Szakmai díjak és Máté Péter
Vasárnap délelőtt fél tizenkettőtől délután fél háromig tartotta a Magyar Jazz Szövetség éves rendes közgyűlését a Budapest Jazz Clubban. Bágyi Balázs elnök a jogszabályoknak megfelelően ismertette az ilyenkor szokásos napirendi pontokat.
Az elnöki beszámoló után az elnökségi tagok sorjában beszámoltak szakterületükön végzett munkájukról, és a 2017. év rendezvényeiről, valamint tájékoztatás hangzott el az ez évi tervezett rendezvényekről.
A szorgos háttérmunkás: Edelényi Szilva (a Magyar Jazz Szövetség ügyvezető titkára)
Újabb beszámolók következtek, az előző év pénzügyi és számviteli beszámolója, és beszámolójának megvitatása és elfogadása, majd a 2018. évi költségvetésének megvitatása és elfogadása.
Balról jobbra a Magyar Jazz Szövetség elnösége:
Zsoldos Béla (alelnök), Elek István, Kollmann Gábor (alelnök), Pintér Zoltán,Gayer Ferenc, Bordás József, Bágyi Balázs (elnök)
Gördülékenyen haladt a közgyűlés az eredetileg rövidre szánt beszámolóm olvasók számára egyetlen érdekes napirendi pontja, a szakmai díjak adományozása felé, már csak az Ellenőrző Bizottság éves beszámolójának megvitatása és elfogadása volt hátra. Azonban mielőtt kezdetét vette volna ez az értekezés, a korábban elhangzott elnöki beszámoló egyik pontjához intézett kérdés élénk vitát váltott ki, az EMMIúj díja kavarta hullámok sajnos más érdekességeket is hoztak.
Bágyi Balázs beszámolójában elégedetten nyugtázta, hogy a fiatalok útnak indítása, segítése pályájuk kezdetén szervezetten folyik, felkészítő táborokat, sok megmérettetési lehetőséget, és ezek győzteseinek nagyszerű koncertlehetőségeket biztosítanak. A legfőbb tennivaló ebben az évben, természetesen a fiatal tehetségeknek adott támogatások és lehetőségek szinten tartása mellett, a 30-tól 60 évesig, a középkorosztályhoz tartozó, már bizonyított, legtöbb estben már nemzetközi elismerést kivívott zenészgeneráció helyzetének javítása, több koncertlehetőség biztosítása. (Valóban az ő élethelyzetükön kéne javítani, jegyeztem meg magamban…) Örömmel adta hírül, hogy az állami kitüntetések közé az illetékes minisztérium egy új díjat hozott létre, a könnyűzene és jazz területén szerzett kiemelkedő előadóművészi tevékenységért adományozható állami kitüntetést, a Máté Péter-díjat. A díjat évente, március 15-én, három személy kaphatja, közülük egyet az EMMI ígérete szerint a Szövetség delegálhat, így évente lehet kitüntetettje a műfajnak. Mivel a zenészeknek adományozható díjak közül, a komoly elismerésnek számító Liszt Ferenc- és az Erkel Ferenc-díjat a felterjesztő bizottságban lévő klasszikus zenész túlsúly miatt eddig, főleg az utóbb említett díj esetében, a jazz reprezentánsainak igen ritkán ítélték oda.
No, itt azért kissé gyanakodni kezdtem, és hazaérve az internet segítségével frissítettem emlékezetemet. Az 1952-ben alapított Erkel Ferenc-díjat valóban kevesen kapták a műfajból, 2015-ben Márkus Tibor, jóval előbb, 2003-ban Binder Károly, valamint elsőként, 1974-ben természetesen Gonda János. Az ugyancsak 1952-ben létrehozott Liszt Ferenc-díj kitüntetettjei között sem találunk az első évtizedekben jazz zenészt, de mint tudjuk a jazz az ötvenes években tiltott műfaj volt, ráadásul hazai művelői nagy része vagy a háború áldozataivá vált, vagy időben elmenekült az országból. A hatvanas években ugyan a feltámadó jazz a tűrt kategóriába csúszott át, de állami elismerésről, kitüntetésről senki sem álmodott. 1978-ban Pege Aladár kapta elsőként meg a Liszt Ferenc-díjat, öt évre rá, 1983-ban Szabados György részesült az elismerésben. 1984-ben Benkó Sándor, 1987-ben Szakcsi Lakatos Béla, majd egy hosszabb szünet után 1991-ben Dés László vehette át a díjat. Úgy látszott beindul a szekér, még ha döcögve is, de újabb jazz díjazottra 2003-ig kellett várnunk. László Attila nyitotta a sort az új évezredben, 2005-ben jött Snétberger Ferenc, majd utána évente találkozhattunk díjazott jazz zenésszel. 2006-ban Oláh Kálmán, majd Dresch Mihály, Babos Gyula, Fekete-Kovács Kornél, Csepregi Gyula, Kőszegi Imre, Borbély Mihály, Zsoldos Béla, Berkes Balázs, egy év szünet után, 2016-ban Csík Gusztáv, és végül tavaly Szalóki Ági (tudom, határeset jazz szempontból, de hát ez egy nyitott műfaj) lett Liszt-díjas. Még ha pótolni való van is, lehet, hogy a jazz iránt elfogultan én is tudnék listát írni, ki nem kapta meg még a díjat, de azért, mint a felsorolásból láthatjuk, nagy panaszra nincs okunk. Ugyan garancia nem volt minden évre, sőt voltak hosszabb, rövidebb szünetek, de azért ezt nem nevezném mostoha kezelésnek. A két megbecsülésnek örvendő díjat egyébként évente több személy kapta, jazzművészeink is többedmagukkal kapták ezeket, így nem hinném, hogy a jövőben hosszabb távon egyiküket sem válogatnák be egyenrangúként a díjazottak tiszteletre méltó társaságába.
Visszatérve az elnöki beszámolóhoz, Balázs kiemelte, hogy az újonnan létrehozott Máté Péter-díj ugyanolyan állami művészeti középdíjnak számít, mint az Erkel Ferenc-; Jászai Mari-; vagy a Liszt Ferenc-díj. A kitüntetett adományozást igazoló okiratot, érmet és pénzjutalmat kap. A pénzjutalom (ez az illetményalap harmincszorosa, jelenleg mintegy 1,16 millió forint) és nyugdíj-hozzájárulással jár, utóbbi a Magyar Művészeti Akadémiától. A díj birtokosai a miniszteri rendelet alapján jogosultak arra, hogy Érdemes-, vagy Kiváló Művész elismerésre terjesszék fel őket.
Ez viszonylag jól is hangzik, főleg a Balázs által korábban említett középgeneráció számára, leszámítva a díj elnevezését, amely mint mondta, kész tényként volt rögzítve az EMMI által. Annyit sikerült elérniük, mint szövetség, hogy a „könnyűzenéből” a „jazz” végül el lett különítve a díj kiírásában. Az emberekkel való kommunikáció, úgy tűnik, nem erőssége az Emberi Erőforrások Minisztériumának. Mivel úgy gondolom, hogy bár a zenét nem kilóra mérik, de maradva a jazztől elválasztott „könnyűzene” meghatározásnál, nem hiszem, hogy a könnyűnek titulált zenéből érkezett Liszt-díjas Koncz Zsuzsa, vagy akár a kollektív díjazásban részesített Omega együttes hanyatt vágta volna magát örömében egy Máté Péter-díj átvételekor. De, ha már amúgy is hárman kapják majd a díjat évente, akkor legalább a jazz elismerésre érdemesnek tartott zenészeinek egy műfajt méltókép képviselőről elnevezett díjat adhatnának.
Az első kérdező ezzel kapcsolatban László Attila volt, de aztán Berkes Balázs kifejtette, hogy bár sokszor turnézott Máté Péterrel, akit a mai napig tisztel és szeret, de a róla elnevezett díjat azért nem igazán szívesen vette volna át. A többi tag is bekapcsolódott kérdéseivel, javaslataival, végül Bágyi Balázs megígérte, hogy az eredményesség reménye nélkül, mivel a kitüntetést először ez év március 15-i nemzeti ünnep alkalmából adják át, de próbál valami névváltozást elfogadtatni legalább a jazz zenészek számára a minisztérium fura uraival. Bevallom, a kialakult vitává lett hosszabb idő alatt végig abban a hitben ringattam magam, hogy a Liszt- és Erkel-díj mellett nyílt ez az új lehetőség. Az elnökségben helyet foglaló Bordás József egyik válasza azonban kiábrándított. Utánanézve sajnos igaza volt, így szó szerint idézem a hivatalos forrást: „Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Máté Péter-díj megalapításával a könnyűzenei és dzsessz színtér szereplőit emelte ki a Liszt Ferenc- és az Erkel Ferenc-díj köréből, így az utóbbi elismerést ezentúl csak komolyzenei művészek kaphatják.” Hoppá! Azaz Dr. Hoppál Péter államtitkár úr, ez nem a világ egy mára meghatározóvá zenéjének degradálása?! Csak találgatom, mert a leírásban nincs benne, a három díjazottból az eszerint ugyancsak megbélyegzett népzenéből jön a harmadik? Sebestyén Márta, Csoóri Sándor utódai Máté Péter-díjasok lesznek? A Facebook hírfolyama is majdnem felrobbant az indulatos, vagy kissé ironikus bejegyzésektől a témában, és tessék elhinni, nem Máté Péter személye, tehetségének kétségbe vonása miatt. Őt, magamat is beleértve, mindenki elismeri. A sok vélemény közül egyet, egy kiváló zenész barátom hozzászólását idézem, mert sok felvetésében egyetértek vele, és a közgyűlésen is lényegében hasonló konzekvenciákat vontak le az ottani hozzászólók.
„Meg kell, hogy mondjam minden elismerésem Máté Péternek. Egy kiváló énekes könnyűzenei dalszerző volt! Ha már kirakták a Liszt Ferenc-díjból a Jazz műfaját, akkor miért is kellett egy kategóriába tenni a könnyűzenével?? (ilyen sehol nincs a világon…) Minden zenei műfajnak megvannak a kategóriái. A magyar jazz nem csak ma, de már 60 éve rendelkezik nemzetközileg elismert művészekkel, mint például Kovács Gyula, Pege Aladár, Tomsits Rudolf, Vukán György, Lakatos Pecek Géza, Zoller Attila, akikről még ha jól tudom, nem neveztek el díjat. Én azt mondom, hogy erről le kéne ülni a jazz-szövetséggel együtt, és azokkal a művészekkel, akik állami kitűntetésben részesültek, hogy a Jazz-t ne a Máté Péter könnyűzenei kategóriába sorolják! Legjobbakat! Tzumo”
Visszatérve a hátramaradt napirendi pontokhoz, az Ellenőrző Bizottság mindenki örömére pár mondatban foglalta össze jelentését, így sor kerülhetett végre a szakmai díjak megszavazására. A szavazatokat összeszámlálása után, Bágyi Balázs kihirdette a várva várt végeredményt.
Az 1992 óta kiírt Szabó Gábor-díj, a hazai jazz szakmai előadói életműdíját elsősorban olyan magyar állampolgárságú személy kaphatja meg, aki életművével, művészi és szellemi tevékenységével hozzájárult a magyar jazzművészet színvonalának emelkedéséhez, a magyar zenei élet gazdagításához és nemzetközi elismertségéhez. A kiemelkedő előadóművészi, zeneszerzői tevékenység elismeréséért a díjat idén Elek István kapta!
A 2009 óta kiírt Pernye András-díjat, hasonlóan a Szabó Gábor-díjhoz, szintén a magyar jazzművészet színvonalának emelkedéséhez, a magyar zenei élet gazdagításához és nemzetközi elismertségéhez hozzájárulók kaphatják, csakhogy itt a fotóművészeti, kritikai, újságírói, kiadói, koncertszervezői- és egyéb, a jazzélet érdekében végzett kiemelkedő tevékenységet díjazzák. Ezt a díjat is csak évente egy személy kaphatja meg. Ezt a díjat ebben az évben a tagság szavazatai alapján a ceglédi Dr. Hajdu Endre, egykori vendéglátós személyében találták meg, aki vendéglőjébe annak idején sok legendás jazz zenészünket hívta meg játszani, ezekkel a nemes gesztusokkal is felvirágoztatva az Alföld kapujának nevezett város jazzéletét.
A legfiatalabb, 2013 óta létező Gonda János-díjat a kiírás szerint elsősorban olyan magyar állampolgárságú személy kaphatja meg, aki életművével, tanári és szellemi tevékenységével hozzájárult a magyar jazzoktatás és pedagógia színvonalának emelkedéséhez, a magyar zeneoktatás gazdagításához és nemzetközi elismertségéhez. A díjat tanári, pedagógiai, szakkönyv írói, ismeretterjesztői és egyéb, a jazzoktatás érdekében végzett kiemelkedő tevékenység elismeréséért évente természetesen ebben az esetben is egy személy kaphatja meg, ez pedig 2018-ban nem más, mint Berki Tamás!
