Play must go on!

Az indítás nem a legjobb. A Rómer Jazz Klub háziasszonya bejelenti, hogy a tervezett koncert egyik fellépője betegség miatt nem tudott eljönni. Adódik most már a kérdés, ki tudja pótolni Szakcsi Lakatost? Talán a legjobb megoldást találták ki: egy másik Szakcsi Lakatos, a fia Róbert. Ismerjük őt, a klasszikus zenében és jazzben bázeli tanulmányai óta egyaránt otthonosan mozgó zongoristáról van szó.

Aki azonban a zenében tud rögtönözni, az az életben sem jön zavarba egy váratlan helyzettől. Így olyasminek lehettünk tanúi, ami csak szökőévente esik meg. Előttünk születik a műsor.

Pocsai Kriszta leteszi a zongora elé az állványra a kottákat, és belelapozva választ belőle, felkonferálja és kommentálja a döntést, miközben megbeszéli a zongoristával a kíséretet, a belépéseket. Időnként lehajolva az előre rugdalt pedált is helyreigazítja. Az apuka, idősebb Szakcsi a duó koncertjeiken elviszi a show-t, hiszen szeret mesélni a közönségnek, így most az énekesnő elemében lehet, s melyik nő nem szeret beszélni?

Mókás elszólások, őszinte megnyilvánulások sora konferálja fel a kiváló zenéket. Magánéletről, válásról, gyerekekről, az örömök titkos természetéről, a vízivásra felszólító appokig, tanítványokról, a jazz természetéről. Nem ezerszer elsütött poénok ezek, ezért néha nagyokat nevet Kriszta a megfogalmazások kétértelműségén. A zongorista partner ebben, még az ő életének kulisszatitkaira is fény derül, amit hahotázva nyugtáz. Igazi bárhangulatot teremtenek.

Ehhez persze kell a műsor nívója is, mert azt nem szeretjük, ha a zenészek jobban érzik magukat a pódiumon, mint mi a nézőtéren. De itt erre nem lehet panasz. Remek válogatás hangzik el.

Cole Porter ”You'd Be so Nice to Come Home”-ja nyit, aztán jön a „Mood indigo” Duke Ellington után szabadon, majd a „Twisted” Annie Ross modorában. Felhangzik az isteni „I'm Gonna Lock My Heart (And Throw Away the Key)” Carmen McRae nyomdokain haladva. Mennyi közös ismerős, ugye?

A „Love in Vain”, Chet Baker-től az „Everything Happens to Me”. A jazzwaltz és vokalize után kis bossa nova mintázat Jobim „Aqua de Beber”-je, vagy a nemrég nálunk is járt Diana Reeves egyik kedvence, a „Social Call”. Pazar.

Azt mondta Pocsai Kriszta, hogy mivel még sosem játszottak duóban, ez egy ősbemutató. Lehet, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Örülünk, hogy hallhattuk.