Ölelő koncert
„És ez marad a végére, a mama, az anya. Ez marad a dolognak a végére.” Egy héttel anyák napja után, május 14-én hallgathattuk meg a Budapest Jazz Clubban Szirtes Edina Mókus legújabb műsorát.
A terem már negyed órával a kezdés előtt zsúfolásig megtelt, nagyon sokan kíváncsiak voltak a koncertre. Külön vonzerőt adhatott talán az is, hogy a Zsidó Művészeti Fesztivál keretében rendezték meg a hangversenyt, mint ahogy Keresztes Tamás neve is idecsalogathatta a színházrajongók egy részét.
A műsor a Mókustól megszokott módon sokszínű és tartalmas volt. A szövegek kiindulási pontja az anyaság és az elszakíthatatlan kapcsolat volt, amely halála pillanatáig elkíséri az embert. Keresztes Tamás prózában idézte Popper Péter (fent olvasható) gondolatát, és magában mindenki sűrűn bólogatott, hogy a nehézségekben bizony mindig a mamát hívjuk, hívnánk, mint aki megóv és megsegít bennünket. A többi idézet aztán szorosabban vagy lazábban támasztotta alá ezt a tételt, bemutatva az élet különféle oldalait. A prózát a már említett Popper Péteren túl Freud és Örkény István képviselte, verseket kortárs francia költőktől, Müller Péter Sziámitól, József Attilától, Szép Ernőtől, Radnóti Miklóstól és Petri Györgytől válogattak.
A zene is tág stílushatárok között mozgott. A hangszerek vonósötöst adtak ki és Keresztes Tamás zongorázott még, a stílus pedig minden volt, ami Mókust foglalkoztatja: megkomponált és improvizált, klasszikus, népi és jazzes elemekkel átszőtt, csupán hangulatot kifejező vagy szöveget erősítő. A loop-okkal dúsított, énekelt és hangszeres szólóktól az összes résztvevőt foglalkoztató számig mindenféle szerepelt a műsorban, és finom érzékenységgel szerkesztett sorrendjük tovább erősítette a zenében megfogalmazott hatást. Csonka Gábor (hegedű), Haraszti Krisztina (brácsa), Hegyaljai-Boruss Zoltán (brácsa) és Kertész Endre (cselló) nagyszerű kamarapartnerek voltak, figyelemmel követték a történéseket és maximálisan hozzájárultak a megszólaló csodákhoz. A legnagyobb hatásúak természetesen azok a dalok voltak, ahol Mókus és Keresztes Tamás is énekeltek; két színes tehetség találkozásának lehettünk tanúi, amely remélhetőleg nem ennyivel fog véget érni. A műsor utolsó darabja Presser Gábor „Mama” című dalának feldolgozása volt. Az est folyamán többször is tapasztalhattuk, hogy csend maradt a szám végén és csak nehezen törte meg azt a közönség. Így a ráadást nem is a vastaps, hanem egy bekiabálásokból álló beszélgetés hozta meg, s Csokonai Vitéz Mihály versének feldolgozása hozta vissza a hétköznapokba a jelenlevőket.
Egy anyai öleléssel gazdagodva indultunk haza…
