JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 29.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

MAKOVICS (AS LEADER)

A hét közepére egy igazi ínyenceknek szóló kínálat szerepelt a Budapest Jazz Club programjai között. A leginkább fúvósként ismert, de a húros és billentyűs hangszerektől sem zavarba jövő Makovics Dénes végre saját, új zenekarával lépett fel. A csupa nagy névből verbuvált szextett bemutatkozó koncertjén a várakozásnak megfelelően a jazz minden szépségét bemutatta. A tenor- és szopránszaxofonon, valamint fuvolán játszó zenekarvezető mellett Pecze Balázs trombitált és szárnykürtözött, Schreck Ferenc harsonán játszott, Cseke Gábor zongorázott, Hárs Viktor bőgőzött és Serei Dániel dobolt.

Makovics Dénes az egyik legsokoldalúbb muzsikusunk. Ózdon 1962-ben született, zenei tanulmányait a miskolci Bartók Béla Konzervatóriumban kezdte klasszikus fuvola szakon, azonban egyre jobban érdeklődött a jazz iránt, így a jazztanszakon folytatta, és a szaxofont választotta főtantárgyként. Budapestre kerülve sikerrel felvételizett a Liszt Ferenc Zeneművészeti (akkor még) Főiskola Jazz Tanszakára, melyet kiváló eredménnyel végzett el, olyannyira, hogy később két évig tanított is a patinás intézményben. Karrierje a 80-as évek végén kezdődött, és a 90-es évek elején kezdett bontakozni. Nem húzott falakat a műfajok között, tagja volt basszusgitárosként (!) Török Ádám zenekarának és a rövid életű Telegram együttesnek, 1993-tól a Pege Quartet szaxofonosa lett, és abban az évben többek között Oláh Kálmán szextettjében is fúvósként kezdett játszani. A Bikini együttes kül-, majd a visszatérés után beltagja lett. 1996-ban megalapította a Toto fiatalon elhunyt legendás dobosa iránti tisztelete jeléül a Jeff Porcaro Emlékzenekart. Porcaro (1954-1992) egyébként 20 évnél hosszabb karrierje során a Toto zenekaron kívül több száz lemezen működött közre, a legjobb stúdiózenészek között tartották számon. A honi zenésztársadalomban Dénes hasonlóan komoly elismerést szerzett, a jazz és a rock nagyágyúi kapkodnak érte, felsorolni nehéz lenne az összest. Legutóbb Egri János fúziós „Drive Stuff” zenekarának tagjaként láthattuk játszani. Mindeközben főállásban előbb a Határőrség zenekarában, majd 1996-tól a Police Band szólamvezető szaxofonosaként keresi kenyerét. Közreműködőként (as sideman) eddig mintegy félszáz lemezen szerepelt a neve, diszkográfiája a Discogs, a világ egyik legjobb lemezismertető oldalán is megtekinthető.


00.jpg


A lemezek hátsó borítóit sajnos kevesen tanulmányozzák, így a nagyközönség csak mostanában kezdi megtanulni nevét. 2014 februárjában végre zenekarvezetőként kapott fellépési lehetőséget a MÜPA színpadán. A „Magic Dialogs” néven hirdetett koncert, majd az azonos című lemez is nagy sikert hozott. Még a koncert előtt főszerkesztőnk, Maloschik Róbert készített vele interjút, mely az azóta ismét saját zenekar nélkül eltelt három évre is magyarázatot ad. „(-) Számomra a komponáláshoz nélkülözhetetlen a csend. Vannak kompozícióim 20 évvel ezelőttről is, de mivel 17 éve egyfolytában turnézom, ráadásul rendőrtiszt is vagyok, nem tudtam elmerülni igazából a komponálásban. Sajnos, már 50 éves elmúltam, ezért úgy éreztem, lépnem kell. Kb. 4 éve kezdtem el foglalkozni az ötletekkel és a felvételekkel. Vannak dalok, melyek 10 perc alatt születtek pillanatnyi benyomások hatására, a melódia érzékemre támaszkodva. Azonban vannak olyanok, amikkel heteket, hónapokat foglalkoztam. A dalok az elmúlt 20 év termékei, de a fele az utolsó 4-5 évben készült. Az ihletet gyerekkori emlékeimből, az eltelt 40 év zenéiből és a szerelemből is merítettem.”

Makovics Dénes azóta az 55. évébe lépett, így talán ismét úgy gondolta, hogy lépnie kell. A turnék közepette sikerült egy hasonlóan elfoglalt, kiváló zenészekből álló zenekart összehoznia, és a szűkös próbalehetőségek ellenére összehangolnia. All Stars zenekar jött össze, hiszen Pecze Balázs trombitán és szárnykürtön, Schreck Ferenc harsonán játszott, Cseke Gábor zongorázott, Hárs Viktor bőgőzött és Serei Dániel dobolt. Egyszerűsítve BJO (négyötöd)-MAO (együtöd) vegyes válogatottként is nevezhetném a formációt, de mindegyikük még számos felállásban szerepel a nagyzenekarokon kívül.

A koncert első részében Wayne Shorter Bud Powell-nek írt „This is for Albert” című számával kezdtek, majd Makovics saját szerzeményei, a European Real Book-ba, a legjobb európai jazz kompozíciók közé beválasztott „Sunset”, a John McLaughlin előtt tisztelgő „Song for John”, végül az „Endless Fifth” került sorra.

A második részben elsőként Mullgrew Miller, az 57 évesen szívrohamban elhunyt zongorista fenomén „Second Thoghts” című száma, ezt követően Ron Carter szerzeménye, az „Eighty One” hangzott el. Utolsóként Cannonball Adderley 1962-es, brazil zenészekkel készített „Cannonball’s Bossa Nova” című lemezéről ismert „Sambop” lett tervezve, melyben Serei Dani bemutatta, hogy az eredeti felvételen szereplő (később a Weather Report-ban is megfordult) Dom Um Romao-hoz hasonlóan, ütők nélkül, puszta kézzel is remek dobszólót tud levágni, így az ováció ráadást követelt. A ráadásban Michael Brecker kompozíciója, a „Suspone” lett a búcsúszám.

Klasszikus szextett felálláshoz méltó vérpezsdítő hard bop zenét kaptunk. A nagy elődök hagyatékából leginkább Art Blakey hatását éreztem, nyilván a Mullgrew Milller szám felkonferálásakor Miller Messengers-es korszákat emelte ki Makovics Dénes is. De hard bop gyökereket tiszteletben tartva, finoman átúsztak McLaughlin fúziós időket hozó világába, és a latin ritmusok behozatala is üdítőleg hatott. Nagyon gondosan, finom ízléssel szerkesztett műsort élvezhettünk végig, a kiváló zenészek pedig remek szólókkal fűszerezték mindezt.

A bemutatkozás hihetetlenül sikeres lett, ezek után bizakodva várjuk a „mágikus beszélgetések” folytatását és egy új Makovics „as leader” lemez megjelenését!


01.jpg


02.jpg


03.jpg


04.jpg


05.jpg


06.jpg


07.jpg


08.jpg


09.jpg


10.jpg


11.jpg


12.jpg


13.jpg


14.jpg


15.jpg


16.jpg


Vissza a hírekhez