Haraszti Ádám Projekt (Jazz Kocsma, Szeged, február 26.)
Van egy nagyon hangulatos kis hely Szegeden, a Kálmány Lajos utcában, amely 1992 óta az alternatív zenék otthona, és nem mellesleg baráti beszélgetések lebonyolítására is alkalmas.
Van egy nagyon hangulatos kis hely Szegeden, a Kálmány Lajos utcában, amely 1992 óta az alternatív zenék otthona, és nem mellesleg baráti beszélgetések lebonyolítására is alkalmas.
2018. február 6-án töltötte be a 75. életévét a világjáró zongorista. A születésnapi riport negyedik, befejező része következik. A nyolcvanas éveknél tartottunk.
A JazzKarc egy hetente jelentkező magazin, mely a Karc FM 105,9 rádión hallható péntekenként, este nyolc órától, majd éjféltől kerül ismétlésre. A 2016 májusában indult műsorfolyam szerkesztő-műsorvezetője jómagam vagyok -tehát Gáspár Károly-, és Maloschik főszerkesztő úrnak köszönhetően, januártól itt, a jazzma.hu-n is lehetőségem van ajánlani kedves Olvasóinknak az aktuális adást!
Ezen a napon
Február elsején kezdett sorozatunkban bemutatom Önöknek az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál jazzista szereplőit, fellépési időrendben! Persze legtöbbjüket olvasóink már évek óta jól ismerik…
A „Világsztárok a Budapest Jazz Clubban” sorozat idei első fellépője, a Ramón Valle Trio vasárnap este két egymást követő koncertet adott. A hétórakor kezdődött koncertről már olvashatták Márton Attila időjárás jelentéssel kombinált beszámolóját, jómagam a második, kilencórás kezdésű eseményeit foglalom össze.
A V4 Jazz Fesztivál múlt pénteki fellépői - a Lengyel Intézet támogatásával - a basszusgitáros Krzysztof Ścierański és a vibrafonos Bernard Maseli voltak.
A Heti Jazz egy heti rendszerességgel jelentkező beszélgetős műsor sok zenével, a Heti TV-ben. Minden kedden 21:25-kor kerül adásba, csütörtökön 21:45-kor és pénteken 17:15-kor ismétlik.
Ezen a napon
Február elsején kezdett sorozatunkban bemutatom Önöknek az idei Budapesti
Tavaszi Fesztivál jazzista szereplőit, fellépési időrendben! Persze legtöbbjüket olvasóink már évek óta jól ismerik…
Bevallom, hogy azon ritka (hívatásos) jazzrajongók közé tartozom, akik „élőben” még nem látták Ramón Valle-t, pedig ő (is) többé-kevésbé hazánkfiának számít. Ramón ugyanis a rendkívül népszerű – nálunk jó régen letelepedett – kubai énekesnő, Elsa Valle bátyja és ilymódon Winand Gábor sógora. Többször fellépett már nálunk, és évek óta birtokomban van a „Fabulas” című magyar (BMC Records) album, amelyen ő is játszik. Szóval már találkozhattunk volna… De azt nem is gondoltam, amikor a koncertre indultam, hogy mindjárt egy újabb lemezbemutató koncerten ismerhetem meg a trió játékát.
Ehud Ettun (ISR) szerintem a világ legjobb bőgősei közé tartozik. Ezt kétféleképpen is ellenőrizheti bárki: meghallgatja (mondjuk az interneten), vagy megnézi a névsort kikkel muzsikált, kik választották partnerül (Danilo Perez például az iFben is megfordult világsztárok közül), vagy egyszerűen megkérdezi Gyárfás István Gyafi-t.
A sorozat kezdetén már megírtam, hogy milyen akadályokon kellett „átszökkennem” ahhoz, hogy végül is 1995. január 23-án elindulhasson a „Jazz at the Marble Hall”, magyarul „Jazz a Márványteremben” sorozatom. Az alapkoncepció az volt, hogy ezek a hétfői estek 7 órakor kezdődnek, hogy 10-re, a tapsok/ráadások miatt maximum fél 11-re befejeződhessenek.
Az est nyitányául jazztörténeti sorozatot hallhatunk magyar jazzmuzsikusok előadásában, majd a második részben (Mester és Tanítványa) a jazztanszak egyik tanára mutatja be legkedvesebb tanítványát, végül a harmadik részben egy olyan fiatal együttest ajánlok a közönség figyelmébe, akik szerintem nagyobb figyelmet érdemelnének.
Az 1995 és 2009 között elhangzott közel ötszáz koncertet rögzítettük, majd pár héttel később „Éjszakai jazzklub” sorozatomban valamennyiből műsort készítettem, ami el is hangzott a Bartók Rádióban.
Ezen a napon
Február elsején kezdett sorozatunkban bemutatom Önöknek az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál jazzista szereplőit, fellépési időrendben! Persze legtöbbjüket olvasóink már évek óta jól ismerik…
A Magyar Jazz Szövetség Vezetősége 2015-ben megalapította a Jazz Mecénás Díjat.
Miles Davis teljesen külön kategória, ezzel gondolom mindenki egyetért. Könyvek tucatjait írták róla, "tribute" lemezek készültek és koncertek ezrei mentek le, olyanokkal, akik játszottak Miles-szal, és olyanokkal is, akiknek nem adatott meg ez a kitüntetés, de tisztelik, és zenei hatása alatt állnak (és van egyáltalán olyan jazz-zenész, aki nem áll a hatása alatt?). A "Miles Alumni" hadsereg (azok a ma is aktív zenészek, akik, valamikor, valamilyen formában játszottak Miles-szal) több száz főt számlálhat.
Ezen a napon
Csütörtökön a főképp az európai jazz alternatív vonulataira szakosodott Opus Jazz Club színpadán rendhagyó módon egy amerikai világsztár lépett fel kvartettjével. A Miguel Zenón Quartet az e hónapban kezdte hosszú európai turnéját, és a klub másfél évvel ezelőtt indított szervező munkájának köszönhetően Prága után Budapestre is ellátogatott. Másodjára látogatott fővárosunkba, hét éve a régi BJC-ben lépett fel ugyanezzel a kvartettel, ezért a címet adó „Üdvözlünk újra” köszöntés spanyol nyelvterületen használatos megfelelője. Zenón még a vitathatatlan világsztár mezőnyben is a szűk elithez tartozik, 2010-ben még a feltörekvő tehetségek között találták az év legjobb altszaxofonosának a Down Beat kritikusai, de azóta a „felnőtt mezőnyben” is állandóan dobogós helyet kapott a „Critics Poll” listákon, sőt még a világ legrangosabb jazzmagazinjának a címlapjára is felkerült. Mindezt egy olyan mezőnyben érte el, ahol rendszerint Kenny Garrett, Rudresh Mahanthappa, Phil Woods (+), sőt a még mindig aktív Lee Konitz alkotja az élbolyt. Európai körútjára nem turnézenekarral érkezett, így legújabb, „Típico” című lemezét az immár tíz éve azonos összeállítású kvartett előadásában mutatta be. Amerikai világsztárról és zenekaráról írok beszámolómban, noha az altszaxofonos zenekarvezető és a dobos Puerto Rico-ban, a zongorista Venezuelában, a bőgős Ausztriában született, azonban már jó ideje az Egyesült Államokban élnek, és identitásukat megőrizve is, amerikaiaknak számítanak. Zenón vezetésével Luis Perdomo, Hans Glawischnig és Henry Cole a francia légitársaság sztrájkja miatt vonattal érkezett Prágából Budapestre, de játékukban nyoma sem volt a hosszúra nyúlt út okozta fáradalmaknak. Persze jó kondícióban kell lenniük, mert a turné alatt minden este fellépnek, tőlünk Drezdába repültek, majd Németország több városába látogatnak, és hónap végén Karlsruhe-ből térnek majd vissza, az Egyesült Államokba.
Néhány héttel ezelőtt bevonultunk a Zeneakadémia hangkísérleti laboratóriumába. Kipróbáltuk, hogy miként működhet együtt egy szabadzenész (Grencsó István), egy elektronikus zenét és zeneszerzést tanító egyetemi tanár (Bolcsó Bálint), és egy alternatív színháztól, a filmeken át, a kortárs operáig játszó/mozgó színész (Szalontay Tünde).
A dolog igen erősen hatott ránk. A nem mindennapi élményt most szeretnénk megosztani veletek.