MEGŐRIZVE AZ ÜNNEP JELLEGÉT
Karácsony második napján újra beindult az élet a Budapest Jazz Clubban. A keddi kínálatban a Gáspár Károly Trio ezúttal két sztárvendéggel kiegészülve lépett fel. Pocsai Kriszta már többször énekelt Karcsiékkal, együttműködése ezzel a formációval minden bizonnyal hasonlóan sikeres lesz, mint Bágyi Balázs „New Quartet”-jével. A Németországban élő szaxofonos legendánk, az Ünnepekre hazalátogató Németh János sem cseppent ismeretlen közegbe, hiszen debütáló lemezén Gáspár Karcsi és Horváth Balázs is játszott zenekarában.
A Karácsony nálunk hagyományosan családi ünnep maradt, a bulizósabb angolszász szokások nem vették át a hatalmat az ünnep meghittsége felett. A második napra azonban elfogynak a családi programok, az otthon melegéből jólesik kimozdulni, és az üres utcák újra egyre népesebbé válnak. Karácsony utolsó óráit szerencsére sokan akarták a jazz bűvöletében tölteni. A Budapest Jazz Club ajtajára már a nyolcórás koncertkezdés előtt félórával is kitehették a „megtelt” táblát, az összes jegy elfogyott.
Teltház, és mint később bebizonyosodott, igazi jazzközönség előtt kezdett a trió. A névadó-alapító, zenekarvezető, zeneszerző, zongorista valamint rádió műsorvezető és lemezkritikus Gáspár Károly mellett szokás szerint Horváth Balázs bőgőzött, de a doboknál a lebetegedett Varga Bendegúz helyére Gyárfás Attila ugrott be. A fiatal dobos nem maradt „kívülálló”, kitűnően illeszkedett a nála mindössze 15 évvel idősebb Gáspár-Horváth kettőshöz, mert a koncert gerincét nem a közös nyelvként használt standard feldolgozások adták, hanem a trió tavaly megjelent „The Outsider” című lemezéről a névadó-alapító, zenekarvezető, zeneszerző, zongorista valamint rádió műsorvezető és lemezkritikus Gáspár Károly szerzeményei. Bár az elsőként elhangzott „Ramblin’ Heart” nem található a lemezen, úgy látszik Karcsi szíve még nem kóborolt akkor, de a következő, a „Medicinal Spring” már egyik fontos darabja a korongnak, mint ahogy az ott első számként szereplő, itt harmadikként játszott „The Last Chance” is. Ehhez egyébként utólag, a színre lépő Pocsai Kriszta írt szöveget, és az új verziót természetesen ezen a koncerten már az ő énekével hallhattuk. Németh János is csatlakozott a társasághoz, Kriszta konferálta fel a Lester Young által jegyzett soron következő számot. A később több feldolgozást megélt „Lester Leaps In”, eredetileg Count Basie „Kansas City Seven” zenekarának 1939-ben rögzített 78-as fordulatú bakelit lemezén jelent meg. Felkaptam a fejem, mikor kedvelt énekesnőm szóba hozta Sonny Rollins „Oleo”–ját, és valami számomra titokzatos „oleo körről” beszélt. Bevallom, nem értettem, már azon morfondíroztam, hogy kik lehetnek a rejtélyes társaság tagjai, de újabb összeesküvés elméletek gyártása helyett, a szünetben megkérdeztem tőle, mi is ez a kör. Kriszta nagyon kedvesen elmagyarázta a lényeget. Mivel úgy gondoltam, hogy értetlenségemmel nem voltam egyedül a nézőtéren, megosztom a hallottakat, elsősorban a szintén nem zenész olvasóimmal. Tehát, a „Lester Leaps In” akkordmenete több száz jazz számhoz hasonlóan, George Gershwin "I Got Rhythm” akkordmenetére alapul. Ebben két különböző rész van, mégpedig a „verse” (A-rész), és a „bridge” (B-rész). A szerkezet képlete: verse 1, verse 2, bridge, verse 3. A verse részek egyformák, csak a szövegük változik, és esetleg az utolsó két ütem. Az AABA forma gyakori jazz szerkezet, ami elsősorban a századfordulótól a rock and roll megjelenéséig volt divatos a populáris zenében. Jó példa az AABA formára az „Anthropology” Charlie Parker-től, de talán az egyik legismertebb Sonny Rollins "Oleo" című száma. A szakirodalomban az úgynevezett "rhythm change"-ről beszélünk, mely kötött, sémaszerű harmóniasorral rendelkezik, és ezt "öltöztetik" fel a szerzők témával. A "rhythm change" helyett az "oleo kör" kifejezés terjedt el a magyar jazz berkekben.
A szünetben tanultak felidézése után, folytatom az első rész krónikáját, mivel Lester „beugrását” még két szám követte. Gáspár Karcsi gondolt egyet, és felborítva az eredetileg tervezett sorrendet, a második részből az első végére hozta Bernice Petkere 1933-ban írt „Close Your Eyes” című örökzöldjét. Jómagam, amikor zenét hallgatok otthonomban barátaimmal, a szemeket fürkészve, az addigi reakciókat felmérve hasonló gaztettekre vagyok képes, de improvizatív döntéseim eddig (legtöbb esetben) sikert arattak. Az itteni hangulatot felmérve, Karcsi döntése is jónak bizonyult, a lírai betét után bombaként robbant a „Let It Snow!”, Jule Styne és Sammy Cahn 1945-ben, Hollywoodban, rekord hőségben írt hóra váró (karácsonyi) dala.
A második részben ismét hazai vizekre eveztek, elsőként a „The Outsider” második száma, a Gáspár Karcsi komponálta „Moment from Our Love” balladát játszották, majd Németh János ugyancsak tavaly megjelent „Exodus” című lemezéről a „Black Mirror”, és a „Travellers” hangzott el, mindkettő az Offenbach am Main városkában tanító szaxofon professzor szerzeménye, aki a következő számban rövid pihenőt kapott. Az „Alone in the Rain” eredeti verziója Gáspár Karcsi lemezén hallható, most Pocsai Kriszta jóvoltából szöveget is kapott, így az új, énekes változatát hallhattuk. A gyönyörű dallamok hatására párásodtak a szemek, de mielőtt teljesen körvonalazódott volna képzeletünkben az esőben egyedül, sőt valószínűleg esernyő nélkül bolyongó Karcsi, újra vidám téma, a „Santa Claus Is Coming to Town” következett, és a visszatérő Németh Jancsival teljes létszámú zenekar fergeteges szólóit, no meg Pocsai Kriszta vidámsággal teli énekét hallgatva mégsem zokogással zárult az este.
Az öt muzsikus csodálatos ajándékot hozott. Elkerülve a karácsonyi koncertek többségének giccses, negédes máztól csöpögő rémisztő hakni világát, az ünnep valódi üzenetét kaptuk tőlük, jazzben fogalmazva.