BILLY COBHAM és a Morgan Workshop - szept 3. 17:00 (Vízvonal Jazz Színpad) SzeptEmberFeszt
Az Adelaide-i Rádió (Ausztrália) jazz szerkesztője, Julius Krantz “Down Under”-ből látogatott szülővárosába (Budapest), s ugyancsak vitriolba mártotta tollát. Ezek szerint Tasmániától nem messze a kenguruk jobban jazz-zelnek...
Meglehetősen kevés hirdetés, de annál nagyobb várakozás előzte meg szeptember 3-án a híres veterán dobos fellépését a Népligetben. A hely megválasztása nem volt túl szerencsés. Két-háromszáz méterrel odébb, a bejáratnál egy hatalmas színpadon mulatós zenét játszott a Fásy Színpad irtózatos hangerővel, ami természetesen a Vízvonal Jazz Színpad közelében levőket is megdobogtatta, állandó dohogó basszusával. A színpad elhelyezése más szempontból sem volt a legszerencsésebb, mivel a délutani tűző napfény a kiváló jazzmuzsikusokat igencsak megizzasztotta. Igazi nyári hőség volt, 33-34 fokkal. A szokatlanul nagy meleg sem riasztotta el azonban az embereket, akik tömött sorokban sétáltak fel-alá a száraz, poros utakon. Igazi vásári hangulat uralkodott a Népligetben, a levegőben sült húsok füstje keveredett a porral. Ilyen körülmények között igazán nagy teljesítmény volt zenélni, jó hangulatot teremteni. A zenészek igyekeztek is mindent megtenni azért, hogy sikerüljön valami emlékezetest összehozni. A magyar jazz legjobbjaiból összetoborzott csapat igyekezett is mindent megtenni ezért. A Morgan Workshop tagjai voltak: Vukán György, Csanyi Zoltán, Berkes Balázs, Lattmann Béla, László Attila, Babos Gyula, Fekete-Kovács Kornél, Csepregi Gyula, Jász András, Zsoldos Dániel és Zsoldos Béla. Az összegyűlt 150-200 (Más források szerint 1.500-2.000! - a szerk.) fős hallgatóság a kellemetlen körülmények ellenére is mindvégig kitartott és buzgó tapsokkal jutalmazta a szemmel láthatólag fáradt, megviselt zenészeket. Leginkább az őszhajú Vukán György járt rosszul, aki a színpad szélére szorulva, a tűző napnak kitéve izzadhatott, míg a néha fel-feltámadó szél elkapta, elsodorta a rögzíthetetlen kottákat. Valahogy minden kicsit előkészületlen, összecsapott volt.
A koncert 6 számból állt, mindegyik egy-egy jelenlévő magyar szerző, muzsikus szerzeménye volt. A délelőtti főpróbán volt alkalmuk megismerni a zenészeknek a darabokat, amiket már kottából olvashattak, így csak a néha feltámadó szél okozhatott meglepetést, ami néha váratlanul lapozott egyet-kettőt. Szemmel láthatólag rutinosan játszottak a muzsikusok, ami az izgalmat nem nagyon fokozta. Igazából komoly hibát senki sem vétett, talán csak a hangosítók, mert a vibrafon és a kongák szinte nem is hallatszottak. Mindenkinek jutott néhány perc szóló, amit tisztességgel el is játszott. Kiugró teljesitményt csak a fúvós szekciótól hallhattunk, ahol Fekete-Kovács Kornél, Csepregi Gyula és az ifjú Jász András (1978) forrósította fel az amúgy is izzó levegőt. Vukán György szemmel láthatólag szenvedett, néha talán unta is az egészet. Becsülettel kitartott, bár a fúziós műfaj sosem volt az ő szívügye. Billy mindegyik számban hozta a formáját, néhány perces szólókkal szórakoztatta a nevére összegyűlt közönséget. Kiváló fizikai formában volt, elviselte a fizikai nehézségeket és könnyedén ”lezavarta” a kissé hakni ízű rendezvényt. Meglepetést, de csalódást sem okozott, a fellépő zeneszék pedig elmondhatják, hogy játszottak a világ egykor legnagyobb dobosával. A hallgatóság is kipipálhatta a listájáról, hogy egy néhai világsztárt hallhatott élőben, ráadásul ingyen. Megérte.
