JazzMa - Hírek - "Mit iszol, Öcsi?" - Exkluzív interjú Csík Gusztávval

"Mit iszol, Öcsi?" - Exkluzív interjú Csík Gusztávval - 4/2. rész

2018. február 13., Dr. Nagy Sándor

2018. február 6-án töltötte be a 75. életévét a világjáró zongorista. A születésnapi riport második része következik. A visszaemlékezésben a hatvanas évek közepénél tartottunk.

1966.

Ali hívott, hogy megyünk szeptemberben Stockholmba, a fesztiválra. Erre én: " És addig mit eszünk, mit csinálunk?" Őt ez nem érdekelte...

Neki biztosabb volt az egzisztenciája?

Nem! Ő teljesen megszállott volt.

Aztán később szerintem a füst mérgezte meg, tüdőrákja lett. Pedig nem ivott, nem dohányzott...

Majd június 19-én felléptünk a Recklinghausen-i fesztiválon. De nem volt egyszerű akkor a papírokat nyugatra elintézni: útlevél, vízum, Interkoncert.

Utána viszont szenzációs volt, hogy a fesztiválon a Doldinger Quartet mellett a Pege Quartet is játszhatott! Ali azt mondta: "Gyerekek! Egy refrén improvizáció - és kész!" Tudod, a fiatalok nem mindig akarják abbahagyni...

Nyomják föl-le...

Ez van ma is! Szóval: egy refrén. "Rátok senki nem kíváncsi, csak én!" Ilyen volt Ali - de ez nem baj! Mi már akkor tudtuk, hogy így jobb.

Aztán Kölnben volt még egy rádiófelvétel, jó pénzért. Utána mondtuk Alinak: "Mi nem megyünk haza!" Erre ő: "Micsoda, hát együtt jöttünk - együtt is megyünk haza!" Én viszont Dezsővel Frankfurtba készültem.

"Felhívom a Koncertirodát!" Akkor nem lehetett kint maradni, ha lejárt a szerződés - haza kellett jönni. Fel akartam hívni az irodát, Sásdi Lilit - sose felejtem el ezeket a neveket... - hogy maradni szeretnénk. Erre Ali: "Ne hívd, már megengedték!"

Holéczy intézte, hogy egy frankfurti bárban játszhassunk. Trióval: zongora, szax, dob - bőgő nem volt.

Standard-eket?

Hát, nem... Egy olasz trió muzsikált előttünk, úgy énekeltek, mint a pacsirták! Kommerciális zenét játszottak.

Azt lehet jól is - meg nem...

Pontosan! Mi aztán belekezdtünk, az énekhez erősítő kellett. Állva játszottunk, mindent elkövettünk. Végül én már hat hónap után felmondtam és hazajöttem '67 szeptemberében. Dezső soha nem jött haza, elment Amerikába.

Miskolcra mentem vissza egy "velem nyitó" kocsmába zongorázni.

Miskolc volt az alap?

Hát, a család...

Hogyan viselték a sok távollétet?

Nem volt más... Turné közben kijött a feleségem, gyerekkel nem lehetett. Együtt nem... Amíg fiatal vagy, minden olajozottan megy. Már nem is tudom, hogy hogyan tudtuk ezt végigcsinálni!

Voltak akkor beidegződött ötleteim: például, hogy csak egyedül akarok játszani, zenekarban nem. 24 éves koromban 8 órakor kezdtem, beültem a zongorához - és mindenki engem nézett! Nem volt könnyű - azelőtt, a zenekarral megoszlott a figyelem. Horgolt terítős kis asztalok, félhomály.

Azt kérdezték: "Mit iszol, Öcsi?" Mondtam: "Rumot!" Megittam egy este ötöt-hatot.

Oldódott a feszültség...

Igen. Aztán szerencsém volt. '68 januárjában jött egy távirat - akkor még volt olyan -, hogy menjek ki Svédországba, a Horváth Sándor Sextet-be játszani. Az ő felesége volt Mátrai Zsuzsa. Nagyon híres zenekar volt, időszerű repertoárral. Beatles, "No Milk Today" - és így tovább. Kimentem és sokáig velük játszottam. "Mindenkit" kísértünk Koncz Zsuzsától Szécsi

Pálig.

Énekelni egyikük sem nagyon tud(ott) - már elnézést...

Mihez képest? Ezeknek az embereknek volt kisugárzásuk! A mostani fiatalok jobban énekelnek - csak nincs kisugárzásuk. A "régiek" nem minket hatottak meg, hanem a munkásosztályt. Ez nagyon nagy dolog! Ma már így gondolom.

Kovács Kati azért tud énekelni is...

Az egyetlen közülük... A (volt) férjét, Koncz Tibit Miskolcról ismertem. Jó zongorista volt.

Aztán felköltöztünk Pestre, de volt egy lakásunk Miskolcon is. Budapestre nem költözhettél akkor csak úgy: öt év bejelentkezés kellett. Ezek félelmetes dolgok voltak, közben valahogy egzisztálni kellett, megkapaszkodni.

Most meg hihetetlen a szabadság...

Igen. Menj ki, próbáld meg! Ja, hogy gyenge vagy? Pénzt is adjanak a határon, hogy jól érezd magad Bécsben? Na ja...

Utána megint Kertész Kornél jött a képbe: '73 szeptemberétől az OSZK Stúdióban tanítottam. Ez nagy dolog volt, a fizetés majdnem semmi, 2.800 Ft. És alig volt hol játszani. A Rádióba Kiss Imre szerződtetett, a Marcibányi téren léptünk fel.

Az Interbrass együttest láttam ott, akkor ismerkedtem a jazz-zel...

Közben kimentem a nyári szünetben Svájcba. Hoztam haza egy orgonát és egy Fender-zongorát. Érdekes volt, kijöttek megnézni a vámnál. "Kérem, hát két darabot nem lehet behozni!" Erre én: "Ez két különböző hangszer!"

"Hát nem, ez két zongora. 80 ezret kell fizetni!" Akkor az nagyon nagy pénz volt. Méregbe gurultam: "Igen? Akkor fogom, és a harmadik emeletről kidobom!" "Na, jól van, holnap jöjjön be az irodába!" Megint papírok, várakozás - soha nem felejtem el. Aztán ráírták, hogy vámmentes.

Utána a IX. kerületben, a Balázs Béla utca 13-ban laktunk. Tanácsi lakásban, havi 250 Ft-ért. Nekünk, vidékieknek minden új volt.

Hihetetlen, hogy mindenre így emlékszel!

Igen. Szóval elkezdtem tanítani. Majd '75-ben vettük fel a "Csík Gusztáv és együttese" című lemezt, amit '77-ben adtak ki.

Jávori dobolt, Fogarasi orgonált, Berkes Balázs basszusgitározott.

Az volt az első - meg az utolsó lemezem Magyarországon...

Őszinte leszek: szerintem nem az igazi...

Hát... Nem tudom, hogy mikor hallottad?

Tegnap!

Tényleg?

Igen, mondtam, hogy készültem...

Az fúziós zene, jazz-rock. Ahhoz képest... A mai hasonlók sem jobbak.

Ez igaz!

Nem jobbak - a felvétel-technika lehetne jobb. Mikor ilyesmit játszottunk az Építőkben '75-'76-'77-ben - soha nem felejtem el - mondtam, hogy mostmár elegem van ebből, hogy (dúdolja, dobolja) - mindig ugyanaz!

De ennek volt sikere. "Játsszunk egy rendes swinget!" - mondtam.

Elkezdtük - és csak néztek... Hát ez mi? Nem értették!

Azért a lemezen sok szín van, mint a szivárványban.

Meg rajta a "Babaszerenád" is...

Az mindegyiken... A kis Szakcsi, a Béluska mondta: "Guszti bácsi, mindegyik más!" Igen.

Ő a lányom párja, legutóbb a BJC-ben nagyon jól zongorázott!

Beszéljünk a dobosokról!

Akikkel játszottam mind a Peterson zenekarában voltak! Ed Thigpen, Bobby Durham...