A Vörös Janka e-Series az Opus színpadán

Az ígéretes énekesnő és bandája az Opusban mutatta be első lemezét, április 10-én.

Vajon mit jelenthet Vörös Janka zenekarának, az e-Series-nek a nevében található első betű: elektronikus, eklektikus, esszenciális, egzotikus vagy energikus? A közönségből mindenki maga dönthette el, de tulajdonképpen az összes jelző igaznak bizonyult Janka és bandája roppant egyedi, r&b-s, neo-soulos, finoman jazzes, abszolút mai hangzású produkciójára.

Az Erykah Badu vagy Jill Scott által kitaposott ösvény akkor tud izgalmas lenni, ha a muzsikusok olyan pluszokkal rendelkeznek, melyek egyrészt egyedivé, másrészt aktuálissá tudják tenni dalaikat. Janka és barátai egyáltalán nem szűkölködtek az ilyenekben: ügyesen használták az elektronikát, az effekteket és a loopokat. A koncert nagyon jól szólt, sőt, ami ennél fontosabb, nagyon maian szólt. A friss Ablakos Lakatos Dezső ösztöndíjas Janka nagyszerű hangi adottságokkal rendelkezik, elbűvölő személyisége és színpadi kisugárzása segítségével pedig folyamatosan a markában tudja tartani a közönséget. Ebben a műfajban, főleg a soulosabb részeknél gyakori az, hogy az énekesek nem találják meg a nóta érzelmi végpontjait, és „túlcsordulnak” a színpadon. Jankának a másik erőssége pont ennek az ellentéte, kordában tudja tartani a dalokban rejlő hangulatokat, annyit tesz beléjük, amennyit kell, mindezt korát meghazudtoló érzékkel és profizmussal vegyítve.

Janka kollégáira sem lehetett panasz ezen az estén. Mits Márton szaxofonos hozta leginkább a jazzt, sajátos, alternatívan smoothos megközelítésben, remek improvizációkkal. Fövenyi Máté gitáros élt az effektek által kínált lehetőségekkel, funkos játékával fűszerezve a produkciót. A ritmusszekció (Potesz Balázs dobos és Bögöthy Ádám bőgős/basszusgitáros) tömör és precíz alapjai bármit elbírtak volna.

A „második félidő” Betty Wright „Clean Up Woman”-jével (1972) kezdődött. Két vendég is érkezett: először Kelemen Angelika énekelt duettet Jankával („How Strong is a Woman” – Etta James), majd Pozsár Máté zongoristával játszottak egy jazzes, érzelmes ének-zongorás nótát, ami kettejük szerzeménye (All We Need Is Love).

A saját szerzemények mellett még elhangzott egy Erykah Badu (Janka nagy példaképe) egyveleg, a „Lover Man” standard (amit Ram Ramirez írt 1941-ben, kimondottan Billie Holiday-nek!), valamint a frenetikus ráadás, a „Streetlife” (The Crusaders & Randy Crawford – 1979), amiben mindenki –de főleg Mits és Pozsár- remekül kiélhette magát.

Vörös Janka és az e-Series tehát egy eléggé ígéretes reménység, érdemes őket meghallgatni. Lemezen is, a bemutatkozó anyag nemrég jött ki.