JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2019. október 22.
Ferenc Németh is calling2019. október 19.
JAZZTESZT A BULINEGYEDBEN2019. október 17.
Coltrane, John: Blue World2019. október 16.
GELEM GELEM2019. október 15.
Jazzeste a Fonóban2019. október 14.
Harcsa Veronika is calling2019. október 10.
JazzUp – Kovács Tamás2019. október 10.
JazzUp – Kovács Tamás2019. október 10.
SZEZONNYITÓ HAZAI PÁLYÁN2019. október 08.
REMÉNY2019. október 04.
Az év fiatal jazz-zenésze V.2019. szeptember 14.

Hírek

Japán jazz varázslat tegnap este az iFben, avagy a Nobuki Takamen Trio magyarországi bemutatkozása

Amikor két és fél hete meginterjúvoltam Hofit (Hoffman György), az iF tulajdonosát, büszkén mesélte, hogy jön hozzájuk a Nobuki Takamen Trio. „What?” – gondoltam magamban. Életemben nem hallottam róluk. De gondolom, még sokan voltak/vannak ezzel így kishazánkban… Aztán miután egyetlen munkatársamat sem tudtam rábeszélni erre a koncertre, mondtam „to my lovely wife Gabriella”: „Menjünk el Gabi! Legfeljebb, ha sz.r lesz, eljövünk!” S elmentünk, és nemhogy nem volt sz.r, hanem egyenesen k…a jó volt!

if7.jpg

Balról jobbra: Naoki, Nobuki, Hofi és Toshiyuki - Koncert után


A JazzMa.hu intenzív 2 hetes kampányának köszönhetően totál teltház volt. Konkrétan kint álltak a bejárat előtt a jazzrajongók, így kinyitották az ablakokat, hogy kihallatsszon a víg muzsika szó. Nagy örömmel fedeztem fel a falnak dőlve Varga Bendegúzt, aki elmesélte, hogy Hofi rábeszélte, adja kölcsön a dobszerelését a tokiói Naoki Aikawa-nak. S hogy tudna-e szerezni egy bőgőt a szintén tokiói Toshiyuki Tanahashi-nak? S mivel Ajtai Peti most vett magának egy új bőgőt, így az eddig használatosat szívesen odaadta.


if2.jpg


A hirosimai születésű gitáros, Nobuki Takamen (1977) évek óta New Yorkban él (Berklee-s tanulmányai után települt át Boston-ból), így ő a Big Apple-ből repült Szerbiába (az iFes koncert előtt Szerbiában és Horvátországban turnéztak), míg két tokiói zenésztársa, Abu Dhabiban cserélt gépet Belgrád felé. Kiderült, hogy már két napja Budapesten vannak, és el vannak ájulva milyen gyönyörű a mi fővárosunk.

Majd felkonferálta az első számot (A Long Way Ahead – ez egyébként legutóbbi, negyedik CD-je, a „Three Wishes” nyitófelvétele).

Aztán elkezdtek játszani, döbbenten néztünk egymásra Gabival, hát ezek aztán nem kutyaütő kóbor zenészek. Minden hang kristálytisztán szólalt meg (csak semmi blue note – ez lehet jelszava). Rögtön az első szám közben azon törtem a fejem, milyen hatások érhették játékát Amerikában? Tisztán hallottam Jim Hall-t (a koncert második részének első száma után bevallotta, hogy kedvenc gitárosa Jim Hall; lehet, hogy még sem vagyok süket?), de a második számban már Wes Montgomery-zett. Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy epigon, mert már az első körben kiderült, ezeket a hatásokat beolvasztja saját játék stílusába. (Azon is törtem a fejem, vajh melyik magyar gitáros játszik hasonló modorban? Talán kicsit Bende Zsolt, na de ő már a 2000-es évek elején végzett a Berklee-n!)

Harmadik számként eljátszotta gyermekkora kedvenc japán népdalát (Okonama, vagy valami hasonló –my Japan is poor-, de szerencsénkre bemondta angolul is – The Red Dragon’s Flight). Itt a bevezetőben a szájába vette a pengetőjét és un. „finger picking” játék technikát alkalmazott, majd amikor beszállt a ritmusszekció, pengetővel folytatta tovább. Itt (ha hiszik, ha nem) Kurt Rosenwinkel-es hatásokat véltem felfedezni, de ez csak bevillant, mert annyira jól játszottak, hogy a zene magával sodort. A bőgős nagyon melodikus szólókat játszott, és amikor vonóra váltott kicsit megrémültem, de úgy látszik/hallatszik ő is a „csak semmi blue note” jelszót tartja szemelőtt.

A közönség egyre nagyobb hangerővel tapsolt mindenegyes szám után.

A szünetben elsőként Fodor Péter vásárolt a „Three Wishes”-ből, majd hosszasan társalgott Takamen-nel, a végén névjegyet is cseréltek. Ebből kitaláltam, hogy rövidesen ismét Budapesten láthatjuk Nobuki-t. (Azt még nem árulhatom el, hogy kikkel, mikor és hol játszik, de én már a dátumot és a helyszínt is tudom. Jövő tavasszal valahol a Duna partján…)

A második rész nyitásául Takamen eljátszotta júliusban felvett és az őszi japán turné idejére időzített ötödik lemezének egyik dalát, amit nagy idolja Jim Hall emlékére (All Hall), és az „All the Things You Are” akkordmeneteire komponált.

Majd jött a „Darn That Dream” triplatempóban. Utána egy ballada következett, amit szülővárosa, Hiroshima ihletett (Homeward Bound – ez a „Three Wishes” CD zárófelvétele).

Az utolsó szám előtt Nobuki megköszönte Hofinak, hogy meghívta Budapestre, s külön köszönetet mondott egy idős japán házaspárnak, akik direkt emiatt a koncert miatt utaztak ide! I'm not kiddin', you know!

Befejezésül is egy Takamen kompozíció hangzott el, a „Strolling in Downtown” (ami Nobuki első CD-jén, a 2006-os „Bull’s Blues”-on található).

Nagyon sajnálhatják, akik nem jöttek el, mert kimondottan fantasztikus élményről maradtak le! Nekik ajánlom, hogy szombaton (augusztus 30.) ugrojonak le Montenegróba, ahol a Petrovac Jazz Festival-on lépnek fel a fiúk...


if1.jpg


if9.jpg


if3.jpg


if5.jpg


if4.jpg


if8.jpg


if10.jpg

Vissza a hírekhez