"Akkor kezdtem új életet!" - Exkluzív interjú Csík Gusztávval - 4/3. rész

2018. február 6-án töltötte be a 75. életévét a világjáró zongorista. A születésnapi riport harmadik része következik. (Előtte még: a gimnáziumi évek alatt meg kell említeni Szalkai László nevét /és zenekarát/ - ez most megtörtént.) A hetvenes éveknél tartottunk.

Majdnem elfelejtettem, hogy 1975-ben a Zeneakadémián volt egy négyzongorás műsor: "Kétkezes, négykezes, nyolckezes" címmel. Vukán, Szakcsi, Gonda és én. Gondával játszottam duóban, aztán szólóban meg mind a négyen együtt. Lemez nem készült belőle, de a TV leadta.

Hol is tartottunk a visszaemlékezésben?

A hetvenes évek végénél, és jön 1980 - akkor kezdtem új életet!

Onnan "van" Svájc?

Igen. (Közben dedikálja az ajándék CD-t.)

Nagyon köszönöm! A barátaimat megeszi majd a sárga irigység... Tehát, folytatva: a híres zenésztársaid, a világhírű amerikaiak miért telepedtek le Svájcban?

Na, mit gondolsz?

A nyugalomért?

Miért járnak az amerikai jazz zenészek Európába?

Mert Amerika tele van kiváló muzsikusokkal és otthon "fillérekért" játszanak.

Igen, itt több a pénz!

Mindig "ott" kell keresni a megoldást...

Leszámítva a legnagyobbakat (Davis, Metheny, Hancock...) - a többség itt keresi a pénzt Európában, ahol nagyobb tisztelet is övezi őket. Amerikában amúgy is állandó probléma, hogy mit lehet eladni?

Egyébként a svájci élet teljesen más, ugye? Téged is megváltoztatott?

Nem voltam ilyen nyitott.

Ez a korral is jár?

Lehet. Régebben eléggé zárkózott voltam.

Mi okozta, hogy nyitottabb lettél?

Nem tudom. Talán amióta a "Three Ladies of Blues" nevű zenekarunk van. Rájössz, hogy "ki kell nyitni". Próbáljunk segíteni. Húsz éves koromban ezt nem is értettem.

Amikor Te orvosnak tanultál, nem azt oktatták, hogy egymásra féltékenyek legyünk és utáljuk a másikat?

Mert mi történik a zenei berkekben? Ő jobb? Nem igaz! Na, innen indul... Meg kell érni az évek folyamán. Ez egzisztenciális probléma is, mert nagyon sokan vagyunk és kevés a hely.

A legnagyobb művészek például a klasszikus zenében: Bach, Mozart, Beethoven, Haydn - szenzációs emberek voltak! Ők írták "A" zenét! Nem, nem is ők írták, mert "valahonnan" jött (felfelé mutat)! Most nevezzük úgy, hogy Isten - vagy nem tudjuk... Van egy nótám, az a címe, hogy "Who Knows?" Ki tudja? És ez fennmarad, amíg élünk. Nagyon érdekes az élet - mostmár tudom, régebben ez nem így volt. Csak meg akartam élni.

Mióta érzed azt, hogy teljesen meg tudod élni az életet?

A művészetet?

Az életet. Amibe persze beletartozik a művészet is.

Már nem érzem. Öregszem...

Hol kell aláírni, hogy 75 évesen ilyen állapotban legyek?

Nem azért mondtam! Reggelente a fölkelés...

Sokan azzal foglalkoznak, hogy itt fáj-ott fáj. Hát nem érdekesebb a művészet?

Nekem egy hobbim van, hogy leülök a zongorához. És akkor mindegy...

Rendben - következzenek a svájci kalandok!

Igen. 1980-tól mindig a nyári szünetben (július-augusztus) a Hotel Nova-Parkban zongoráztam "Jazz Live" címmel, Zürich-ben. Ez biztonságot jelentett.

Aztán a 80-as évek második felétől jöttek újabb szerződések, de nem túl sok. Közben haza is jöttem. Még '81-ben találkoztam egy olyan agenturral, akinek öt csillagos szállodákban voltak "üzletei". Elvitt Genfbe, és szabadkozott, hogy a német Svájc azért elegánsabb. De ez nem igaz! Francia Svájcban is mindegyik hotel előkelő - és ezekben is az ő zenekara, vagy zongoristája játszott.

Igényelték ott a jazzt?

Akkor még igen! Ma már zongoristák sincsenek...

Már nem is szól a zene...

Nagyon egyszerű a válasz, hogy miért. Felnőtt egy új generáció, akik a könnyebb részt választják, mint manager-ek. A hotelekben régen egy ilyen ember volt - most meg 6-7! Min spóroljunk először? Hát persze, hogy a zenén! Valamit bekapcsolunk - (ha egyáltalán...) - szól - aztán jól van... Így is, úgy is jönnek a vendégek.

Régebben azt sem tudták, hogy kiket hallgathatnak: Csík Gusztáv, Reggie Johnson...

Értem, amit mondasz és tudom, hogy ma is szükség lenne rá... Szóval ez a "bácsi" szerződtetett az egyik leghíresebb genfi hotelbe is,  a Richmond-ba.

És játszottam a Lausanne-i Palace Hotelben, később.

Montreux-ben nem?

Nem. De, pillanat - mégis! Annetta Zehnder bőgőzött (és énekelt) - "megvettek" minket, de nem a "fő" fesztiválra. Lakatos "Pecek" Géza dobolt.

Aztán felvittek a Hotel Palace Gstaad-ba - gyönyörű hely! Mint egy ékszerdoboz.

Itt két hét próbajáték volt. A tulajdonos a világ leading hoteljeinek (az 5 csillagosoknak) a prezidentje volt. Délután a hallban, este az étteremben kellett játszani. Minden nap meghallgatott minket.

Értett is hozzá?

Ha nem is értett, de nagyon szerette! 1981. március elsejétől huszadikáig kellett volna játszani - aztán bezár. Téli és nyári szezon van.

Nekik hat hónap alatt kellett megkeresni az összes pénzt. Azért csak kellett volna, mert akkor én elkértem magam. Zürich-be mentem, hogy együtt játszhassak Eddie "Lockjaw" Davis-szel.

Szaxofonos - volt.

Kisebb jazz klubok után a Widder Bar-ban léptünk fel egy hétig minden este - nagy élmény volt! Aztán három évig minden márciusban itt muzsikáltunk, Oliver Jackson volt a dobos, lemez is készült. Annyit javítanék, hogy ez már '82-ben történt.

(Folytatás és a befejező rész egy hét múlva.)