Jan Garbarek – Bécs – 2017. július 8.

Az elmúlt hétvégét Bécsben töltöttem és igyekeztem egy kicsit beletekinteni a bécsi jazzéletbe. Úgy tűnt, hogy ott is beindult a nyári fesztiválhangulat, több helyszint látogattam végig, és végül szombat este Jan Garbarek koncertjét sikerült végighallgatni.

Bécs belvárosában három szabadtéri színpadon lehet koncerteket hallgatni, melyen nagyszámú érdeklődőt és turistát csábít el a rendkívül vegyes stílusú együttesek. A City Stage a legnagyobb, közvetlenül a Városháza előtt található, hatalmas színpaddal és nézőtérrel. Közelében található a Main Stage és a Kunsthaus Nexus. Mindhárom helyszínt ingyenesen lehet látogatni, és közelükben lehet enni és inni, amely a nagy melegben nem volt mellékes.

A fellépő együttesek természetesen az európai országokból jöttek, de a tengerentúlról Amerikából is fellépett két zenekar. Norvégiától Görögországig megtalálható volt számos együttes, de a legközelebbi Budapestről nem volt egyetlen magyar zenekar sem. Pedig akiket hallottam, azoktól a magyar fiatalok sokkal jobbak. (De hát nem én szerveztem…)

Szombat este viszont a belépődíjas Jan Garbarek koncert a Városháza gyönyörű kertjében volt megtartva. Beléptemkor elmúlt azonnal az aggodalmam, hogy mi lesz a ha esik az eső? A színpad és a nézőtér is állandó, rendkívül ízléses sátorponyvát kapott. A koncert 20.30-kor kezdődött és 19.30-kor már beülhettünk a nézőtérre, és mivel nem számozott ülések fogadtak bennünket, természetesen rögtön leültünk az első sorokba. Meglepő volt, hogy sehol nem volt plakát, vagy prospektus és senki nem tudta koncert előtt megmondani, hogy milyen összeállításban szerepel Garbarek együttese. A koncert pontosan kezdődött el és azonnal felismertem a régi csapatot. Garbarek-et többször hallottam Debrecenben és tudom, hogy Eberhard Weber betegsége után vették be a zenekarba a jelenlegi, basszusgitáron játszó Yuri Daniel-t. Zongorán régi ismerős Reinhard Brüninghaus játszott, akit az Eberhard Weber által vezetett Colours együttessel hallottam még 1975-ben először. Dobon is a régi ismert Trilok Gurtu működött közre.

Az együttes feljött a színpadra, nem szóltak egy árva szót se (konferálás sem volt, csak bejelentették, amit mindenki tudott, hogy ma este Jan Garbarek fog játszani), és szünet nélkül pontosan két órát játszottak. Volt ismerős szám, de voltak új kezdeményezések is. Érdekessége az volt, hogy a norvég népzene (amely meghatározó volt) mellett a többi zenekari tag népzenéje is, ha csak egy-egy rövid szóló erejéig is, de hallható volt. Nagy lehetőséget kapott minden tag az egyéni szólózásra, melyet természetesen a közönség nagyon elismert. A dobos régi trükkje is hallható volt,  egy veder vízben mártogatott cintányérok által keltett effektusok. Természetesen nem maradt el a ráadás sem, mivel a közönség kitartó állva tapsolása kényszerítette Garbarek-et, hogy újabb ráadást adjon, és amit régen nem láttam, hogy Garbarek láthatóan nagyon jól érezte magát, még mosolygott is. Viszont a közönséggel együtt mi is jól éreztük magunkat.

Fazekas Csaba – Hajdúszoboszló + Fotók: Venyige Zoltán