13/61, mint nyerőszámok, avagy széttörtek (és életre keltek) az álmok ma este Tatabányán
A tatabányai DzsesSzerdák XIII. évada ma este (2017. október 11.) vette kezdetét a 61. koncerttel. Ami egy nagy tisztelgés a legendás Syrius együttes előtt, mely 47 éve először és akkor utoljára játszotta el Széttört álmok szvitjét. A mai meghívott fellépő a már magának nagy honi népszerűséget kivívó Syrius Legacy együttes volt. Már második olyan CD-jük jelent meg, melyen életre keltik a Syrius zenéit, elsőként az Ördög álarcosbálját, s most a Széttört álmok szvitet. A zenekar tagjai: Benkó Ákos (dob, ének), Fonay Tibor (basszusgitár), Ludányi Tamás (alt- és szopránszaxofon), Vidákovich Izsák (tenorszaxofon, fuvola) és Tempfli Erik (zongora, billentyűs hangszerek).
Az Erkel Ferenc Zeneiskola már számos nagysikerű koncertnek helyt adó terme pár szék híján teljesen megtelt, mire a fent citált, kamaszkorba lépett zenefolyam két fáradhatatlan szervezője, a „kétTamások”: Ludányi Tamás és Pleier Tamás sommás bevezető szavait hallhattuk, majd a pódiumra szólíttatott az öt zenészek, köztük a fiatalabb zenész nemzedék több, igencsak jól csengő nevű, sikeres képviselőjével.
A zenekarvezető Benkó Ákos rövid konferansza után sorban elhangzott a szvit hat darabja, melyet hallható rutinnal, élvezetesen adtak elő. A zenei ív csúcsa – legalábbis számomra – A Vámpír című tétel volt, Benkó Ákos ihletett énekével és Ludányi Tomi (igen, nekünk tatabányaiaknak csak így) gyönyörű szopránszaxofon-szólójával. A szvit, s a közönség zajos tapsa után a SL első CD-jének címadó darabja csendült föl, felettébb élvezetes szaxofonfelelgetéssel. Az álarcosbál megidézését is nagy tapssal köszöntük, ezután (erre fel) az Egy becsületes ember észrevételei című darabban élvezhettük Fonay Tibor basszus futamait. Végül – Ákos szavaival – Veszelinov András dobos emléke előtt tisztelegve játszották el a Psychomania című darabot. A kitartó tapsra – végső ráadásul – eljátszották még a második CD „bonus trackjét” az együttes kedvencét, a Ne sírjatok lányok darabot.
Jó érzés volt számomra a CD dedikáltatása során, hogy mindenik zenésznek volt hozzám – a közönség egy tagjához - egy szerény, kedves és köszönő megjegyzése.
Bár a CD-t már korábbról birtokomban tudhatom (Thanks for MM), élőben még inkább/újfent magával ragadott az 1970-ben a legvidámabb barakkban forradalminak számító hangzás most főnixként feltámadott zenei frissessége, köszönhetően persze a tételeket megszólaltató tehetséges fiatal zenészeknek.
E szvit – szubjektív megítélésem szerint – bizonnyal méltó lett volna a Sydney-i Operaház felavatási ünnepségéhez, hisz egyes vélekedések szerint a múlt század ötvenes évei óta nem létesült szebb épület a földkerekségen. De kies honunkban úttörőbb, zeneiségében egyedi, időt állóbb jazz-rock zenedarab sem…
A DzsesSzerdák novemberi koncertjére „elnöki különítmény”, a BBNQ szállja majd meg a zeneoskola színpadát. Az év utolsó decemberi koncertjére pedig hagyományosan énekesnőt hívtak meg a „kétTamások”: Karos Júlia és együttese fog zenei varázsszőnyeget alánk terítvén elvarázsolni minket.
