A Művészetek Palotája nagyszabású, idén hatodik alkalommal megrendezett, Jazz Showcase koncert sorozatán jártam január 11-én és 13-án
A MÜPA 2008 óta minden évben megrendezi a Jazz Showcase tehetségkutató börzéjét, ami napjainkra nemzetközivé bővült. Nemcsak a hazai ifjú tehetséges muzsikusoknak ad lehetőséget a bemutatkozásra, hanem a környező országok fiataljait is pódiumra hívja. Így tavaly a visegrádi országok fiatal kiemelkedő zenészei, idén pedig a keleti és déli szomszédjaink mutatkozhattak be a monstre koncertsorozaton.
A háromnapos eseménysorozat délutánjain 16 órától 19.30-ig négy-négy együttes mutatkozhatott be a Zászlótér színpadán és az előtérben berendezett pódiumon, ahol akusztikus zongora is várta a résztvevő zenészeket.
Pénteken szlovén és horvát muzsikusok, szombaton szerb és román, vasárnap pedig ifjú magyar tehetségek kaptak lehetőséget a bemutatkozásra.
Az esti nagy koncerteket a Fesztivál Színházban rendezték 20 órától. Pénteken a Bolla Gábor Quintet feat. Jojo Mayer, szombaton az Ávéd János Balance feat. David Binney, vasárnap pedig az Egri-Pluto Basses & Miczura Móni adta a gálakoncertet.
Az impozáns programból január 11-én este a Bolla Gábor Quintet Jojo Mayer közreműködésével megtartott fergeteges koncertjét hallgathattam meg (erről az eseményről Márton Attila szakavatott tudósítását találja e lapokon a kedves olvasó) és előtte, a délutáni programból a horvát Jazziana Croatica Quartetet (Borna Sercar – dob, Vojkan Jocić - tenor- és szopránszaxofon, Zvjezdan Ruzić – zongora, Tihomir Hojsak elektromos bőgő). Bár ez a csapat quintetként szerepelt a szép kiállítású műsorfüzetben, a gitárosukat nélkülöznünk kellett. Az együttes 2009-ben alakult, a következő évben megjelent az első lemezük "A Little Book of Notes" címmel. A hazájukban szép sikereket elért csapat játékát az erőteljesen a dobra épülő funkys és aszimmetrikus dél-szláv ritmusok keveréke jellemezte. Saját szerzeményeikben a népdalaik mediterrán hangulata tükröződött. A szaxofonostól mind tenoron, mind szopránon szép szólókat hallhattunk. Az elektromos bőgőn még vonós szóló is elhangzott. Szépen kidolgozott, kiállásokkal tarkított dalaikat egy kifejezetten népdalihletésű szerzeménnyel zárták. A szólók után is síri csendben ülő közönség kicsit megijesztett, hogy nem értékeli ennek a színvonalas műsort produkáló együttesnek a teljesítményét. De végül komoly tapsvihar jutalmazta játékukat.
Január 13-án, vasárnap 16 órakor a Zászlótérben vette kezdetét a hazai tehetségek bemutatkozása, Jász András Kulturfunk nevű együttesének koncertjével. Őket már hallhattam a Vigyázó Sándor Művelődési Házban tavaly októberben. (Akkor a dobok mögött Szabó Tamás ült.) Ezen az estén Jász András altszaxofonozott és énekelt, Sebestyén Áron billentyűs hangszeren játszott, Hock Ernő (pikolo) basszusgitározott és Badics Márk dobolt. A "Lulu a moziban" című készülő lemezük anyagából játszottak. A "Meglepetés" című dallal kezdték műsorukat, amiben az altszaxofon erőteljes hangja dominált, funkys ritmuskísérettel. A következőnek a "Halk hajnal"-t adták elő behízelgő, lágy dallammal. Ezután a készülő lemez címadó dala következett, a "Lulu a moziban", ebben dalra fakadtak és dúdolták az alaptémát. Majd a "Hazafelé" című melankolikus bluest játszották. A "Kafferbivaly" című lendületes nótával zártak volna, különösen a fiatalabb hallgatóságot magukkal ragadva, akik nagy tapssal jutalmazták játékukat. De a sikerre való tekintettel még eljátszották a "Tavirózsák támadása" című dalukat és egy reppelt nótát is, ami a Kulturfunk együttesükről szólt…
Átvonultunk az előtér pódiumához, de addigra már olyan nagyszámú közönség összejött, hogy nem sikerült mindenkinek helyet találnia. A színpadon a Snétberger Ferenc gitárművész által, hátrányos helyzetű gyerekek számára alapított, Balaton felvidéken működő Zenei Tehetség Központ, három fiatal növendéke készült a programjához. (Büszke vagyok magamra, hogy mindhármukat én (it’s me, you know!) ajánlottam Feri figyelmébe a 2011-es első hathetes nyári kurzusra! – A szerk.) A kedves műsorközlő kisasszony bemutatta őket: Farkas József zongorázott és énekelt, Bodoczki Ernő bőgőzött és Máté Simon Péter dobolt. Műsorukat standard-ekből állították össze. Egy középtempójú swinggel kezdtek. Majd Kozma szerzeményét, az "Autumn Leaves"-t játszották 3/4-ben. A "Donna Lee"-vel folytatták, már ebben a számban is feltűnt a bőgős Bodoczki Ernő szép szólója. Majd a Coltrane repertoárból a "Mr. PC"-t meglehetősen gyors tempóban adták elő. A bőgős itt nemcsak remekül szólózott, de a témát is játszotta. "Nyolcazással" színesítették az alaptémát. Ezután a zongorista bemutatta a trió tagjait, majd egy népdal feldolgozást énekelt romásan, magát is kísérve. A befejező számuk is egy énekelt darab, a "Feeling" volt, magyar szöveggel. A három fiatal még a tanulmányai elején tart, de tehetségüknél fogva szép jövő várhat rájuk ebben a műfajban.
Ismét átvonultunk a Zászló térbe, ahol már egy talpalatnyi helyet sem találtunk és állva élveztük végig a Pátkai Rozina Quintet programját. Pátkai Rozina énekelt, Tóth Mátyás akusztikus gitáron játszott, Soós Márton bőgőzött, Cseh Balázs dobolt és Pecze Balázs trombitált. Az olasz gyökerekkel rendelkező művésznő és együttese latinos programmal jelentkezett. Az első számuk ugyan a "The Man I Love" című standard volt, már itt szép fényes, tiszta szólóval mutatkozott be a trombitás Pecze Balázs, a Bartók Rádió 2008-as Tomsits Rudolf Tehetségkutató Versenyánek II. helyezettje. Egy bossa nova indítása közben Rozina bemutatta a zenekar tagjait. Pörögtek a latinos szambák, ("One Note Samba"), bossa novák. A művésznő portugálul, spanyolul énekelte azokat, amikben az akusztikus gitár jó stílusérzékkel illeszkedett bele és a dob diszkrét játéka is jól szolgálta a latinos hangzást. A trombita szép, fényes improvizációi színesítették a dalokat. Pátkai Rozina ugyan szép halkan konferálta a dalokat, de nézze el nekem a kedves olvasó, hogy a portugál címeket nem tudom ide idézni. A Zászlótér kongó akusztikája sem segített ebben. (Úgy visszhangzott, hogy a fal adta a másikat.) A latinos dalokból csak a "No Moon at All" című dal húzós swing-je kandikált ki. A befejező daluk is egy Jobim szerzemény volt. Hangulatos, közönség barát zenéjükkel sikert aratott a Pátkai Rozina Quintet a rendelkezésükre álló 45 percben.
A délután utolsó programja, az Oláh Dezső & Tro Kodály szenzációs műsora, az előtérben zajlott. (Szerencsére akusztikus zongorával, de meglehetősen rossz akusztikus körülmények között, pedig ez a produkció jobbat érdemelt volna.) A műsorközlő kisasszony, mielőtt a triót bekonferálta volna, megköszönte a monstre program résztvevőinek, szervezőinek (névszerint Retkes Attilának és Bércesi Barbarának) a munkáját, a nagy számú közönségének, hogy eljöttek. Elmondta, hogy a "Junior Prima" díjas Oláh Dezső műsorán Kodály feldolgozások szerepelnek. Oláh Dezső zongorázik, Erdő Zoltán tárogatón és klarinéton, Tarr Gergely ütőhangszereken játszik.
Az első kompozíció Kodály Zoltán "Galántai táncok" című szimfonikus művére készült. A zongora mély hangjain indított ritmusra az ütős a "cajon"-on ülve, azt ütve, kapcsolódott a ritmushoz, majd a tárogató mutatta be az ismert témát, csodás tisztasággal, érzékenységgel, ezt követte a (harmóniáktól nem túl zsúfolt) finom zongoraszóló, majd klarinét improvizáció. Végül visszatért a főtéma. Az ütős mintha patikamérlegen mérte volna ki a mindig a zene folyamatához illeszkedő erősségű és mértékű ütéseit.
Ezt egy rövidebb táncos téma követte, ahol az ütős bongókon játszotta a táncos pattogó ritmust, és a klarinét játszotta a főtémát
A következő Kodály kompozíció a "Kállai kettős " volt, amiből átkötöttek a "Felszállott a páva" című dalba. Kifinomult klarinétszóló alatt a zongora mély hangokon ostinato témát hozott (a basszushangszert pótolandó) majd improvizációk következtek és ismét visszatért a fülbemászó főtéma. Itt egy rövid átkötés után előkerült a "Hang" nevű ütőhangszer. A lencse formájú acél a különböző helyeken megütve behangolt dallamokat képes megszólaltatni… Ennek a szólója vezette be bizarr hangjaival a "Felszállott a páva" szépséges melódiáját. A zongorával ez az ütőhangszer egy fugaszerű párbeszédet folytatott, amire a klarinét a főtémát rájátszotta. Olyan kifinomult kamara jazzt produkáltak, hogy szinte tombolt a közönség.
A befejező darab a "Tiszán innen, Dunán túl" feldolgozása volt. A zongora és a klarinét tájfestő duettjével indult, majd a zongora elmerengő szólója következett, ami alatt az ütős ősi hangzást produkált sámándobján és a cintányérokon. Végül a három hangszer együtt elcsendesedve búcsúzott el a főtémával.
Egy nagyszerűen meghangszerelt, érett produkciót hallhattunk Oláh Dezső triójától, ami joggal aratott frenetikus sikert és méltóan koronázta meg a 2013-as Jazz Showcase-t. Reméljük, hogy ezt a remek triót jövőre már az esti gálaműsorban hallhatjuk majd!
