JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.

Hírek

Reader’s Corner – Egy amerikai-hindu a császárvárosban

Kedves Robi! Mint csongrádi születésű (Jé, Szőke Szabolcs, MR és Kováts Gergő után egy újabb „jazz kubikus”! Nem beszélve a szintén csongrádi Apukával büszkélkedő Juhász Gáborról és Pozsár Mátéról! – a szerk.), Szegeden élő jazzfanatikus írom ezt a levelet. A 90-es évek elején, az akkor még jól működő CD-Bár rendszeres vevője voltam. Manapság már kizárólag internetes rendelésekbe bonyolódom Amerikából, Japánból, Angliából (innen kaptam épp ma Bolla Gabi "ACT" kiadású CD-jét). Most kb. 1.500 CD-ből álló jazzgyűjteményem van. Nagy hobbim a dedikáltatás, ezzel kapcsolatban már Te is sokat segítettél, legutóbb Pécsen Kenny Garrett került a karmaimba, vacsorája előtt a szállodában Kiss Zoli (Hagyma) segítségével találtalak meg benneteket a külön asztalnál. Utólag is köszönöm a segítséget. Amiért most tollat ragadtam: elolvasva a David Murray koncert beszámolóját igen elcsodálkoztam, ugyanis én is jelen voltam a Porgy & Bess klubban, de az én véleményem szerint Murray minden eddiginél zseniálisabban játszott, ráadásul remek, fiatal zenészekkel (Cary, Waits). (A végén meg minden CD-met alá is írt.) Egy biztos, nálam nagyobb jazzfanatikus (aki jár is koncertekre) Kelet-Magyarországon biztos nincs. (Természetesen a hazai koncerteken mindig ott vagyok, dedikált CD-im szaporodtak: Charles Lloyd, Avishai Cohen, Chick Corea, Gary Burton, Terri Lyne Carrington, Dave Holland, Craig Taborn és persze Tommy Víg által. Tavaly pedig két óriás, a Porgy & Bess klubban Pharoah Sanders, a Müpában Sonny Rollins akadtak horogra.) Jazzbaráti üdvözlettel: Simády Béla Szeged. (A David Murray koncertet saját szemszögéből már olvashatták a héten, így most jöjjön a hindu-olasz-amerikai szaxofonos! – A szerk.)

Rudresh Mahanthappa egy igazi „világpolgár”. 1971. május 4-én Triesztben, Olaszországban született, majd Colorado állambeli Boulderben nőtt fel egy indiai-amerikai család tagjaként. Életének jelentősebb befolyásolói: Parker, Coltrane, indiai zene, Berklee Collage of Music. Azaz jazz zenész lett az egykori kis srácból. Felnőttkorában aztán jöttek a sikerek, a Down Beat magazin kritikusai szerint Rudresh volt 2010-ben a „Rising Star Jazz Artist” és a „Rising Star Alto Saxophonist”. A feltörekvés olyan jól sikerült, hogy ugyanezen kritikusi szavazás 2011-ben, és 2012-ben a legjobb altszaxofonossá választotta a fő kategóriában. A Jazz Journalist Association pedig idén immár negyedik éve folyamatosan az év altszaxofonosaként tartja nyilván.

porgynbess-belepo-mahanthappa.jpg

Ilyen múlttal (és még mindig születésnapi hangulatban…) érkezett Mahanthappa idén május 7-én Bécsbe, hogy a Porgy&Bess klub közönségét szórakoztassa ezen az estén új CD-jének anyagával. Zenésztársai Nguyên Lê (1959 – Párizs) gitáros, Rich Brown (1970 – Toronto) basszusgitáros, Gene Lake (1966 – St.Louis) dobos voltak. Elsőre Lake tűnt leginkább kakukktojásnak, én legutóbb Debrecenben, Dave Sanborn koncertjén láttam, és bár pályakezdőként édesapja, Oliver Lake szaxofonos szárnyai alatt indult, később a kissé könnyedebb zenei világ vonzotta (Ronny Jordan, DJ Logic, Jason Miles, Mark Whitfield, Eric Marienthal, Sanborn). A kísérők közül egyedül Brown szerepelt a lemezen is, a többiek csak a turné fellépői voltak. Maga a „Mester” altszaxofonon és laptop-on működött közre. (Ez utóbbi nagy divat mostanában, lásd: Bugge Wesseltoft, Mats Gustafsson, Matthew Garrison, Bill Laswell stb.). A kis szerkezet gondosan a nézők felé volt fordítva, hogy mindenki láthassa a logót, fekete háttérrel a fehér színű almát.

A „Samdhi” című -az ACT kiadónál megjelent- CD bemutatóját láthattuk, a szanszkrit szó jelentése „ami összekapcsol, vagy egyesít”, avagy „nappal és éjszaka közötti időszak”. Nem volt idő merengeni a cím értelmezésén, a zenészek a húrok közé csaptak. Az első szám amolyan kígyóbűvölő zene volt, Nyugat-Bengáliában veszélyes lenne ilyet az utcán hallgatni, mert nagy valószínűséggel kicsalogatnánk minden csúszó-mászót a kosarakból. Mahanthappa is úgy érezte ezen változtatni kell, így a többi szám már erőteljesebb nyugati hatást tükrözött, de természetesen megtartva finom indiai jellegét. Tradícionális zene keveredett elektronikával, a laptop hol drum’n’bass, hol raga ritmusokat árasztott, de nem lépve át az élő, hangszeres zene adta élmény határait. Lake keményen hozta a ritmusokat, támogatva Brown basszusaival, az altszaxofon pedig gyakorlatilag a koncert végéig betöltötte a termet. Időnként azonban pihenésre volt szüksége Rudresh-nek, ilyenkor a vietnámi Le gitárjátékában gyönyörködhettünk, és így volt ezzel a zenekar vezetője is, egyre több időt hagyva a gitárosnak, aki felbátorodott és 5-10 perces heavy metal szólókkal örvendeztette meg a hallgatóságot. Bizony, nem hiába Jimi Hendrix a példaképe. Már féltem, hogy gitárégetés, vagy erősítő szétrugdosás következik a pinceklubot megtöltő, munkában megfáradt, sörtől bágyadt, kissé visszafogott osztrák közönség előtt, de aztán visszakanyarodtunk a helyes irányba.

A koncert igazolta a Down Beat magazin helyes döntését, egy zsenit láttunk és hallottunk ezen az estén. A „Mester” (és tanítványai) fáradtan, de eleget tettek dedikálási kötelezettségüknek is, így aztán elégedetten indulhattuk haza.


rudresh-mahanthappa-alairas.jpg


nguyen-le-alairas.jpg


gene-lake-alairas.jpg

Vissza a hírekhez