ROKONI LÁTOGATÁS, ISMERŐS SZOMSZÉDOKKAL
Kedden újabb világsztár látogatott fővárosunkba a Budapest Jazz Club vendégeként. Rick Margitza neve talán nem olyan ismerős nálunk, mint az utóbbi időkben itt járt szaxofonosoké (Garrett, Konitz, Bergonzi, Carter), de ha alaposabban utánanézünk munkásságának, meggyőződhetünk, hogy beleillik a sorba. Akik pedig ott voltak a koncerten biztosan így vélekednek.
Margitza nagyapja magyar cigányzenész volt, aki magával vitte hegedűjét az Újvilágba is. Ezen tanítgatta a négyéves unokát, miután fiát már régóta nem kellett korrepetálnia. Rick édesapja a Detroiti Szimfonikus Zenekar hegedűse lett. Volt kiktől örökölni a zenei talentumot, a hegedű mellett zongorán és oboán is jeleskedett, még végül a középiskolában döntött a szaxofon mellett. Neves egyetemeken tökéletesítette tudását, természetesen a Berklee-ben is. Turnézott Maynard Ferguson és Flora Purim zenekarával. A 80-as években költözött New York-ba, ahol Miles Davis is felfigyelt rá az évtized vége felé. Több koncert után végül az „Amandla” című lemezen is olvashatjuk nevét a Davis-nél szokásos sztárcsapat névsorában. Nem ő volt az első, de Davis ’91-es halála miatt bizonyára az utolsók egyike, akinek a Fekete Mágus indította el igazán a karrierjét. Margitza első lemezei rögtön a Blue Note kiadónál jelentek meg. Ezeken a felvételeken olyan társai voltak, mint Joey Calderazzo, Adam Nussbaum, Airto Moreira, Peter Erskine, de a későbbi zenekaraiban is találhatunk nagyon nagy neveket, mint például George Mraz, Al Foster és Michel Legrand személyében.
Mostani turnéján a Marián Ševcík Quartet kísérte. Őket régi jó ismerősként köszönthettük. A szomszédos Szlovákiából érkezett Marián Ševcík dobos. Nemrégiben Hanka Gregusova zenekarával járt nálunk a másik fellegvárban, az Opus-ban, csakúgy, mint a cseh bőgős Tomas Baros. Mindketten tapasztalhatták már, milyen amerikai szaxofonost kísérni, Gregusova zenekarába Eric Wyatt jött a tengeren túlról. A trombitás és szárnykürtös Lukáš Oravec az Oláh Kálmán Trió vendége volt a V4 Fesztiválon. Jelenleg Bécsben tanul, 2012-ben két első díjat is elhozott a Szlovák Jazz Új Arcai elnevezésű versenyről, majd idén saját kvartettjével elnyerte a legjobb szlovák jazzlemeznek járó Esprit-díjat. A cseh zongorista, zeneszerző, és hangszerelő Pavel Wlosok vendégprofesszorként tanít több amerikai egyetemen. Közös projectje volt Kenny Wheeler trombitással, koncertezett Joe Lovano, Dave Liebman, Louis Hayes, Bob Berg zenekaraival, de hazánkban is járt többször, tavaly a bánki Louis Armstrong Jazzfesztiválon játszott.
A nemzetközi csapat összeszokottan szólalt meg. Margitza szerzeményei mellett felhangzott néhány ma már megkerülhetetlen Coltrane feldolgozás is, igazolva, hogy a szaxofonos hű követője az örökségnek. Ehhez a Coltrane, Shorter, Brecker vonalhoz tette hozzá Margitza egyéni hangját, amelyben többször érződtek a nagypapa által tanított melódiák is. Szólóiban sokszor éreztem úgy, mintha egy virtuóz hegedűs cifrázná a témákat. Emlékezetes maradt mikor a koncert vége felé leintette a zenekart és csak Ševcík dobjával kísérve játszott. Ez, és az első rész végén előadott blues volt a két csúcspont. Itt engedte el magát igazán a végig kitűnően, de mintha kissé az erejével takarékoskodó és visszafogottan játszó Margaritza. Ekkor adott bele mindent és mutatta meg, hogy az amerikai kritikusok nem véletlenül emlegették fiatal oroszlánként pályája kezdetén. A szűnni nem akaró vastaps is igazolta, nagyszerű koncerten vehettünk részt.
