EGY MINDIG SZÍVESEN LÁTOTT VENDÉG
Ahogy az utóbbi időben megszoktuk, Révész Richárd meghívására ezúttal is érkezett vendég a Budapest Jazz Club színpadára. Hétfő este a Latin Trio mellett a „plusz egy fő” egy világklasszis dobos, Ernesto Simpson volt.
A Kubában született zenész többször járt már hazánkban, különböző formációkkal. Én két éve találkoztam vele először, amikor az Európa új irányzatait bemutatni hivatott sorozat, a TAKE THE MOL TRAIN jazzvonata karibi vendégeket szállított az Opus állomásra. Ernesto Simpson dobolt és Rodrigúez Calvo bőgőzött gyermekkori barátjuk, a zongorista Ramón Vallé „Take Off” címmel megjelent lemezének anyagát bemutató forró hangulatú koncerten, amelynek végén Ramon nővére, Elsa is fellépett férjével Winand Gáborral. A Karib-tenger valóban nem Európa partjait mossa, de a kubai zenészek joggal kerültek a fellépők közé. Mindhárman több mint egy évtizede ezen a kontinensen élnek, így a zongorista Amsterdamból, a bőgős Hamburgból, míg a dobos Londonból érkezett.
Simpson először az Egyesült Államokba jutott ki Kubából, Miami városában telepedett le, majd egy hosszabb, 7 éves New York-i tartózkodás után tette át székhelyét Londonba. Aki többek között olyan zenészekkel játszott, mint Dizzy Gillespie és Arturo Sandoval, majd Herbie Hancock, George Benson, Mike Stern, Richard Bona és Gonzalo Rubalcaba, azt az Egyesült Királyságban is boldogan fogadták. Azóta is a legrangosabb klubokban lép fel (606 Club, Ronnie Scott's), a szigetország legjobb zenészeivel. Szerte a világon aktívan részt vesz a nemzetközi jazzéletben, a koncerteken kívül előadásokon, szakmai találkozókon (workshop) népszerűsíti a műfajt.
A latin-amerikai zenei kultúra népszerűsítése érdekében kifejtett tevékenységéért Révész Richárd 2006-ban kitüntetést kapott Mexikó budapesti nagykövetétől. Hazánk egyik legkiválóbb latin jazz zongoristája tíz év után még egy ennél is nagyobb kitüntetésben részesült. Egy sikeres pályázat, majd az azt követő kitartó előkészületi, és szervezési munka eredményeként, hétfőn együtt játszott Ernesto Simpson és a Révész Richárd Latin Trio. Ricsi az NKA támogatása mellett, zenésztársa Berdisz Tamás támogatását is elnyerte, aki Yamaha dobfelszerelését adta kölcsön a híres vendégnek. Érdemei elismeréseként az első fotón ő is szerepel Fonay Tibor, Révész Richárd, Ernesto Simpson és Czibere József társaságában.
A latin zene, a jazz afro-kubai ága nagyon népszerű hazánkban is. Nem csoda, hogy teltház fogadta a fellépő zenekart. Nem váratták a közönséget, a kezdés pontos és fergeteges volt, Ricsi egy korábbi lemezének címadó számát játszották elsőként, melynek címe „Menü 890”. A konferálásból kiderült a szokatlan cím és a zene kapcsolatának története. Amikor a kotta már elkészült, egy étteremben hosszan tanakodtak Szendőfi Péterrel a címen, végül Ricsi felnézett a falitáblára írt étlapra, ahol nagybetűkkel hívták fel a figyelmet erre az ajánlatra. Az előző lemezek étlapjáról is kínáltak több saját főzetet, így került terítékre az „Escucha mi Ritmo”, és a „Nuestro Ritmo”. A kedvelt feldolgozások közül az egyik legnépszerűbb jazz standard, Sonny Rollins híres szerzeménye, a „St. Thomas”, majd Beethoven Patetikus szonátájának 3. tétele, és Mozart Török indulója is latin átiratban hangzott el. A koncerten Révész Richárd egyszer az akusztikus zongora mellől átült az elektromoshoz, amikor a vendég kompozíciója került sorra. Nem kis bravúr volt eljátszani, látva a bemutatott több oldalas kottahegyet. Fonay Tibor többnyire a basszusgitárt használta, de kivételes tudását a balladáknál elektromos bőgőn is bemutatta. Czibere József végig Simpson méltó partnere volt az ütős szekcióban, kivívva a zseniális dobos elismerését. Ernesto Simpson hírnevéhez méltóan, mindenkit lenyűgözött. A közönség soraiban a szakmából is sokan kíváncsiak voltak rá. A Trio á la Kodály ütőhangszerese, Tar Gergely például, akivel összefutottam a tömegben, elismerően beszélt fantasztikus játékáról. Egri János eleganciájáról és dinamikájáról áradozott, megjegyezve, hogy Ernesto amellett, hogy kitűnő dobos, muzsikus is, aki a ritmusok mellett a zenében gondolkodik. Így kéne mindenkinek dobolnia nálunk is! Czibere Józsinak ez a bő másfél óra közös játék több éves gyakorlással felért.
Simpson a szünetben, és a koncert után kedvesen elbeszélgetett rajongóival, és mosolyogva tűrte a villanó vakukat. Kihasználva az alkalmat, én is választ kaptam egy kérdésre. A képen látható a válasz, miért ingázik egyre sűrűbben Anglia és Görögország között… A csinos hölgy Kate Bellia Athénban született.
Ezzel zártam volna tudósításomat, de másnap az élmények hatására elmentem a délelőtt tartott mesterkurzusra, amit szintén a BJC-ben tartott. A kedd délelőtt 11 órakor kezdődött eseményen ugyanúgy teltház fogadta, mint a hétfő esti koncerten. Természetesen itt többségében szakmai közönség várta, az egy négyzetméterre eső dobosok száma azokból is kimagaslott. Simpson a dobok mögött mutatta be a különböző technikai fogásokat, ritmus képleteket, példával illusztrálta hogyan tanult balkezesként dobolni, milyen nehézségei voltak ebből a kezdetekkor. Részletesen bemutatta dobszerelése funkcióit, a nevével ellátott ütőkkel együtt. Az előadás elsősorban a dobosoknak szólt, de az is élvezhette, aki a zenéről egy kicsit többet akart megtudni. A végén mindenki örömére, a Latin Trio is színre lépett, és két számot eljátszva búcsúztak a szokatlanul nagyszámú érdeklődőtől. London és Athén között van Budapest, remélem, még útba ejt minket!
