Pocsai Kriszta-Schneider Zoltán Duó!

Sok opció van arra, hogy ki-mire adja fel az életét. Az, hogy valaki zenész lesz, nem gondolom, hogy a legkönnyebbek közé tartozik. Viszont van olyan helyzet, amikor nincs túl nagy választási lehetőség, úgy értem “ …a tehetség kötelez! “ Liszt Ferenc szavaival élve.

Az a természetesség, ahogyan  Pocsai Kriszta énekel, talán nem is hagy bennünk kérdéseket afelől, hogy az Ő esetében ez így van-e.

Egyáltalán nem könnyű egy adott helyen rendszeresen zenélni, néha harminc, néha öt embernek.

Néha olyanoknak, akik a zene miatt jöttek, néha pedig olyanoknak, akik csak beszélgetni.

De akármekkora is a közönség, ebben a műfajban megvan az a fajta magányosság és egyben közvetlenség, amiből mindenkinek éreznie kell valamit.

Nem véletlen, hogy a “legnagyobbak” elmondása szerint Ők is így tanultak meg igazán zenélni.

Szóval Pocsai Kriszta és Schneider Zoltán a legnagyobb profizmussal és kedvességgel töltötték meg az estét.

Herbie Hancock-tól (Butterfly), Emily King-en és Nick Hakim-on keresztül Schneider Zoltán saját szerzeményeit is hallhattuk.

A zenében az a jó, hogy bárhol  és bárki előtt is hangzik el, a jelentősége ugyan úgy megmarad. Ha ezt elfelejtjük, akkor valószínűleg értelmét veszti.

Egyébként meg nem lenne igazságos, ha csak a saját szerzeményeit játszhatná az ember, hiszen annyira sok jó szám született már.

(Azt csak én árulom el, hogy amikor reggel felhívtam Emmát, hogy hol van már a beszámoló, akkor nekem áradozott, hogy milyen jó koncert volt a tegnap esti. És hogy őt mennyire magával ragadta a hangulat és Kriszta kisugárzása! Hogy ezt miért nem írta bele, azt nem tudom… - A szerk.)

Köszönjük a fotókat Hoffman "Hofi" Györgynek, az iF Café tulajdonos-program igazgatójának!

Gyakornokunk Emma (a cikk szerzője) a koncert után kedélyesen beszélget Krisztával