„Sepsi Style” - Jazztábor Sepsiszentgyörgyön
Nemrég fejeződött be a XI. Sepsiszentgyörgyi Jazz- és Improvizációs Tábor.
A kurzus egyféle oldalhajtása a szintén művészeti vezetésem alatt működő szombathelyi Lamantin Improvizációs Tábornak. A Lamantin harmadik évében keresett fel a sepsiszentgyörgyi kulturális szervező, Lázár-Prezsmer Endre azzal az ötlettel, hogy – hallva a Lamantin jó hírét – maga is szeretne hasonló tábort létrehozni, mivel nemhogy Székelyföldön, de Románia egész területén sem működik hasonló kurzus, és az ottani jazzoktatás is igencsak hadilábon áll.
Endrét meghívtam az akkoriban zajló Lamantin táborba, és minden tapasztalatomat megosztottam vele, így a következő évben már indulhatott is az első jazztábor Sepsiszentgyörgyön (szerénytelenség nélkül hozzáteszem, hogy az első jazztábor Romániában).
Hamar rá kellett jönnünk azonban, hogy az „átkos”-ként emlegetett elmúlt korszak „konfekció öltönyös” módszere ezúttal sem vált be. Vagyis, nem szabad rugalmasság nélkül lekopíroznunk mindent, inkább alkalmazkodnunk kell a helyi körülményekhez. Arra felkészültem, hogy Sepsin elsősorban népzenészekkel fogunk találkozni, ezért már előre felvérteztem magam a várt „támadásokkal” szemben is, amik aztán jöttek is innen-onnan, - érdekes módon – kivéve az érintettektől nem. Említett „támadás” alatt – azért itt nem kell véresen komolyan venni ezt a szót! – azt értem, hogy egyes vélemények szerint nekünk nem szabad „megfertőznünk” a Székelyföldön több évszázados gyökerekkel rendelkező tiszta népzenét.
A táborba jelentkező népzenészek rendkívül fogékonyak voltak a jazz nyelvezetére. Az esti jam session-ökön érdekes példáit figyelhettük meg, hogy a jazz elemeit - nem ritkán aszimmetrikus ütemmutatójú – improvizációikban miképpen olvasztják össze saját népzenei nyelvezetükkel. Azonban gondosan ügyeltek arra, hogy népzenéjüket annak autentikus formájában megőrizzék.
Említett szintézis az idő folyamán egy teljesen sajátságos zenei megnyilvánulást eredményezett, amit tavalyi táborzáró beszédemben „sepsi stílusnak”, angolul „sepsi style”- nak (ejtsd: „szipszáj sztájl”) aposztrofáltam, viccesen hozzátéve, hogy az utókor zenetörténete így fog rá emlékezni.
Idővel rájöttem, hogy ebben az esetben sem mi találtuk fel a spanyolviaszt, hiszen olyan folyamatról van szó, ami minden esetben az új zenei műfajok megszületésének melegágya.
A jazz születésekor is megfigyelhető volt a különböző népek zenei hagyományainak keveredése.
Sőt, Bartók – aki annak idején gyakran gyűjtött ezen a területen – zenéjének egyik lényeges eleme is a szintézis.
Oláh Kálmán így ír erről:
„Bartók a XX. század elején elindított egy olyan megállíthatatlan folyamatot, amely a XXI. század művészetének legfontosabb törekvése: a különböző népek kultúráinak analízise, és azok művészi szintre emelése. Az újítások mellett ugyanolyan fontos a saját kultúránk, és a legmagasabb szintű klasszikus zenei értékek, hagyományok megőrzése is.
Talán ez a legfontosabb, amiben hasonlóan gondolkodtak és gondolkodnak a jazz legnagyobb egyéniségei. A három kulcsfogalom tehát Bartók zenéjében és a modern jazzben egyaránt: nyitás az ismeretlen zenei kultúrák felé, a hagyományok megőrzése és a szintézisteremtés”
Ezzel kapcsolatban még egy meglepő dologgal találkoztam. Bár mélységesen hiszek a zene egységes nyelvezetében, mégis elcsodálkoztam, amikor a jazztáborban, egyik jazzelmélet csoportos órám után egy népi hegedűs odajött hozzám, és azt mondta: „Tanár úr! Tudja, mire jöttem rá? Amiről maga az előadásában beszélt, az tulajdonképpen a kalotaszegi népzene!” Akkor teljességgel igazolódott az, amiben addig is hittem: a zene egy és megbonthatatlan egysége. „Dunának, Oltnak egy a hangja”
A tábor immár 11. évét töltötte be. Az idő igazolt minket. Az idők folyamán egyre több „jazz-zel fertőzött” zenészpalánta folytatja az utat a budapesti Bartók Béla Konzervatórium és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén.
Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy minden évben olyan lelki és testi táplálékkal – szeretettel és kiváló ételekkel és pálinkákkal – fogadnak minket, ami végképp indokolja, hogy minden évben érdemes Sepsiszentgyörgyre mennünk!
Nagy köszönet a szervezőknek: Lázár-Prezsmer Endrének és a MUKKK Kulturális Egyesületnek, minden támogatónak, tanár kollégáimnak (Kovács Linda, Munkácsy Eszter, Juhász Gábor, Tóth Viktor, Oláh Zoltán, Jeszenszky György), a kedves, lelkes hallgatóknak és mindenkinek, aki eljött a koncertjeinkre!
