Tálas Áron Trió és Mike Moreno (2018.02.01.)
A MÜPA által szervezett Jazz Showcase 2018 első napjának főszereplője a Fesztivál Színház pódiumán a Tálas Áron Trió és az amerikai vendégművész, Mike Moreno gitáros volt.
Áron szavait idézve, tulajdonképpen lemezbemutató koncert volt, az elhangzott szerzemények jelentős részét a BMC kiadó gondozásában hamarosan megjelenő „Little Beggar” című CD tartalmazza. Ezt a koncert végén meg is vásárolhattuk. (Én így is tettem.)
A telt házas koncerten a trió kezdett, Tálas Áron zongorán, Barcza Horváth József bőgőn, és Gyárfás Attila dobon játszott. Az első fél órás blokkban az új CD néhány számát ismerhettük meg, elhangzott a „Ke-Bop”, a „Chicken Run”, a „Little Beggar”, és a húszas éveket idéző, parodisztikus „Cheese Gig”.
Áron konferálás közben többször megköszönte a közönség nagyszámú jelenlétét, és szemmel láthatóan jól esett neki a jelentős érdeklődés. Az igazság az, hogy nekünk, nézőknek is jól esett a trió játéka. A bevezető blokk után színpadra lépett az est vendége, Mike Moreno.
(A jegyemet már tavaly megvásároltam, és mint látható, akkor a MÜPA még Lage Lund gitárost szerette volna Áron mellé...)
A gitáros egy rövid technikai szünet után – mialatt halkan megjegyezte, hogy lehet, hogy unplugged koncert lesz – teljesen harcképes állapotba került. Moreno a Down Beat magazin szerint „a mai jazz egyik legimpozánsabb gitárosa”, és Pat Metheny is többször méltatta a játékát. Idén lesz 40 éves, játékára leginkább az említett Metheny és Bill Frisell voltak hatással.
A trió kvartetté alakulásával valami megváltozott a teremben. Elképesztő élet költözött az áramló zenébe. Nem vagyok zenész, és soha nem játszottam semmilyen hangszeren, de úgy éreztem, mintha Áron és Mike már 100 éve együtt játszanának. Többször láttam a már emlegetett Metheny-t és Lyle Mays zongoristát együtt zenélni, valahogy ez jutott eszembe a tegnapi koncerten. Áron elmondta, hogy a saját és Moreno szerzeményeiből válogatott, de nem biztos, hogy észre fogjuk venni a különbséget közöttük. Ez tényleg így volt, homogén, lendületes, dallamos, profi zenét kaptunk, hol (egy kicsit amerikai) swinges lüktetéssel, hol egy kicsit népzenei (magyaros) háttérrel. Az utolsó fél órában (bár a koncert végén haza kellett autóznom Szegedre) abban reménykedtem, hogy még órákig fog tartani. D ezt a MÜPA nyitva tartása nem tette lehetővé. Így aztán egy ráadás számot még kiharcoltunk, de vége lett az aznapi csodának, be kell érnünk egyelőre Áron két saját CD-jével, és Moreno sajátjaival.
Nem szabad megfeledkezni a kvartett két másik tagjáról sem. Barcza Horváth József a szokásos profi teljesítményét nyújtotta, régi harcos, több formációban bizonyított már. Gyárfás Attila elképesztőt produkált, minden számban, legyen az ballada, vagy swing, teljes biztonsággal hozta az ütemet, szerényen a háttérben (egyetlen rövid szólója volt a vége felé), mégis hatalmas tudást tükrözve játszott.
Nem akarok nagy szavakat használni…ja, de mégis…ez világszínvonalú produkció volt. Moreno biztos szívesen magával vinné tegnapi zenésztársait.
Fotó: Pályi Zsófia
