Dresch Vonós Quartet (Milleniumi Kávéház, Szeged, március 8.)
Tegnap este a szegedi Milleniumi Kávéházban a Fonó Klub Szeged szervezésében a Dresch Vonós Quartet lépett fel.
„Ez egy vállalható, jó koncert volt” – mondta Dresch Misi a koncert után a pohár vörös borára várakozva brácsás kollegájának. Sündi pedig egyetértően bólogatott. Én magam nem értek egyet ezzel. Erre a másfél óra zenére, amit hallottunk tegnap, nincsenek megfelelő szavak, amik visszaadhatnák az érzéseinket. Hozzá kell tennem, én nagyon elfogult vagyok Dresch Misivel szemben, szerintem az ő környezetében minden zenévé válik, minden eszközből (és emberből) hangokat tud kicsalogatni, mindegy, hogy korábban azt a valamit mire használták. Az a zenei alázat, ahogyan egymásra figyeltek zenész társaival, ahogyan reagáltak a másik ötletére, és ahogyan ezt nekünk nézőknek tálalták, az leírhatatlan. Szemmel láthatóan nagy örömmel, jókedvvel játszottak és egyértelmű volt, hogy ezt hajnalig tudnák folytatni, ha nem kellene hazautazniuk.
És miről is szólt ez a tegnapi nap? Volt négy zenész, Dresch Mihály és a quartet további három tagja, Brasnyó Antal brácsás, Csoóri Sándor Sündi brácsás (időnként tamburán is játszott), Bognár András bőgős. Misi legfőképpen a fuhun-t szerepeltette, de megszólalt a tenor- és szopránszaxofonja is időnként, és egy kis furulyán is hallhattuk. A zenei alapot a tavaly megjelent „Forrásból” című lemez képezte,
persze rengeteg intuíció és szabad improvizatív rész felhasználásával.
Korán, jóval a kezdés előtt érkeztem a kávéházba, és nagy örömömre szolgált végig nézni a kb. egy órás felkészülést, bizonyos részek gyakorlását, amik azután visszaköszöntek „élesben” a koncerten. Már ez az előkészítés azt sugallta, hogy egy kis csodát fogunk látni, és ez így is lett. A népzene keveredett a jazz motívumaival, mindez „hallgató barát” üzemmódban. Ennyi felszabadult, csillogó szemű embert nagyon jó látni egy koncert után.
És legyen szabad idéznem Gáspár Karcsi lemezkritikájából, mert ez foglalja össze legjobban az érzéseimet: „Minden, amit csinál „dresches”, ami a zseniális szinonimája!”
Nagy köszönet a végére Fonó Klubnak, azért, hogy a koncert létrejött!
A fotókat Tűhegyi Jóska barátom készítette.
