JazzMa - Beköszöntő
1995 októberében jelent meg a MaJazz névre hallgató magyar jazz havilap, amit a szakma kitörő lelkesedéssel fogadott, hisz akkor már hosszú évek óta nem volt hasonló nyomtatvány forgalomban hazánkban.... ...és most 15 és fél év múltán –haladva a korral- egy „up-to-date”, naponta frissülő (vagy szenzációs új hírek esetén, akár naponta többször is frissülő) internetes lappal jelentkezünk, amely mindez ideig a világ egyetlen jazz napilapja.
1995 októberében jelent meg a MaJazz névre hallgató magyar jazz havilap, amit a szakma kitörő lelkesedéssel fogadott, hisz akkor már hosszú évek óta nem volt hasonló nyomtatvány forgalomban hazánkban. Ha hiszik, hanem a szerkesztő bizottság mindössze háromtagú volt: jómagam a főszerkesztő, feleségem Szász Gabriella (1982-ben nem csak azért szerettem bele, mert gyönyörű nő, hanem mert a jazzt is szereti, komplett Miles Davis LP gyűjteménye volt!) a főmunkatárs és Csányi Attila (a Magyar Jazz Kutatási Társaság alelnöke).
Ebben az 1996 decemberéig üzemelő szaklapban ilyen hangzatos című rovatok voltak: „Jazzbeszélő”, ahol amerikai világsztárokkal készült interjúk voltak olvashatók. Az első példány „cover story”-ja Wynton Marsalis nevéhez fűződik. Aztán a „Jazz Zönge”, ahol egy magyar jazz sztár (elsőként Szakcsi Lakatos Béla) beszélt épp aktuális terveiről. A „JazzUp”-ban fiatal tehetségek mutatkoztak be (Oláh Kálcsi akkor még csak 25 éves volt). Természetesen nálunk is volt „Vakrepülés”, a MaJazz első „berepülő pilótája” Tony Lakatos volt (nekem csak Lakatos Tóni, hisz 17 éves kora, vagy mondjuk inkább így, a Kis Rákfogó óta ismerem), aki a tíz lejátszott felvételből kilencet (!) felismert, egyedül Jan Garbarek „Esoteric Circle”-je nem jött be neki. A „Lemezpolc”-ra került CD-ket Friedrich Károly, Csányi Attila, Máthé J. György és Zipernowsky Kornél kritizálta. (Utóbbi kettő a következő évben átment a Gramofon-hoz.)
A „Külföldön jártam” rovatunkban Kiss Gábor párizsi, Dormán László pedig magyarkanizsai élményeit osztotta meg az olvasókkal.
A „JazzProvincia” első állomása Szeged volt, ahová Zipernowsky Kornél látogatott el, és ha már ott járt, beszámolt John Abercrombie koncertjéről is. Így nem is lehetett más a „Lexikon” rovat első szereplője, mint az amerikai gitáros.
A „Magyar ABC” rovatvezetője egyszerre öt címszóval (Adamecz József, Alács Lajos, Almási István, Apáti János, Aszódi Ferenc) jelentkezett. Sőt az első jazzstílust (ragtime) is kivesézte és „Búcsú” rovatunkban két elhunyt magyar muzsikusról (Nagy Marcell és Zágon Iván) emlékezett meg.
A hazai lemezkiadókat bemutató sorozatunkban elsőként a Pannon Jazz-ről kérdezte Simon Géza Gábort Neltz János. A hazai jazzmecénások közül Kleinheincz Gábor beszélhetett hobbijáról. Elsárgult dokumentumait tette közzé Zsoldos Mari „Az én apukám (Zsoldos Ernő) egy olyan híres zenész volt…” címmel. Az „Egy lemez születése” rovatunkban Dave Samuels és az In Line közös CD-jének felvételeiről beszélt az amerikai vibrafonos és Vasvári Pál. „On the Town – Hova menjünk?”, ez volt a címe a koncertajánlónak. Szomorúan állapítom meg ma, hogy az akkori helyszínek ma már nem léteznek, vagy nem fogadnak be jazzhangversenyeket (Benczúr Jazzklub, Budavári Labirintus Kávézó, Crazy Café, Józsefvárosi Klub, „R” Klub, Titanic Café Music Club, Várkert Kaszinó Jazzklubja).
És most 15 és fél év múltán –haladva a korral- egy „up-to-date”, naponta frissülő (vagy szenzációs új hírek esetén, akár naponta többször is frissülő) internetes lappal jelentkezünk, amely mindez ideig a világ egyetlen jazz napilapja. Az alapító tagok közül marad Szász Gabriella és Csányi Attila, továbbá olyan szakmailag támadhatatlan kritkusok és muzsikusok publikálnak majd oldalainkon, akik semmilyen másik zenei orgánumban nem jelentkeznek írásaikkal. Terveink szerint a későbbiekben két fiatal hölgy gyakornokot is bevonunk, akik a nemzedékükhöz szólnak. Egyikük kimondottan roma muzsikusokkal foglalkozik majd, másikuk pedig a hazai jazzklub életet térképezi fel.
