta, hogy dolgozott Steve Reich-hel (Electric Counterpoint), ekkor lett rá hatással. Említettem neki, hogy a „Secret Story” lemezen sok világzenei elem hallható, pl. egy kambodzsai kórus, indiai szitár stb., és ezzel kapcsolatban kérdeztem tőle, hogy ezekben a zenei stílusukban elmerült-e mélyebben munka közben, miközben készült a lemezre. Elmondta, hogy ezeket a zenei nyelveket nem tanulmányozta igazából, ezek inkább csak hangszerelési eszközök voltak. Szerintem egy nagyon szép hasonlatot használt: "Mint, ahogy egy bőröndön rajta vannak a matricák különböző országokból”. Kérdeztem, hogy tudna-e mondani például klasszikus zeneszerzőt, aki hatott rá. Mondta, hogy mostanában Sosztakovics inspirálja. Kérdezett viszont ő is egyet tőlem: "Szoktál játszani magyar cigányzenét?”. Válaszoltam: sajnos nem. "Kár", mondta, "egyszer régebben voltunk itt Budapesten egy étteremben, ahol hallottunk egy cigányzenekart, fantasztikusan játszottak, és a bőgős, hát az valami zseniális volt. Szoktam is mondani Steve-nek, (Steve Rodby), emlékszel arra a bőgősre Budapesten, úgy kéne ezt a számot játszani....."


Vissza az összes cikkhez