Szeretem a finom zenét. Ez az volt. Bravó!

Pár hete már hallottam a JaMese (ejtsük így: Dzsamese) zenekart egy 30 perces program erejéig. Ezúttal főműsoridőben szólt a banda csütörtökön a BMC jazz klubjában.

Régi ismerősömmel, a sokoldalú muzsikus-hangszerbolttulaj Fehér Károllyal a BMC Könyvtárában már kora este összefutottam egy kórusimprovizációs összejövetelen, s mivel Ő „hivatalos” volt az esti koncerte, így Vele tartottam én is.

Különleges zenét hallhattunk. Zenei stílusok meghatározása nem az erősségem, bár nem is törekszem a pontos definícióra e téren sem. Nyilván a mainstream jazz muzsikát, a bossa nova ritmusait, a szambát és a funky zenét felismerem, mint bárki más. Majd aki olvassa ezt az írást, előbb-utóbb megsúgja, hogy stílusát tekintve melyik polc(ok)ra való a JaMese.

A zene különlegességét ismét hangsúlyozom. Kértünk valami ennivalót, de csak a koncert szünetében ettük meg, mert engem sokkal jobban érdekelt ez a roppant érdekes zene, bár már eléggé éhes voltam.

Finom, halk, kellemes minimálzenét hallhattunk. Dob, basszus és gitár hangszerek szóltak az ének mellett. Persze akadtak zúzósabb szerzemények is, de a finomság, a nem túlzó elegancia végig nyomon követhető volt. Hiányérzetem egyik dalban sem volt, bár a nagyobb formációk rajongója vagyok.

Emese gyermekkorát és testvéreivel való kapcsolatát is dalba foglalta. Milyen érdekes, közvetlenül a „Három lány” szerzemény után egy félrenyomott effektbillentyű hatására 3 szólamban szólalt meg az énekesnő beszédhangja…

A „Lélekmadár” egy funkys lüktetésű, éneklooper-rel megszólaló dal. A főhősnő jól ki- és eltalált saját vokálszólamát is hallhattuk a modern technika segítségével.

Károly megmutatta nekem a legújabb, Tom-Tom Stúdióban rögzített, Neki dedikált JaMese lemezét. A „Bennem a világ” CD-t kézben tartva egyértelmű volt, hogy odafigyeltek a korong megjelenésénél az esztétikára is.

„Női lemez nincs férfiak nélkül!”- eképp a frontember, s felhívja Színész Bobot az egyik dal előadásához. Intelligens rap-ragga, ez igen! (Stílus meghatározásom valószínűleg itt sem pontos, de ez engem egyáltalán nem zavar…) A tartalmában „Milyen intelligens közönség gyűlt ma össze?!” felkiáltás után Bob már nem tért vissza a színre. A közönség (zenei) intelligenciájára még visszatérek.

Az egyik kedvenc szövegrészlet számomra a koncerten az „Indulj tovább….(relatíve sok szünet)… gyalog!” volt.

Az egy szál gitár kíséretével elénekelt gyönyörű dal remekül helyezkedett el a koncertprogramban.

Pat Metheny nevét is megtanulhattuk helyesen kimondani, a banda a gitárlegenda „Afternoon” dalát is eljátszotta.

A közönség partner volt a közös éneklésben. Itt most ne egy „Wo-yoo!” a színpadról és ugyanez Tihanyból, izé a nagyérdeműtől visszhangozva megoldásra gondoljunk. Badics dobos kolléga ukázba kapta Molnár Emese „karnagytól”: Tempo=125, 6/4-ben! A dallamhangszerek és Emese segítettek a főének nélkül összesen 3 szólam megtanulásában. Természetesen, mint majd minden kórusműben a középső szólamok a legnehezebbek. A tenor mindig „szív” e téren, nem volt ez tegnap sem másképp a BMC-ben. Ellenben a közönség nagyon intelligensen és kitartóan abszolválta az egyébként egyáltalán nem könnyű feladatot. Bravó!

Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy hosszasan, őszintén, egyenként köszönte meg Molnár Emese a lemez létrejöttében mindenki közreműködését! (Lehet, hogy ez a megemlítetteken kívül egyedül nekem tetszett, a Többiek meg unták…)

A „Sűrű csillag” című kellemes sláger nagyot szólt a ráadásban, kiemelném az ének-looper ismételt bevetését. Végezetül egy Katona Klári dalt hallhatott a nagyszámú érdeklődő.

A koncert az első hangtól az utolsóig fenntartotta figyelmemet. Mindenfajta túlzás és hízelgés nélkül a 2018. év meglepetésÉnek tartom a JaMesét, a koncertet. A zenekar egységes érzetet keltett bennem, ezt már amolyan közhelyként írjuk/írom, mégis megemlítem, hogy a muzsikusok nagyszerűen „uralták” hangszereiket, összjátékban kimagaslót nyújtottak. Az éneket mind mondanivalóban, mind zeneiségében kiválónak hallottam.

Még valami - igen a mániám -, a színpadi megjelenés. A Badics Márk, Udvarhelyi Gábor, Éder Ferenc hármast egy laza, normál öltözetben láthattuk a színpadon. Ez teljesen rendben volt. A múltkori alkalommal a vonzó Molnár Emese – gyakorlatilag szabadtéri körülmények között – mind ruházatában, mind a kiegészítőkben kellemes összehatást elérve állt a zenekar élén. Egységesnek véltem múltkor e téren a teljes zenekart. A tegnapi koncerten egy nagyon csinos ruhában láthattuk Emesét, ennek következtében tátongó szakadék volt a fiúk és a frontember ruházata között. De nem is ez zavarta a szépérzékemet. Ha ez a „csere csuka” volt, mert Cinderella cipellőcskéje véletlenül otthon maradt, akkor rendben; ha ez volt a frontember eredetileg betervezett főcipője, akkor én a ruhatári gardróbajtót egy picivel tovább toltam volna.

A Mátyás utcára néző kijáraton eléggé nehézkes volt a jazz klub elhagyása, mivel az új lemezt dedikálni vágyó közönség tagjai kígyózó sort alkottak. Nem egyszer jártam az Opus-ban, de ilyet még sosem tapasztaltam. (Ebben a beszámolóban harmadszor is: Bravó!)

Várom a következő JaMese koncertet és ajánlom a lemezt meghallgatásra. Ajándéknak például kitűnő!

Bajrami Netta, köszönjük a fotókat!