JazzMa

Friss Hírek

Jazzlista - augusztus 18.2018. augusztus 19.
RUSZTIKUS SZOMBAT2018. augusztus 13.
Végezetül2018. augusztus 06.
Debrecen – Coda2018. augusztus 06.
Szombat esti bebop2018. augusztus 06.
Szombaton is bor és jazz2018. augusztus 05.
Mindenki másképp csinálja2018. augusztus 04.
DEBRECEN FELÉ, FÉLÚTON 2018. augusztus 04.
Viharos kezdés2018. augusztus 03.
Első nap, utolsó koncert2018. augusztus 03.
BEVÁLTOTT NYEREMÉNY2018. augusztus 03.
EGRI A NÉGYZETEN2018. augusztus 01.
QUINCY JONES 852018. július 23.
BUDAPEST 19562018. június 22.

Hírek

Nyilvános lemezfelvétel a Fonóban - Tóth Viktor Tercett feat. Gareth Williams

"Hej de, zölderdőbe de magos..."? Nem, nem Ferenczi Gyurka. Akkor Dresch-áhitat? Nem, az sem. Akkor mi lesz a Fonóban?

Fekete Misivel és Géczi Gáborral a Fonó koncerttermének előterében futottam össze szombaton este. Mindhárman éhesen jöttünk, jó jazzre éhesen. A Civil Rádió korábbi és jelenlegi munkatársát a zenén keresztül ismertem meg. (Misivel egy jazz koncerten találkoztunk először, Gábor pedig többször készített beharangozó anyagokat a hajléktalanoperát népszerűsítendő) Velük együtt ültünk be a 35-40 érdeklődőt vonzó nyilvános lemezfelvételre.

A rengeteg kábel és mikrofon nem zavarta a közönséget. Sok kütyü között zene nem vész el, csak majd a lemezre kerülve átalakul. Mi meg, akik ott voltunk majd döntnökként elmondjuk a korongot hallgatva: pont így szólt a zenekar azon az áprilisi szombaton, vagy bezzegelünk, ez azé' élőben jobb volt. De legyen polemizálásunk tárgya egyelőre a jövő muzsikája.

Orbán Gyuri kapcsán két dolog - mint mindig - azonnal feltűnt. Az egyik, hogy nagyon jó bőgő sound-dal szólaltatja meg hangszerét. A másik pedig az volt, hogy ő minden alkalommal úgy játszik a hangszerén, mintha a párja lenne, akit táncba visz. Hazánk egyik legjobb jazzbőgősét, már csak a fenti két "dolog" miatt is érdemes mind megnézni, mind meghallgatni élőben.

Hodek Dávid a szokásos baseballsapka mögül hozta a "sísapka" és egyéb megfejthető, esetenként megfejthetetlen ritmusokat. (A "sísapka ritmus"-t egészen biztosan mindenki ismeri. Amióta az egykor a Kőbányai Zenei Stúdióban tanuló gitáros haverom ezt így mondta, azóta én is így nevezem ezt az alapvető cintányér játékot: "A swing-kíséret ritmusára gyakran úgy tanítják a dobost, hogy ismételgesse magában a „sísapka” szót, amíg ráérez a lüktetésére."

Ha Tóth Viktorral a fellépő ruhájában találkoznánk az utcán és nem lenne Nála a szaxofonja, akkor azt gondolnánk, valamilyen spirituális tanító jön épp velünk szembe. (Alapból értelmetlen a felvetés, mert egyrészt MINDIG nála van az altója, másrészt, ha jól tudom, így öltözködik a normál hétköznapokon is…)

A vendég zongorista ugyanúgy 19:40-re  érkezett a Sztregova utcába, mint jómagam. Gareth Williams ugyanolyan határozott volt megjelenésében, mint a zongorázásban. Látszólag (hangsúlyozom látszólag) nem érdekelte semmi és senki, csak leült a billentyűkhöz és játszott.

Természetesen az összeszokott trió kezdte az estét. A zongora a második daltól kapcsolódott be. A következő kellemes, medium swing tempójú kompozíciót sem untuk. Nekem kifejezetten tetszettek ebben a dalban a zenekari kiállások (stop time) és az újra meg-meginduló, sodró zene. Nem különben a bőgő vs. altszaxofon duó rész. Egy szép balladával folytatták, amelyben természetesen a nagyszerű dobos, Hodek Dávid seprűvel kísérte a bandát. Annak érdekében, hogy biztosan ne ábránduljunk ki a korántsem egysíkú kettő-négyben lüktető zenéből, a következő funky-groove-os szerzeményben az egyeken meg a hármakon volt a hangsúly.

Személyes élményem és észrevételem, hogy számomra fontos a harmónia hangszer jelenléte egy jazz combo formációban is. A Hodek Dávid által timpaniverőkkel kísért következő kompozícióban is megmutatkozott az, hogy Gareth Williams remek választás volt erre a lemezfelvételre. (Nem mintha hazánkban nem lenne elég nagyszerű jazz zongorista, de a zenésztársak kiválasztását hagyjuk is a zenekar vezetőjére, Tóth Viktorra és az érintett muzsikusokra.)

Az altó-dob duó kezdéshez pár kör múlva a zongora-bőgő egyszerre robbant be. A latinos lüktetésű, kellemes kompozícióban dobszólót is hallhattunk. A közönség a vendég zongorista improvizációját itt, a hetedik dalban "merte" először megtapsolni, amit Williams udvarias fejbólintással rögtön lereagált.

A következő dalban ismét a szaxofon kezdett a dobbal, majd fokozatosan a bőgő és a harmóniahangszer is beúszott. Orbán György szó szerint és átvitt értelemben hatalmas hangon szólózott a közönség nagy örömére.

Az egész koncertet jellemezte az, hogy vetésforgószerűen váltották egymást a groove-os dalok, a balladák, a medium, vagy uptempójú swingek. (Ez mondjuk általában is így szokott lenni jazz koncerteken, de itt szembe- és fülbeötlő volt ez a sokszínűség.)

A ráadásban az "Again & Again" slágert hallhatta az érdeklődő közönség. A legutolsó, megérdemelt visszataps után a trió muzsikált, mivel a zongorista kolléga kitartóan kereste a kompozíció harmóniamenetét tartalmazó papirost, de paksamétájának sokszori átnézését követően sem találta meg. Tóth Viktor zenekarvezető zseniálisan oldotta meg a szituációt. Orbán György bőgőszólója körének legvégén elcsente a "kottát" kollégájának állványról és egy gyors mozdulattal Gareth Williams elé rakta, aki ütemegyre ült le a zongorához és abban a pillanatban már improvizált is.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lemez lesz ebből a remek atmoszférájú nyilvános felvételből. A koncert után elégedetten köszöntünk el jazzrajongó ismerőseimmel egymástól.

Köszönjük a fotókat Révész Róbertnek!


-mg-1039.JPG


-mg-1056.JPG


-mg-1135.JPG


-mg-1156.JPG


-mg-1173.JPG


-mg-1221.jpg


-mg-1279.JPG


-mg-1298.JPG


-mg-1351.JPG

Vissza a hírekhez