Magyar Jazz Ünnepe 2018 – 2. nap

Április 7-én, szombaton, egy háromrészes nagykoncerttel ért véget a 2018. évi sorozat. Ezúttal is a BJC adott otthont a nagyszabású rendezvénynek, mely aztán a szombatonként szokásos jam sessionben folytatódott még az éjszakában.

MC Bágyi Balázs

Az első fellépő a Gáspár Károly Trió volt, a zongorista névadó mellett Horváth Balázs bőgőzött és Varga Bendegúz dobolt. A műsoron nagyrészt a 2017-es megjelenésű „Outsider” című albumuk számai hangzottak el, az utolsó két dalban Pocsai Kriszta csatlakozott az együtteshez. A zenéket jól megfogható hangulatok, karakterek jellemezték, az előadás pedig kiforrott, alaposan kidolgozott és szép volt. Ígéretes indulás az estének – a közönség lelkes tapssal köszönte ezt meg a művészeknek.

A kicsit hosszúra nyúlt átállás után (nem hiába, hat szereplő érkezett a követező szetre…) az Oláh Kálmán Sextet foglalta el a színpadot (Oláh Kálmán – zongora, Bacsó Kristóf – szaxofon, Borbély Mihály – klarinét, szaxofon, Schreck Ferenc - harsona, Barcza Horváth József – bőgő és az olasz vendég, Lorenzo Bonucci – dob). A rendelkezésre álló szűk órát négy számmal töltötték ki az előadók: két Thelonious Monk és két Oláh Kálmán szerzemény fért az időbe. Ezen az estén is hozta a zenekar mindazt, ami miatt ünnep minden alkalom, amikor őket hallgathatjuk: a különleges hangzást, a kiváló egyéni invenciót, a profi kidolgozottságot, a tökéletes összeszokottságot, és persze azt az elementáris őserőt, ami sugárzik játékuk minden momentumából. A fiatal olasz vendégdobos remekül illeszkedett a produkcióba, lendületes, pezsgő stílusa telitalálat volt az összhatás szempontjából. A totál teltházas közönség szűnni nem akaró vastapssal köszönte meg a fergeteges zenélést az együttesnek, akik azonban a feszített műsoridő miatt nem játszhattak ráadást.

Az idei utolsó fellépő a SoLaTi volt, az Oláh Tzumó Árpád nevével fémjelzett együttes zárta a fesztivál műsorát. Ezúttal a zeneszerző-billentyűs Tzumó mellett Pocsai Kriszta (ének) és Toni Snétberger (dob) játszottak, a távollevő basszusgitárost az elektronika helyettesítette. A meglehetősen sok stílusból merítő, különleges hangzású zene igazi ráadásszámnak bizonyult a fesztiválhoz, egy másodpercre se engedte el a hallgatókat; intenzív, sodró, magával ragadó muzsikálást kaptunk útravalóul. A siker persze nem maradt el, örömmel fogadták az együttes tagjai a lelkes ünneplést.

Nekünk viszont sajnos egy évet kell várnunk a folytatásra…