Vincent Peirani Quintett, Victoria Hall, Genf, Svájc (2018. március 21.)

Vincent Peirani (tangóharmonika, a ráadásban accordina is), Michel Portal (basszusklarinét, klarinét), Emilé Parisien (szaxofon), Michael Wollny (zongora) és Michel Benita (bőgő) volt a banda felállása.

Ki is ez a Vincent Peirani (akinek a neve kétszer akkorával van szedve a plakáton, mint az európai jazz egyik legnagyobbjáé, Michel Portal-é?) Egy csodagyerek, egy "freak of nature", egy olyan abszolút virtuóz a hangszerén. Már az első számnál lehetett tudni, hogy nem akármilyen koncert lesz. A mezítlábas, hórihorgas Vincent csodaszép, lírai hangokat, komplex akkordokat csalt elő a hangszeréből: áradt, hömpölygött az érzelmes (de soha nem érzelgős) zene a hangszerből. Mintha nem is harmonikát, hanem orgonát, vagy valamilyen szintetizátort hallottunk volna időnként. A szóló után egy free-jazz alapú duó következett Michael Wollny-val (aki ugyanolyan nagy ígérete a német jazz-nek, mint amekkora Vincent Peirani a franciának...), majd megjelent Michel Benita, a francia jazz-bőgő talán mai legnagyobb alakja, egy kis trió-kamara-zenélésre. Aztán bejött a hiperaktív csibész-mókamester szaxofonos Emilé Parisien is, akivel jó párat emelkedett a terem energiaszintje. A "nagy öreg", Michel Portal (immár a 83. évét tapossa, de nem látszik rajta!!), a koncert közepénél jelent meg; basszusklarinéten kezdett, aztán klarinéten folytatta (ugye nem is kell leírnom, hogy Portal mind a kettőn abszolút egyedülállóan játszik).

A darabok stílusa ragtime, salsa, francia sanzonok, és a jazz mindenféle válfaja között váltakozott; minden zenész tökéletesen játszott: nagy egymásra figyeléssel, és a két "nagy öreg" ("Michel P" és "Michel B") iránti maximális tisztelettel és szeretettel.

Azt hiszem, ez volt az elmúlt évek egyik legjobb koncertje, amit hallottam (pedig - legalábbis eddig azt hittem - a tangóharmonika nem kimondottan a kedvenc hangszerem...). Vincent Peirani már ma is egyedülálló zenész: ha így folytatja a legnagyobbak között lesz emlegetve a hangszerén.

(Egyébként, mint nemrég kiderítettem, Peirani és Portal felléptek, olyan négy éve, Pesten, az Opusban, talán volt olyan Jazzma olvasó, akinek volt szerencséje akkor hallani őket.

https://www.jazzma.hu/hirek/2014/10/14/szajna-parti-hangulat-a-dunanal-michel-portal-az-opusban/

És, ha megint jönnének, tessék elmenni, nagyon megéri).

Képek az első sorból, a csodaszép Victoria Hall-ból.