JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
Névnaposok – Maja2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.

Hírek

Rozsnyói Péter Trió a BJC-ben, avagy a CAFe Budapest 2017 első jazzeseménye

Néhány héttel ezelőtt kaptam egy levelet, amelyben ez állt: "Szia Laci! Október 6-án, pénteken este lesz a Rozsnyói Péter Trió új anyagának a bemutató koncertje a BJC-ben! Szeretném, ha erről írnál beszámolót! Üdv. Maloschik Robi". Én persze rögtön kaptam az alkalmon, hogy az egyik kedvenc zenészemet láthassam-hallhassam, és tudjak menni a koncertre.

Ha van zenész, akit igazán régóta ismerek és szeretek, akkor az a veszprémi származású zongorista, Rozsnyói Péter. Valószínűleg előbb-utóbb a veszprémi kötődés nélkül is kiszúrtam volna, hogy milyen tehetséges művész, de így a kocka eleve el volt vetve, mivel ott a környéken, ha valami jazz esemény volt, akkor javarészt ő is fellépett valamilyen formában. Ezért is csodálkoztam, hogy nem hallottam hírét, hogy új lemez érkezett volna, vagy készülőben lenne. Persze rögtön kiderült, hogy az "új lemez", amiről szó volt, az a "Pain of an Angel", ami már két éve megjelent anyag. Persze így sem szomorkodtam, mert akad abban a repertoárban bőven, amire lehet támaszkodni.

Mindenképpen érdekes volt figyelni, hogy két év távlatából hogyan reflektálnak saját munkájukra, milyen módosítások kerülnek a zenébe, milyen irányba fogják elvinni a hangsúlyt a dalokkal. Szólhat akármilyen szépen az a stúdiófelvétel, azért a jazz számomra (és szerintem sokak számára) mindig az élőzene műfaja lesz. Talán náluk különösen igaz ez. A zongora sokkal elmélyültebben szól, mintha a lemezt hallgatnám - érződik a kommunikáció, a kölcsönhatás egymással és a közönséggel egyaránt. A balladáknál különösképpen megfigyelhető volt, az egyik lírai szerzemény, a "Heartbeat of a Friend, Who Is No More" egészen új színezetet kapott élőben, miközben látszott rajtuk, hogy Orbán Györggyel együtt kicsit küzdenek az érzelmeikkel, a könnyeikkel: elhunyt társukra és barátjukra, Mohay Andrisra emlékeztek.

Nálam a zongora elsősorban lírai hangszer, a lassabb, érzelmesebb darabokhoz nekem jobban fekszik a hangja, éppen ezért itt is ezek tetszettek jobban: az első lemez címadó dala, az "Autumn Witch" is elhangzott, szintén átdolgozva. Bár tudom, hogy Rozsnyói maga nem szereti ezt a "jazzt Bachosítja" szállóigét, mégis annyira jellegzetes a dallamvilága, az építkezés, a harmóniák, le sem tagadhatná, hogy nagy rajongója a német mesternek. Ugyanakkor, mintha az utóbbi időben kicsit jobban húzna a mainstream jazz felé, ez a koncerten talán picit jobban megfigyelhető volt, mint a két évvel ezelőtti lemezen.

Érdekes volt, hogy még a honlapon is Csörsz Zoltán neve szerepelt, mint az este dobosa, aztán meglepetésre a színpadra már Csízi László jött ki. Nem mondanám, hogy bánom, Laci fantasztikus dobos, akinek szintén régóta szerencsém van követni a játékát, és akire (véleményem szerint) néhány évtized múlva majd az egyik legjobb magyar jazzdobosként fognak tekinteni. Lendületességével, dinamizmusával jól ellenpontozta az elmélyülő, gyakran nyújtott dallamokkal építkező zongorát. Ezen kívül a szólói is fantasztikusak voltak, villámgyors kezei-lábai vannak, és a legváratlanabb ritmusokat is könnyedén képes hozni. Érdekes volt, hogy amennyire ragaszkodtak korábban Mohay Andris játékához, az ő halála után nagyon sok idő eltelt, mire rátaláltak Csörsz Zoltánra, és most Csízi Laci vette át ezt a pozíciót, ehhez képest könnyedén tudott alkalmazkodni, beilleszkedni ebbe a zenei világba.

Orbán György szintén fantasztikus volt, bár ő is rengeteg formációban szerepel, a kezdetek óta együtt zenélnek ők ketten, vele teljes mértékben érződött az összeszokottság, még ha az utóbbi időben kevesebbet is játszottak együtt.

Jó volt együtt látni ezt a remek triót, vadiúj felállásban, ismét a tudásuk legjavát adták. A közönség kétszer is visszatapsolta őket, bár másodszor már csak egy újabb meghajlás erejéig jöttek fel a színpadra - hiába vártam, hogy a "Pop Song" legyen a befejezés, az olyan tipikus jó hangulatú befejező szám. Persze így is kitettek magukért, a szünettel együtt kb. 2 órás koncert végén mindenki elégedetten távozott.


img-0352.JPG


img-0356.JPG


img-0357.JPG


img-0359.JPG


img-0362.JPG


img-0365.JPG


img-0368.JPG


img-0369.JPG


img-0373.JPG


img-0378.JPG


img-0384.JPG


img-0386.JPG

Vissza a hírekhez